Kikötő Online

Forr a kód

Forráskód – filmkritika

Jake Gyllenhaal igazán jó utón halad, hogy mélabús képű kamaszból Hollywood első számú szépfiúja és akcióhőse legyen. Ami a Perzsia hercegében még nem sikerült, az Duncan Jones, a Hold rendezőjének új mozijában összejön: Gyllenhaal egymaga elvisz a hátán egy A-kategóriás akciófilmet.

Colter Stevens egy vonaton ébred, de halványlila gőze nincs róla, hogy került oda. A szemben ülő nő Sean-nak szólítja, a mosdó tükréből pedig idegen arc riadt tekintete köszön vissza. Nem sokkal később a vonat felrobban, Colter pedig ezúttal egy kabinban találja magát. Kiderül, hogy a vonatot terroristák repítették a levegőbe, a kormány pedig egy új technológia segítségével próbál a tettesek nyomára bukkanni; létrehoznak egy alternatív valóságot, amiben Colter újra és újra visszatérhet a vonatra. Azonban minden egyes alkalom csak nyolc percig tart.

Ennél többet bűn lenne elárulni a Forráskód történetéből, úgyhogy a kritikák ezen kötelező körét hagyjuk is. A lényeg, hogy Ben Ripley forgatókönyvíró és Jones képesek kitölteni a másfél órát, mindig van miért izgulni, és bár logikai bukfenc akad szép számmal, tulajdonképpen elhiszzük, amit látunk. Az információ-morzsákat is jó tempóban csepegtetik, és néhány váratlan fordulattal képesek meglepni a nézőt. Bár hagyományos értelemben vett akcióból (értsd: robbanás, csihi-puhi, kergetőzés) viszonylag kevés van, a feszültség mégsem csökken, hiszen a néző ugyanúgy sötétben tapogatózik, mint a főhős. Az alapötlet ugyan nem az eredetiség netovábbja, hiszen bőségesen merít olyan filmekből, mint a Pillangóhatás, az Idétlen időkig, vagy az Időzsaru, de mindez nyugodtan megbocsátható a mindvégig magas színvonalért cserébe – igaz, ami igaz, olyan nagyon kiemelkedő pillanatok nincsenek. Cserébe viszont van a nézőt együtt-gondolkodásra késztető, átgondolt sztori, és ez ilyen ínséges időkben maga a Kánaán.

Jake Gyllenhaal néhány gyengébb szerep után most végre megmutatja oroszlánkörmeit: erre a szerepre ő volt a tökéletes választás. Maximális karizmával uralja vásznat, pedig sok nyugszik a vállán – néhány gyengébb jelenetet és az egész, meglehetősen meredek történetet neki kell eladni. Persze a partnerei sem akárkik; Michelle Monaghan egyrészt gyönyörű, másrészt jó színésznő, Vera Farmiga-ra pedig mindez talán még hatványozottabban igaz (a tehetségre vonatkozó rész mindenképp). Jeffrey Wright ezzel szemben bűnronda, de a színészi kvalitásai abszolút rendben vannak.

Ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor azt azért muszáj megjegyezni, hogy a remekbeszabott Hold után talán valami egyedibbet, bátrabbat vártunk Duncan Jones-tól. Ez a film minden ízében és megoldásában kommersz, amit igazából akárki megrendezhetett volna. További negatívum, hogy az amerikai pavlovi reflex, miszerint terrorista=arab, már kezd igazán fárasztó lenni: mindenki tudja, hogy nem ő lesz a hunyó. A film vége pedig igazi, tankönyvbe való mese rózsaszín habbal: ha öt perccel korábban vége lenne a történetnek, ott ahol vége kéne, hogy legyen, sokkal jobb szájízzel állnánk fel a székünkből. Így akármilyen kellemes is volt az azt megelőző másfél óra, a végtelenül hosszú mozi folyosón csak az jár az ember fejében, hogy „miért, jó uram, miért nem lehet egyszer normálisan lezárni egy filmet?!”

Forráskód (Source Code)
Színes, feliratos, amerikai akcióthriller, 93 perc, 2011

Rendező: Duncan Jones
Szereplők: Jake Gyllenhaal, Michelle Monaghan, Vera Farmiga, Jeffrey Wright, Russell Peters

A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Forráskód – filmkritika

• 1. Paladdin 2011-04-22 12:28:30

  Nem láttam még a filmet, de a kritika alapján kedvet kaptam. Egyedül annyi hozzáfűzni valóm van a leírtakhoz, hogy Guncan Jones Holdjának remekbeszabott státusza nem filmesztétikai tény, hanem divat (és persze szubjektív). Ötödmagammal néztem meg a filmet, és a többiek is olyanok voltak, akik szeretik a scifit viszont/tehát utálták a 2001: Űrodüsszeiát. (Jó kérdés, hogy melyik a helyes kötőszó.) Mindazonáltal a Holdon szenvedtünk mint a kutya. Lehet, hogy egy kicsit kommerszebb megközelítés jót is tesz Jones-nak.