Karc

A holló - filmkritika

Az amerikai irodalom gót-romantikus fenegyerekét, a 19. század underground-celeb rímforgatóját, Edgar Allan Poe-t sokféleképpen képzelhetjük magunk elé. Lehet ő egy az élet csikorgó fogaskerekei alatt ...

Minden jó, ha vége jó

Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.

Disz iz tímvörk!

Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...

Oslo, augusztus - filmkritika

A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.

A fal - filmkritika

Címkék: mozi filmkritika

A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...

Hatástalan olasz szemránckrém férfiaknak

Gianni és a nők - filmkritika

2011-05-25 11:21:17 Kenessey Tamara
Címkék: mozi filmkritika

Gianni Di Gregorio forgatókönyv-írta, rendezte, és főszerepli új filmét, amelyet június 9-én mutatnak be a hazai mozik. A történet különösen ajánlható, ha olyan filmre vágyunk, amely nem borzol kedélyeket, és túl sok meglepetést sem okoz, viszont képes mosolyt csalni az arcunkra. Az pedig, hogy egy személy felelős mindhárom feladatért hátrány-e, vagy sem a cselekmény egysíkúságának szempontjából, a nézőre bízzuk.

A középkorúnak már nem mondható úriember esetlen figurája tétován keresi helyét elmúló éveiben. A kilencven perces olasz vígjáték helyzetkomikumra épít, ami vagy működik, vagy nem. A kérdés, amelyet feszeget időtálló, bármikor előkapható, hiszen kit ne foglalkoztatna az öregedés gondolata és a velejáró, többé-kevésbé szükséges szemléletváltás. Ebből adódóan könnyű lesz azonosulni a szereplővel és dilemmáival. Mert Giannit is környékezi a pánik, nem hiszi el, hogy az idősek közé tartozik, hiába kap újabb és újabb megerősítéseket, nem adja fel, erőtlen kísérleteket tesz, hogy bebizonyíthassa az ellenkezőjét.

A nyugdíjával rászakadt rengeteg időt anyja, felesége, lánya és egyéb nőszemélyek kénye-kedve szerint tölti, de ezen nem is igyekszik nagyon változtatni. Sodródik keresztül napjain, mintha akarata sem lenne, ettől válik a szimpatikus lúzer karakterévé, akit mindenki egyszerre sajnál és szeret. Igazi elkomorodás azonban nincs, nem is lehet, újabb és újabb helyzetek jönnek, a történet ismétli önmagát, sakkban tartva a nézőt. Mert a sokadik ugyanarra építő jelenet után nem tudjuk sem kevésbé, sem jobban szeretni őt. A hangulat olyan, mint egy lusta vasárnap délután, amikor néha jót kacaghatunk a főszereplő ártatlan bukdácsolásán. Gianni senkit sem bánt, kellőképpen talán meg sem hat, a tévéfilmszerű rendezés is csak enyhít a drámáján.

Ehhez a filmhez nem kellettek szpesöl iffektek, azzal semmi baj nincs, hogy a legrizikósabb jelenet az, amikor a hátsó ülésről látjuk Gianni visszapillantó tükrét. De hogy az események nem haladnak tulajdonképpen sehová, és a film néhány parádés jelenet felvillantása után úgy múlik el, mint ahogy elkezdődött, már annál inkább.
 




Gianni és a nők (Gianni e le donne)
színes, feliratos, olasz vígjáték, 90 perc, 2011

rendező: Gianni Di Gregorio
szereplők: Gianni Di Gregorio, Alfonso Santagata, Valeria Cavalli, Aylin Prandi, Kristina Cepraga

 

 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Gianni és a nők - filmkritika

Milyen nap van ma?

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: