Kikötő Online

Kéjjel-nappal - filmkritika

Sok dolog van 2010-ben, ami az egyszeri mozirajongót lázba hozhatja, de azt gondolom, se Cameron Diaz, se Tom Cruise nem tartozik közéjük. Elmúltak a ’90-es évek, és szép lassan elfogyott ez a két sztár is. Így a Kéjjel-nappal, akármennyire is akciófilmként és vígjátékként hirdeti magát, valójában szomorú film: egy kiöregedett, megfáradt színész és egy elfonnyadt bombanő hattyúdala ez, kínkeserves próbálkozás a régi dicsőség újraélesztésére.

Merész húzás volt a stúdió részéről 100 millió dollárt fektetni két olyan emberbe, akik évek óta nem produkáltak igazi kasszasikert, és még merészebb dolog volt James Mangold-ra bízni a rendezést, aki szemlátomást cseppet sem ért az akció-vígjátékhoz, vagy a romantikához. A paródiához meg végkép nem konyít. Mert a Kéjjel-nappal leginkább szatíra szeretne lenni, próbálja kifordítani a kémfilm műfaját, és lehetőséget adni Cruise-nak, hogy bohócot csináljon korábbi titkosügynök-szerepeiből, de ebből semmi nem lesz. Vígjátéknak sovány, paródiának túlságosan sablonos, akciófilmnek lassú és unalmas. Talán szerencsésebb lett volna bevállalni egy Golyózápor stílusú igazi agymenést, de ehhez tényleg más rendező kellett volna. Mangold imád a karakterek lelkivilágán rágódni, de a Kéjjel-nappal-ban ez leginkább érdektelen, semmitmondóan felesleges jelenetekhez vezet, amik miatt újra és újra megtörik a lendületet. A 110 perc borzasztóan sok tud lenni, ha nincs mivel kitölteni.

Hiába a két húzónév, ők is inkább rontanak a filmen. Tom Cruise magánemberként sokat tett az elmúlt években azért, hogy lejárassa a nevét, és ezt a millió dolláros mosoly se tudja feledtetni. A forgatókönyv se segít neki, mert Roy Miller egy arrogáns, modoros pozőr, igazi faszkalap, akit sehogy sem lehet megkedvelni. Cameron Diaz felett csúnyán eljártak az évek, ezzel a szétcsúszott fizimiskával már nem lehet cserfes, bájos, átlagos lányt játszani, mert a közeliek folyton leleplezik. Cameron Diaz az, ami: egy vénülő-félben lévő ex-topmodell. És megint a forgatókönyv: June Havens figurája jócskán túlírt a naiv átlagember, és jócskán alulírt az akcióhősnő szerepében.

Mindezen negatívumok ellenére a Kéjjel-nappal akár szórakoztatónak is mondható, ha nincsenek túl nagy elvárásaink. Az akciójelenetek például jól sikerültek, bár egy ócska dramaturgiai fogás miatt többször is lemaradunk a lényegről. Így nem tudjuk meg, hogy szabadulnak ki hőseink néhány szorult helyzetből, pedig a helikopteres menekülésre kíváncsi lettem volna. A helyszínek is változatosak, mindig élvezetesebb hangulatos európai helyszíneket látni a lelketlen amerikai nagyvárosok helyett. És az a kevés poén, ami a forgatókönyvírók eszébe jutott, szintén képes kellemes perceket szerezni. A címen is hosszasan lehet lamentálni, hogy mit is jelent, nekem inkább egy szoft-pornó film jut róla eszembe, mint kémfilm (ha már szójáték, miért nem Kémmel-nappal).

A Kéjjel-nappal minden szempontból a masszív középszert hozza, lehet, hogy két olyan színésszel, akik között legalább minimális kémia működik, jobb lett volna. Mert Cruise és Diaz bimbózó szerelme villámgyorsan érdektelenségbe fullad, ahogy maga a film is. Paródiáról ne is álmodjunk: ez egy átlagos, kiszámítható akció-vígjáték, aminek legnagyobb előnye, hogy légkondicionált termekben vetítik.


Értékelés:


Kéjjel-nappal (Knight and Day)
színes, magyarul beszélő, amerikai akció-vígjáték, 110 perc, 2010
Rendező: James Mangold
Szereplők: Tom Cruise, Cameron Diaz, Peter Sarsgaard, Viola Davis, Paul Dano, Olivier Martinez

A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.

Hozzászólás ehhez:

Kéjjel-nappal - filmkritika

• 1. klári 2010-07-22 11:46:40

  hú, ez igen éles kritika lett... és rendkívül szórakoztató!:) szegény színészvirágok...

• 2. caYizjwpLqzktQt 2012-04-23 13:00:31

  Arrf3l e1lmodozom, hogy egyszer majd lesz egy olyan prf3bafolyamat, anemik a prf3be1in m i n d i g, m i n d e n k i ott van, e9s nem kell ezer dolgot csine1lnia mellette senkinek. nekem se. d3 mennyivel kf6nnyebb volna !!!!