Kikötő Online

Game Over

Tron: Örökség - filmkritika

Volt valami film, 1982-ben, az volt a címe, hogy Tron. Innovatív, de nevetséges látvánnyal, bugyuta történettel és dögunalmas dramaturgiával támadt; annak rendje és módja szerint meg is bukott. Aztán teltek, múltak az évek, a diszkósokból és punkokból nerd-ek és geek-ek lettek, akik felfedezték maguknak a filmet és masszív kultuszt építettek köré. A Disney pedig – hosszas tervezgetés után – végre tető alá hozta a folytatást, amiben már se a látvány, se semmi nem kacagni-, sokkal inkább sírnivaló.

Kezdjük a konklúzióval: ha ez ma a közönségfilm, ha ez a XXI. századi Indiana Jones, Star Wars, Vissza a jövőbe, Terminátor, akkor itt a vég, mozikat felgyújtani, Hollywoodot felszántani. A Tron két órás hight-tech bemutató, egy sterilizált, embertelen ipari termék, látogatás egy fasisztoid informatikus elborult, gyermeteg fantáziájába, ahol emberek helyett bitek, érzelmek helyett egyenletek lakoznak, ahol a dübörög a techno és latexruhás macák vonaglanak sötét ég alatt, acél és üveg börtönükben. Ebből a világból páros lábbal rúgják ki a nézőt, akiért elvileg az egész hacacáré van, mert ahogy a középkorban kínzókamrának képzelték a poklot, úgy ma valami ilyesminek gondolnám azt én. És ezen kéne ámulni, ebbe kéne belefeledkezni, elhinni a mesét, ebbe az életidegen világba kéne beleszeretni és a benne kóricáló űrlényekkel – embereknek ezeket a figurákat semmilyen szempontból nem nevezném – szimpatizálni, aggódni a sorsukért. Nem megy, kizárt, így nem marad más, mint ámulni, hogy hú, a számítógép ma már mire képes; bármire, Jeff Bridgesből kettőt csinál, meg rossz színészt, mélységet ad a képnek, űrhajót teremt meg motorbiciklit, szétpixelezi a lúzereket – csak egyet nem tud, nem is az ő dolga: értelmet adni az egésznek.

Hollywoodból menekül a tehetségesebbje, amerre lát, el a tévéhez, független stúdiókhoz vagy akárhova, ott maradnak a rossz tanulók és a programozók, meg a pénzemberek, a shownak viszont menni kell tovább, hát csinálják, ahogy tudják. Így: történet nem kell, sorsok, figurák nem kellenek, humorra végképp semmi szükség, csak marketing kell és százmilliós hype; az MIT-n és a Harvard Business School-on gyártják ma már a filmeket. A ’70-es évek fenegyerekei, Spielberg, Coppola, Lucas már sehol sincsenek, új gyerekek vannak a grundon, akiket viszont egyen meg a fene. Jól képzettek, persze, a kisujjukban vannak a közönségfilm paneljei, pakolják őket rettenetes halomba, van hős meg antihős, menekülés, könnyek, dráma, a kiskutyát most kifelejtették; összeragasztják a masszát, úgy is néz ki, mint egy film, eleje van, közepe és vége is hál’ istennek, amikor csak ül az ember, kilúgozott aggyal, megerőszakolt szemekkel és mérhetetlen ürességgel a szívében, mert arra már nem akarnak hatni, minek az, van helyette 3D.

Történet viszont nincs, csak valami anekdota a pixel-Hitlerről, aki a rend és tökéletesség világát kívánja megteremteni, ahol a hibrid fajoknak pusztulni kell, de nem ám csak a cyber-térben, hanem mindenhol. Vele száll szembe a digitális Buddha, a megvilágosodott Kevin Flynn, na meg a tron-örökös fia és a szexi izomorf algoritmus. Minden úgy történik, ahogy történnie kell, senki se higgye, hogy kétszázmillió dollárból majd írókat fognak fizetni, hogyisne, megy az egész a CGI-seknek, akik két ásítás között a Bahamákon összegrundolják ezt a látványvilágot, a Daft Punk ír alá valami falkaparós, agysistergető szkórt, a néző meg úgyse lát ki az tízliteres mögül, nem veszi észre, hogy a világon semmi nem történik, meg amúgy is, ha már fizetett, jól érzi magát, ha beledöglik is.

Akik már az Avatar kapcsán az álomgyár dekadenciáján keseregtek, most prófétának érezhetik magukat; bár talán vezet még út ennél mélyebbre is, a számítógép önállóan összepakolja a filmet, becsomagolja, eladja, átutalja a profitot, kibontja a pezsgőt, még a kurvát is megrendeli a producerek bulijára. Negyven év múlva a gyerekek majd ámulva hallgatják a nagyfatert, aki arról mesél, hogy régen szíve volt a filmeknek, képzeld, hús-vér színészek játszottak benne, emberekről szólt, meg a problémáikról, nem, nem animáltak senkit, viszont volt történet és viccek és kaland és szerelem. Á, úgyse fogják elhinni.

Tron: Örökség (Tron: Legacy)
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 126 perc, 2010
Rendező: Joseph Kosinski
Szereplők: Jeff Bridges, Garrett Hedlund, Bruce Boxleitner, Olivia Wilde, Michael Sheen 
 

A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.
 

Hozzászólás ehhez:

Tron: Örökség - filmkritika

• 1. komyzweb 2010-12-22 14:29:32

  tyű, megkapta, és milyen jogosan...

• 2. Lőrinc 2011-01-09 10:14:26

  ÓÓÓÓÓ!!!!Hogy vetemethetsz te véleményt alkotásra ennyire sekélyes látásmóddal????????:)Soha nem rajongtam a film elödjéért .De éppen tegnap láttam a folytatást és én nem erre jutottam

• 3. Lőrinc 2011-01-09 10:50:25

  Röviden summázva. A játékok világa a 80 as évektől lázban tart sok embert. A virtuális valóság az ember által teremtett játszótér,egy vágy ,egy alternatíva ,a sokszor keserű valósággal szemben. Kvázi kikapcsolódás. A film "grafikája"megelégedésemre ,nem a mai játékok színvonalát modellezi , hanem a 80 as évek képi világának 3 dimenziós kivetülése. Daft Punk zenéje pedig közel sem hasonlít a mai minimal techno világához, hanem a nyolcvanas évek hangulatát modernizálja és ezt jó érzékkel teszi .Így mind a képi mind a zenei világ stílusos ha tetszik művészi.(csak tudni kell a modern zenei stílusokban is különbséget tenni igényes és igénytelen között,ez nem megy azoknak akik a múltban élnek) Az Isten képére teremtet ember ,teremteni kezd , és világot hoz létre a filmben mely a teremtő Jeff Bridges valódi világánál természetszerűleg sivárabb. De úgy érkezik e teremtett világába mint Isten .A teremtményei a mi világunkat egy szebb, jobb helynek képzelik ,egyfajta mennyországnak. Így az általa létrehozott segítője, akit a maga képére teremtett ,elirigyli a státuszát származását"hatalmát"és a helyére vágyakozik . (ergo ö lesz a gonosz ,ördög a sátán ahogy tetszik) mígnem az egész virtuális univerzum vissza esik a nemezis első versszakának leirt részéhez hasonlatos állapotába. A világegyeteműnk programszerűen működik. Nincs program programozó nélkül:)Hol van az aki a mi világunk mesterkulcsát hordozza és milyen az ő világa???Nem olyan felületes ez a történet és nem hiszem hogy te jobb filmet tudnál csinálni vagy ennél több tartalommal tudnál felruházni egy egyszerű játékot!? Ne irj több kritikát ez a film egy 8-as de ha neked csak 6-os azt is elfogadtam volna:)

• 4. Szelle Ákos 2011-01-09 18:26:10

  3: Ó, persze, a Függetlenség napja pedig a magát istennek képzelő emberiség bukásának parabolája, a Transformers meg a technikai fejlődés dehumanizáló hatását szimbolizálja. Ne viccezzünk, bolondozzunk.

• 5. vanda 2011-01-10 15:19:30

  aljas rágalom az egész, igenis kiskutya is volt benne!!!!!!!!

• 6. Koimbra 2011-01-11 22:00:01

  Szerintem jó volt, tipikusan olyan film, amely azért készült el, mert vannak jó effektmesterek:) A Daft Punk zenéje pedig tökéletesen illett bele. A 3D pedig totál felesleges volt.

• 7. senkise 2011-02-08 02:07:48

  Ez szerinted objektív ? Márpedig egy jó kritikaírónak igenis meg kell tanulnia pártatlannak maradni és pocskondiázások nélkül véleményt alkotni. Ha meg ennyire személyes véleményen alapul, akkor minimum egy 'szerintem'-et odabiggyeszthetnél a mondandód elé. Jól mondta tanárnőm. A kritikák arra valók hogy az emberek ízlését befolyásolják... Már nem fog olyan jól esni semmilyen film, ha előtte elolvasok egy ilyesmit... persze ez az én hibám, hisz minek vagyok minderre kíváncsi?

• 8. re:senkies 2011-02-08 08:08:12

  Kedves Senkise! Mióta kell egy kritikának objektívnek lennie? az a legszubjektívebb újságírói műfaj. Ha objektív cikkeket akarsz olvasni filmekről, ne kritikai portálon kutakodj, hanem a port.hu moziajánlójában.

• 9. noname 2011-04-01 22:04:50

  A kritika azért van hogy minősítsen egy filmet ezáltal lehet a kritika jó is és rossz is. A kritika író (mint most is) leírja hogy miért tetszik vagy nem tetszik neki a film. Ha valakinek meg mégis tetszik az a film az nem a kritikaíró hibája hogy neki nem tetszik lehet hogy neked azokért az indokokért tetszik amiért neki nem. Ízlések és pofonok. Amugy szerintem is katasztrófa ez a film dögunalmas semmi vicc nincs benne ÉS MI AZ HOGY A SZÁMÍTÓGÉP AZ ISTEN??????

• 10. Hunfolker 2011-07-27 02:40:19

  Jogos a párhuzam az Avatar-ral, ott is minden feltétel adott volt hogy filmet csináljanak, mégis gagyi lett. A zene igenis kiváló, a hiányolt kiskutya is volt egy villanásra, de ha nem is túl sarkosan egyet kell értenem a kritika irójával, annak ellenére hogy a '82-es alkotás kultuszfilmnek tekinthető. A látvány is csodálatos, hiába, manapság már ilyen szempontból nem kerülnek ki rossz filmek, de a sztori egyszerűen nem áll össze. A gépek világában megbocsátom hogy nincs humor, de az egész sántít valahol, szerelmeskedő programok stb. Elqúrták, ennyi, nem az a baj hogy leforgatták hanem az hogy mennyi más valóban jó ötlet nem kap lehetőséget.

• 11. fjOtdvVLzbc 2011-10-20 10:41:52

  It's great to read something that's both enjoyable and provides pragmatisdc slotuonis.