Kikötő Online

Gondry sem makulátlan

Zöld darázs – filmkritika

 A képregényfilmben – az elmúlt évtized dömpingje után – képtelenség újat mondani; a zsáner ma már kénytelen kifordítani jellemvonásait, kikacsintani a nézőre és idézőjelbe tenni mindent. A Ha/Ver volt az első fecske, a Zöld Darázs a második, ennek megfelelően, Matthew Vaughn filmjének jár a vállveregetés, Michel Gondrynak pedig az ejnye-bejnye; ennél valami eredetibbet vártunk.

A Zöld darázs nagy találmánya az, hogy a szuperhőst egy olyan színész játssza, aki arra tökéletesen alkalmatlan. Hogy milyen „eredeti” az ötlet, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1989-ben Tim Burton már ugyanezt csinálta, amikor Michael Keatonre adta a batman-gúnyát. Itt most korunk egyik vitathatóan legjobb képességű, de kétségtelenül egyik legjelentősebb komikusa, Seth Rogen áll maszkos igazságosztónak. Apja halála után dönt úgy, hogy rendet tesz a városban, persze nem egyedül, hanem a komornyikkal, Katoval, aki titkon Q, Pókember és Bruce Lee keveréke.

Gondry hiába az egyik legjobb kortárs filmrendező, olyan filmekkel a háta mögött, mint a Makulátlan elme örök ragyogása, vagy az Álmok tudománya, semmi új ízt, egyéniséget, stílust nem tud belecsempészni a filmbe. A Zöld darázs a buddy-filmek, az Appatow-féle vígjátékok és persze a klasszikus szuperhősfilmek langyos keveréke. A történet egy sms-ben kétszer is elférne, olyan karcsú, így a játékidő nagy része dumálással és gyenge helyzetkomikumokkal telik. A legfőbb humorforrásnak Rogen és Jay Chou furcsa párját szánták, akik emiatt morcos kiskamaszok módjára végigveszekszik a filmet. Ritka infantilis az egész film, a két főszeplő meg még inkább. Persze a film a tizenéves korosztálynak készült, de szerintem még nekik is furcsa lesz, hogy a bácsik miért ilyen zakkantak. A forgatókönyv annyira erőltetetten vicces és önirónikus akar lenni, hogy minden másról megfeledkezik, elsősorban az akciókról. Kevés van belőlük, nagyon olcsónak hatnak, és a (kamu) 3D miatt semmit nem fogunk látni. De ugyanígy nem jut idő a kütyük bemutatására, Kato képességeinek megmagyarázására, vagy a fordulatokra.

Seth Rogent lehet szeretni, vagy nem szeretni, de ez a film most nem az ő színészi képességein megy el. Hanem a forgatókönyvírói tehetségtelenségén. Alapból felmerül a kérdés, hogy a nézhetetlen Ananász expressz után hogy engedhették ezt az embert még egyszer papírközelbe? Néhány langyos poénnál egyszerűen nem futja többre tőle. Gondry valószínűleg minél kisebb energiaráfordítással le akarta tudni a filmet, ezért nem vállalt részt a szkript megírásában. Van a filmben még egy jobb sorsra érdemes ember, Christoph Waltznak hívják és zseniális volt a Becstelen brigantykban. Most is az lenne, ha Epres Attilának sikerült volna normálisan leszinkronizálnia. Így kapunk egy jó alakítást, ócska hangsávval. Tom Wilkinson csak rövid ideig égeti magát, Cameron Diaz pedig mindössze a biodekoráció funkciót tölti be.

Már a Ha/Ver esetében is azt éreztem, hogy ez a koncepció nem elég egy 90 perces filmhez; egy eleve komolyan vehetetlen műfajt hamvába hullt ötlet kifigurázni. Ugyanakkor az a film sokkal bátrabb és eredetibb volt, a Zöld darázs viszont kb. annyira szuperhős paródia, mint a Kung Fu Panda. Ez csak egy újabb Seth Rogen ámokfutás, ami annyira vicces, mint a Szeszélyes évszakok és annyira izgalmas, mint az Életképek.

Zöld darázs (The Green Hornet)
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 119 perc, 2011
Rendező: Michel Gondry
Szereplők: Seth Rogen, Jay Chou, Christoph Waltz, Cameron Diaz, Tom Wilkinson


A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.

Hozzászólás ehhez:

Zöld darázs – filmkritika