Kikötő Online

G-Force – Rágcsávók - filmkritika

Úgy tűnik, a Disney-nél lassan a végére érnek a kis állathatározónak, így legújabb filmjükben már a tengerimalac és a vakond kapott főszerepet. Cuki állatkákat szerepeltetni egy filmben mindig fél siker – legalábbis a gyerkőcöknél. A G-Force főleg a tizenéves srácoknak lehet nagy élmény, idősebb fejjel aligha lehet megúszni némi fejfájás és émelygés nélkül.

Természetesen dőreség lett volna bármi mást várni a filmtől, hiszen a produceri teendőket Jerry Bruckheimer vállalta magára, akinek olyan „film-csodákat” köszönhetünk az elmúlt évtizedből, mint a Pearl Harbor, az Armageddon, vagy a Nemzet aranya. A Rágcsávók ennek megfelelően olyan, mint egy Micheal Bay akciófilm, jó adag Disney-sziruppal nyakon öntve. A film két arca közül a Bruckheimer vonal sikerült jobban, mert az akciók valóban szépek, dinamikusak. A Disney-éknél ellenben sziklányi homokszemek kerültek a gépezetbe, mert a film se nem vicces, se nem aranyos, de még a karakterek is rosszak. Egy ilyen filmnél pedig ez lenne a kulcspont, de a G-Force tengerimalacai legalábbis irritálóak. Azon kár háborogni, hogy a forgatókönyvírók ezer éve ugyanazokat a karaktereket bújtatják más és más állatok bőrébe, de egyértelmű, hogy a vagánycsávó, vicces fiú, dögös csaj, különc zseni figurák már rég elhasználódtak. A poénfelelős mellékszereplő is elképesztően halvány.

A történetet is Bruckheimer keze nyomát viseli magán, ennek megfelelően kiszámítható és bárgyú. Röviden összefoglalva: az amerikai kormány titkos, szuperképességekkel megáldott rágcsálókból álló alakulata a G-Force. Feladatuk a hírszerzés, valamint az, hogy megállítsák a világhatalomra törő őrült milliárdost, Leonard Saber-t (akinek szerepében Bill Nighy égeti magát elég komolyan). Ahogy a Disney-nél szokás, a mondanivalót most is 5 centiről üvöltik a néző arcába. A tanulság pedig hagyományosan a család és az önmagunk elfogadása témák körül forog.
A Rágcsávók legnagyobb erénye egyértelműen a vizuális megvalósítás; az élőszereplők és a CGI vegyítése hibátlan, ahogy azt 2009-ben el is várja az ember. Az állatok kidolgozottsága rendkívül aprólékos, tényleg olyan, mintha életre kelt plüss-figurákat néznénk. Ugyanakkor a fantáziátlanság itt is tetten érhető: nem sokat bajlódtak azzal, hogy kicsit mesefiguraszerűbbé, kicsit a valóságtól elrugaszkodottabbá tegyék az állatkákat. A tengerimalac, a vakond, de még a csótány is mintha a biológiaatlaszból ugrott volna elő. Talán ez is hozzájárul, hogy nehéz megkedvelni Darwint és társait.

A film eredeti változatában egyébként Nicolas Cage kölcsönözte a hangját a vakondnak. Ez a jobb sorsa érdemes színész valami emberfeletti képességgel választja ki a lehető legócskább forgatókönyveket. Ha csak az elmúlt éveket nézzük: Next, Képlet, Veszélyes Bangkok, Szellemlovas, és most a G-Force. Ha forgatókönyvet írnék, neki küldeném el elsőként; ha rábólint, tuti nagy a baj.

Értékelés:

G-Force – Rágcsávók (G-Force, USA, 2009, 88 perc)
Rendező: Hoyt Yeatman
Szereplők: Sam Rockwell, Tracy Morgan, Penélope Cruz, Nicolas Cage, Bill Nighy

Hozzászólás ehhez:

Rágcsávók - filmkritika