Karc

A holló - filmkritika

Az amerikai irodalom gót-romantikus fenegyerekét, a 19. század underground-celeb rímforgatóját, Edgar Allan Poe-t sokféleképpen képzelhetjük magunk elé. Lehet ő egy az élet csikorgó fogaskerekei alatt ...

Minden jó, ha vége jó

Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.

Disz iz tímvörk!

Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...

Oslo, augusztus - filmkritika

A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.

A fal - filmkritika

Címkék: mozi filmkritika

A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...

Jégvirág a lelkünkre

Északi karácsony – filmkritika

2011-01-28 12:45:09 Kenessey Tamara

December 30-án újra karácsony lett a hazai mozikban. Akkor tűzték műsorra Bent Hamer Északi karácsony című filmjét. A norvég rendező-producer művészfilmjeinek drámaian melankolikus hangulatához már hozzászokhattunk, de tud újat mutatni. És hogy ez előny, vagy hátrány?

Hamer anno a Tótumfaktummal elkalandozott Amerika irányába, ezúttal azonban igazi érzelmi vacogásra számíthat a néző. Egymástól független szálakat követünk, érzelmileg periférián tengődő, változatos hátterű karakterekkel, jól kiszámított ideig, hogy véletlenül se szerethessük túl az egyes jelenetek szereplőit. Szívszaggatónak szánt sorsok ezek, valahol a „karácsonykor mindenki remél” és a „Szenteste sem ment meg igazi valónktól határán”.

Sajnos ahhoz azonban, hogy egy csillagokat bámuló szerelmespár könnyeket csaljon szemünkbe, vagy igazán beleremegjünk a családjától elszakadt, Télapónak öltözött férfi megrázkódtatásaiba, jobban kéne ismernünk a szereplők múltját, hogy igazán szoríthassunk nekik. A hiánytalanra alkotott, de csak sablonként elénk tárt megrázó sorsokat így inkább csak konstatáljuk, mintsem azonosulnánk velük, és jöhet is a következő jelenet, a történetek kerekségének ellenére.

Hamer korábbi filmjeiben sosem láttuk premier plánban az igazi drámát, de az Északi karácsony még attól sem lesz átélhetően érzelmes. Sőt, ettől valami még jobban visszatart a beleéléstől. Bár ügyesen egyensúlyoz a groteszk és a giccs határán, és a rendezésnek köszönhetően elkerüli a túlzásokat, a hatásvadászat mégis veszélyes. Érdekes párhuzam formájában, nagyon is huszonegyedik századi körítésben jelenik meg a betlehemi történet. Újra és újra kapunk egy csepp reményt a komorságban, de a Hollywoodra jellemző, túlkomponált karácsonyi áhítat szerencsére elmarad. Ezen filmjéből szinte teljes mértékben hiányzik a humor, ha egy-egy pillanatra jelen is van, akkor is csak megszeppent formában. Hamvába holt csodavárásától semmiképpen nem várhatunk karácsonyi megváltást, elgondolkodtató rezignáltságot annál inkább. Merengősöknek kötelező.


 


Északi karácsony (Hjem til jul)
színes, feliratos, norvég-svéd-német film, 90 perc, 2010
Rendezte: Bent Hamer
Szereplők: Nina Andresen Borud, Trond Fausa Aurvaag, Arianit Berisha, Joachim Calmeyer, Cecile Mosli 

 

Hozzászólás ehhez:

Kritika - Északi karácsony – filmkritika

Milyen nap van ma?

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: