Karc

A holló - filmkritika

Az amerikai irodalom gót-romantikus fenegyerekét, a 19. század underground-celeb rímforgatóját, Edgar Allan Poe-t sokféleképpen képzelhetjük magunk elé. Lehet ő egy az élet csikorgó fogaskerekei alatt ...

Minden jó, ha vége jó

Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.

Disz iz tímvörk!

Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...

Oslo, augusztus - filmkritika

A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.

A fal - filmkritika

Címkék: mozi filmkritika

A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...

Hőskultusz a Youtube-on

HA/VER - filmkritika

2010-06-24 14:01:13 Kelemen Kristóf

Kimondhatjuk: a képregény-adaptáció a huszonegyedik századi filmművészet egyik legfontosabb iparágává nőtte ki magát, s mostanában a pusztán látványosságokra építő feldolgozásokat egyre inkább felváltják a komoly szakmai igénnyel készülő filmek (pl.: A sötét lovag). S újabban kezd megjelenni egy másik típusa a műfajnak: a deheroizáló szuperhős-filmek. Ezekben megkérdőjeleződnek a hősökről alkotott elképzeléseink: nem csillogó, idealisztikus alakokat látunk, akik önzetlenül harcolnak a világ megmentéséért, hanem gyarló, ambivalens, néha akár perverz figurákat, akik a segítő szándék helyett inkább belső problémáik kompenzálása végett küzdenek a rosszfiúkkal (akiket nem mellesleg nehéz elkülöníteni a jófiúktól).

A filmvásznon az első jelentős példa a képregény-adaptációk e típusára Zack Snyder Watchmen című filmje volt (Alan Moore és Dave Gibbons képregényéből). De míg ez egy anti-utópisztikus világba helyezte cselekményét, és abban játszott el a szuperhős-életek realitásának lehetőségével (vagy lehetetlenségével), addig a HA/VER (eredeti címén Kick-Ass) a jelenkorban tárgyalja ezt a problémát.

Mark Millar és John Romita Jr. 2008-as képregényéből Matthew Vaughn (Csillagpor) rendezett filmet. A nyolcrészes képregényt viszonylagos rövidsége kiválóan alkalmassá teszi arra, hogy komoly kihagyások nélkül egy egész estés film készülhessen belőle, s az aprócska változtatásoktól eltekintve a film hűen követi az eredeti mű nyomvonalát. A történetben megismerhetjük Dave Lizewski-t (Aaron Johnson), az átlagos, szomszédfiú stílusú, serdülőkorú srácot, aki a hormontúltengésen és a képregény olvasáson túl nem sok mindent tud elmondani az életéről. Majd egy nap elhatározza, hogy önjelölt szuperhősként fogja irtani a rosszfiúkat, s interneten rendelt, búvárruhához hasonlító, zöld szerelésben, Kick-Ass néven neki is kezd e feladatnak. Kezdeti sikertelenségei ellenére végül hatalmas rajongótábort szerez Youtube-os videója révén, amely nézettségi adatokban talán még Lady Gagát is megszégyenítené. Azonnal megugrik Myspace-es barátainak száma, és ideje jelentős részét kell arra áldoznia, hogy Facebook-os rajongói leveleket válaszoljon meg. De a szép világ nem tart sokáig, mert feltűnik a fő-maffiózó, Frank D’Amico (a lassan már csak negatív szerepben megjelenő Mark Strong) és az önbíráskodó apa-lánya duó, Big Daddy (Nicolas Cage) és a tizenkét éves Hit-Girl (a zseniális Chloe Moretz), s Dave a ragacsos zsebkendőkkel teli, régi, szép időkbe kezd el visszavágyódni.

A film alapvetően komikus hangvételű – a durva és véres jelenetek ellenére is. Dave önmagát heroikussá növesztő szuperhősködése inkább megmosolyogtató, mint elámító. Olykor csak a zenehasználat vagy egy apró momentum a háttérben válik a komikum forrásává, de még a legmegdöbbentőbb és legpatetikusabb jelenetek is groteszk színezetet kapnak. Valahogy mégis a néző arcára fagy a mosoly, mivel nem kell a film mélyére néznünk, hogy lássuk: sokkal sötétebb dolgokról van szó, mint egy tinédzser srác bénázásáról. A bűn világának legalja kerül bemutatásra, de az ellenkező oldal sem jobb: Big Daddy és kislánya ugyanolyan brutálisan gyilkolnak, mint a rosszfiúk, pusztán a személyes bosszú nevében. A film legérdekesebb momentuma a halál bemutatása. A tévében és a filmekben annyi gyilkolást lát az ember, hogy már meg sem rázza a halál látványa, főleg ha egy történetben halomra ölik a szereplőket. Egyszerűen elkomolytalanodott e fogalom, s a filmekben olyan hatásúvá vált, mintha próbababákat kaszabolnának le, s nem élő, múlttal és vágyakkal rendelkező embereket (erre reflektál Tarantino is filmjeivel, amelyekben már gyermeki bájt kap, ha megskalpolnak valakit). Ezzel szemben a HA/VER-ben láthatjuk a bűnözők kétségbeesett tekintetét a halál előtt, s ezek az apró pillanatok rádöbbentenek a gyilkosság végtelen brutalitására, még akkor is, ha az egy jó ügy érdekében történik.  Fokozza e hatást, hogy a piszkos munkát legtöbb esetben egy tizenkét éves kislány végzi el. Ezt a feszültséget a komikus kontextus sem tudja feloldani, helyette még jobban kiélezi a jelenetek ambivalenciáját. Megszűnnek a „jó” és a „rossz” kategóriái, s ami marad: a nyers, idealizálatlan gyilkolás. Bár Batman is egyre sötétebb karakterré kezd válni a filmvásznon, az áldozatok szemében megjelenő tükörképét mégsem láthatjuk sosem, a HA/VER esetében viszont – ha nem is konkrétan – mégis erről van szó.

Dave belső konfliktusát – amely ahhoz a döntéséhez segíti, hogy szuperhősnek álljon – az váltja ki, hogy kirabolásakor egy idegen férfi kinéz egy ház ablakából, majd inkább gyorsan behúzza a függönyt. E passzív hozzáállás a bűnözéshez ezután többször is megjelenik a történet folyamán, s ez teszi olyan komplexé a film problémafelvetését. Passzivitás vagy bemocskolódás – ez itt a kérdés, és a látottak alapján nehezen képzelhető el harmadik út, hacsak nem Dave véletlenszerű hőssé válása. De az ő random módon megmaradt tisztasága inkább véglegesen lerombolná a hőskultuszt, mint hogy tovább éltetné azt, a tömeg pedig ragaszkodik a Youtube-on látott Kick-Ass-hez. Mert mi lenne velünk a hőseink nélkül…

Matthew Vaughn filmje izgalmas problémafelvetésével, provokatív jeleneteivel és egyedi stílusával mindenképp fontos darabja a képregény-adaptációk sorának. Azon túl, hogy felhasználja a műfaj sajátosságait, továbbfejleszti és egyben ki is fordítja azokat. A remek színészgárda és a látványos technikai kivitelezés mind hozzájárulnak a megvalósítás sikerességéhez. Szerintem nyári limonádéfilmnek kicsit keserű, de persze lehet akcióvígjátékként is nézni: ez esetben egy groteszk humorral telezsúfolt gyilkosságorgiára kell felkészülni. Jelenleg már tervben van a film második része is – reménykedjünk, hogy hasonlóan komoly igényekkel.


Értékelés


HA/VER (Kick/Ass)
színes, feliratos, amerikai-angol akció-vígjáték, 117 perc, 2010
Rendező: Matthew Vaughn
Szereplők: Aaron Johnson, Nicolas Cage, Chloe Moretz, Christopher Mintz-Plasse, Mark Strong

 


 

Hozzászólás ehhez:

HA/VER - filmkritika

Milyen nap van ma?

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: