Karc

A holló - filmkritika

Az amerikai irodalom gót-romantikus fenegyerekét, a 19. század underground-celeb rímforgatóját, Edgar Allan Poe-t sokféleképpen képzelhetjük magunk elé. Lehet ő egy az élet csikorgó fogaskerekei alatt ...

Minden jó, ha vége jó

Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.

Disz iz tímvörk!

Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...

Oslo, augusztus - filmkritika

A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.

A fal - filmkritika

Címkék: mozi filmkritika

A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...

Igazából apa - filmkritika

2010-03-25 13:55:29 Szelle Ákos

Ha az ember az új magyar közönségfilmet készül megtekinteni, sajnos automatikusan görcsbe rándul a gyomra. Mert nem az a kérdés, hogy rossz lesz-e, hanem hogy mennyire lesz az. Vajon egy új Zimmer Feri, vagy Egy szoknya, egy nadrág születik-e, ami után legalább egy évig nem akarunk majd hazai gyártású filmet nézni. Nos, az Igazából apa nem annyira borzasztó, alulról még súrolja is a nézhetőség határát.

A történet egyszerű, mint a kőbalta, az alkotók egy Amerikában és Európában is már ezerszer megcsócsált sztorit ültettek át magyar viszonyok közé. Adott egy Ausztráliából hazatérő festő (Kaszás Géza), aki szeretné visszaszerezni saját képeit a város bikájától, Bálinttól (Kamarás Iván). A helyzetet bonyolítja, hogy Bálint neveli Márk lányát (Varga Boglárka), aki nem is sejti, hogy ki az igazi apja. A két férfi harcba kezd a festményekét és a lányért.

Az Igazából apa ugyanazokon a pontokon bukik meg, ahol a magyar filmek általában szoktak; a forgatókönyvön, a színészeken és a rendezésen. Utóbbi különösen érdekes, hiszen Novák Emil csak „leforgatta” a filmet, aztán kiszállt a produkcióból. A gazdátlanság nagyon is látszik a filmen, hiszen sokszor teljes zagyvaság, amit látunk. Az hagyján, hogy az egész film tulajdonképpen egymásra dobált, egymáshoz alig-alig kapcsolódó jelenetekből áll össze, de sokszor egy snitten belül is akkora az ugrás, hogy a néző azt hiszi, átszundikált pár percet. Ez a rendező mellett egyértelműen a teljesen szétszórt, fókuszálatlan forgatókönyv hibája. Ilyen kidolgozatlan szkriptből sehol a világon nem állnak neki filmet forgatni. Tulajdonképpen egy órán keresztül az se biztos, milyen műfajú filmet nézünk; vígjátékot, krimit, vagy drámát. Az Igazából apa ugyanis közel hatvan – iszonyatosan hosszú és unalmas – perc után jut el oda, hogy felállítsa az alaphelyzetet. Ekkor derül csak ki mindenki számára, hogy ki kicsoda, és kezdődhet meg a két férfi háborúja. Innentől aztán felgyorsulnak az események, és néhány huszáros vágással és csodás fordulattal minden a helyére kerül.

A színészek persze szenvednek a rosszul megírt karakterekben, egyedül talán Polyák Lillába szorult némi élet, a többiek úgy kóvályognak a vásznon, mintha hibernálásból ébredtek volna. Scherer Péter kapott még pár jó poént, ellenben akad néhány vállalhatatlan, humorosnak szánt cameo is. Elsősorban Kapócs Zsókára gondolok, de ugyanilyen kínosan rossz Rudolf Péter, Józsa Imre vagy Hernádi Judit is. A kislányt alakító Varga Boglárka szerencsére keveset szerepel, mert alakításával leginkább a Szomszédok gyerekszereplőinek színvonalát idézi.

Az Igazából apa – ha már be akarjuk lőni a műfajt – leginkább „szponzorfilm”. Sokszor az az érzésünk, hogy a jelenetek és fordulatok nagy részét az indokolja, hogy helyet kellet szorítani a pálinka-, az autó-, vagy a bank-szponzornak. Ezen iromány nagyjából 3500 karakter, de ha ideírnám az összes felbukkanó márka nevét, kétszer ilyen hosszú lenne.  Lehetne ezt elegánsan, alig észrevehetően is csinálni, mert meggyőződésem, hogy az ilyen direkt a néző arcába tolt reklám leginkább ellenszenvet képes kiváltani, nem vásárlókedvet.

Nem lehet mindig mindent a pénzhiányra fogni; az épkézláb forgatókönyv, az átgondolt karakterek és színészi játék, az ötletes fordulatok és kimunkált poénok ingyen vannak. Hiába nyilatkozta Kaszás Géza, hogy rég dédelgetett álma ez a film, mégsem érződik rajta a törődés. A végére azért tartogattam egy pozitívumot: végre egy magyar közönségfilm, amelyik nem Budapesten, és nem a felső tízezer közeiben játszódik.


Értékelés:


Igazából apa
színes, magyar vígjáték, 90 perc, 2010
Rendező: Novák Emil
Szereplők: Kaszás Géza, Varga Boglárka, Kamarás Iván, Scherer Péter, Polyák Lilla, Gryllus Dorka


 

A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.

 

Hozzászólás ehhez:

Igazából apa - filmkritika

Milyen nap van ma?

  • 1. merope 2010-03-26 19:40:42

    Mennyire egyetértek! Létező összes klisét sikerült ellőniük. Borzalmas volt. Nézhetetlen. És az volt a legborzalmasabb, hogy a közönségtalálkozón látszott a színészeken, hogy ők is szégyellik ezt a filmet...

  • 2. shPIBnUj 2011-10-20 14:29:54

    Touchdown! That's a really cool way of punttig it!

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: