Kikötő Online

Jackass 3D - filmkritika

A világ legelvetemültebb és leghülyébb bandája visszatér, méghozzá 3D-ben. Ez az a mondat, ami talán a legjobban összefoglalja, és árnyaltan jellemzi a harmadik Jackass filmet. Johnny Knoxville és csapata újabb fejezetekkel gazdagítja képünket az őrült és gusztustalan fogalmakról, de a régi alapokhoz, az átverésekhez is visszatérnek. És mindezt rettentő szórakoztatóan teszik.

Egész pontosan tíz éve indult hódító útjára az amerikai MTV jóvoltából a Jackass címen futó húsz perces kis sorozat. A koncepciója tulajdonképpen ennyi volt: minél több, átlagembereknél elfogadhatatlan, sőt elvetendő, gyakran testi épséget is veszélyeztető mutatványok véghez vitele. Ezt ugye lelki és testi békében élő halandók nem tennék meg, ezért a lehető legdurvább extrémsportolók illetve mazoista, minimális félelemmel sem rendelkező egyének a szereplők. Igazi forgatókönyvvel nincs dolgunk, ezek a fura feladatok adják a film egészét, mely a „műfaj” (erősen idézőjelben) kedvelőinek nem fog csalódást okozni.

A második film után úgy tűnt, talán sosem látjuk viszont a vásznon együtt Amerika legnagyszerűbb barmait, de ezt szerencsére megcáfolta több illetékes is különböző, 2009-es interjúkban. Még azon a nyáron forgatták le ezt a másfél órás, paradox módon csodás alkotást. Mindenki, aki igazán számít benne volt ebben a buliban. Az örök arcok (Knoxville, Margera, Steve-O stb.) mellett néhány percnyi vendégszereplésre beugrik például Sean William Scott, illetve a szintén Jeff Tremaine és Knoxville által támogatott The Dudsons, és a Nitro Circus képviseletében Andy Bell.

Mindenképp meg kell említenem, hogy ezt a fajta szórakozást csak egy bizonyos, elvetemült réteg tudja élvezni, a nagy többség meg se próbálja, mert csak sikítva rohanna ki a teremből. Akik tisztában vannak a műsor múltjával, illetve nem rettennek meg a test különböző végtermékeinek ilyen-olyan bemutatásától, vitathatatlan főszerepétől, akkor viszont nyugodt szívvel küldöm el jegyet váltani. Mert ismét jókat viccelődnek a fiúk, a főcím pedig egész egyszerűen parádés, talán minden eddigi közül a legjobb, a 3D hatásról pedig ne is beszéljünk. Főleg, ha figyelembe vesszük azt a nem mellékes tényt, hogy ez az utolsó volt. Tényleg. A fiúk befejezték, érthető okokból. Átlagban még csak a korai 30-as éveiket tapossák, de már olyan szinten van az egészségi állapotuk a fiatalkori mindent bevállalunk taktika miatt, hogy a nagy pénzek ellenére sem képesek folytatni.

Groteszken szép ez a búcsú, nem hagynak minket cserben a srácok az utolsó fellépés alkalmával sem, s könnyektől csillogó szemmel konstatáljuk a gyerekkori fotókkal feldobott vége főcím alatt: ők bizony a sok munkahelyi baromkodás után is egy igazi, összetartó nagy család.  
 

Jackass-3D
(színes, amerikai film, 94 perc, 2010)
Rendező: Jeff Tremaine
Szereplők: Johnny Knoxville, Bam Margera, Ryan Dunn, Steve-O, Chris Pontius

Hozzászólás ehhez:

Jackass 3D - filmkritika