Kikötő Online

Képzeletbeli agymosás

Álomháború - filmkritika

Zack Snyder valaha ígéretes filmrendezőnek számított: a Holtak hajnala az évezred egyik legjobb zombi-filmje, a 300 pedig egy innovatív és látványos erőszak-opusz volt. Azóta viszont gyengébbnél gyengébb művek fémjelzik a rendező karrierjét; a Watchment úgy rontotta el, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, az Őrzők legendája pedig szót sem érdemel. Új filmjével, az Álomháborúval Snyder minden létező színvonalat alulmúl, és beáll a Michael Bay és Roland Emmerich féle favágók közé.

A húsz éves Baby Doll-t, édesanyja halála után gonosz mostohaapja elmegyógyintézetbe küldi, pedig valójában neki lenne ott a helye, hiszen megöli a lány húgát. Ráadásul még fizet is az intézet korrupt ápolójának, hogy Baby Doll mihamarább essen át egy jó kis lobotómián, nehogy elkotyogja az igazságot a rendőrségnek. A lány azonban barátokra talál a bordélyként is funkcionáló sárgaházban (ahol meglepő módon csupa tini-topmodellt őriznek), akikkel nekiáll megszervezni a szökést. A rideg valóság elől a képzeletébe menekül, ahol zombi német katonákkal, robotokkal, sárkányokkal kell megküzdenie, ha még szeretne valaha szabad levegőt szippantani. És mindezt tessék komolyan venni.

Tagadhatatlan, hogy Snyder rendelkezik egy egyedi stílussal, és hogy van érzéke a látványos jelenetekhez, de ez még nem mentesíti az alól, hogy egy filmbe elsősorban történet, másodsorban normális figurák kellenek. Hogy humorról, értelemről és érzelemről, logikáról, dramaturgiáról ne is beszéljünk. Az Álomháborúban ezek közül semmi nincs, mert ez a 80 millióból összetákolt pixel-halmaz semmi más, mint egy soft-pornó és egy videojáték törvénytelen gyermeke. Ennek megfelelően történet az nincs, csak rövid átvezetők az akciójelenetek között. A forgatókönyvet is jegyző rendező nem fáraszt minket miértekkel és hogyanokkal, nála minden csak ürügy, hogy egyik agyzsibbasztó hentelésből eljusson a következőbe. A probléma csak az, hogy ami öt éve még eredetinek és újszerűnek számított, az ma már unalmas és elcsépelt, ráadásul Snyder agresszív stílusa ekkora mennyiségben akut hányingert és fejfájást okoz. A rendezőnek ezerszer fontosabb, hogy a digitális penge pont a megfelelő szögben csillanjon meg a pixel-fényben, mint hogy filmjének értelmet, átélhető konfliktust adjon. Műanyag játék-cicababák népesítik be a vásznat, akik fájdalmasan bárgyú párbeszédekkel kommunikálnak egymással, mindezt pedig olcsó nyálas, nyávogó popzene festi alá – kivéve persze az akciószcénákat, ahol dübörögnek a keményebbnél keményebb muzsikák, jelzem: az ’50-es években járunk.

Az Álomháború egy ötven felé cammogó férfiember pubertáskori vágyainak kivetülése, kivillanó kislány-bugyikkal, bazinagy robotokkal, robbanásokkal és erőszakkal. Eredetiséget még véletlenül se keressünk az egészben, mert a film az Eredet, a Hanna Montana filmek, a Mátrix, a Gyűrűk Ura, a manga-filmek és még más, tucatnyi mozi zagyva elegye. Ha Snyder legalább némi iróniával, kikacsintós humorral próbálna cinkossá válni a nézővel, akkor még élvezhető is lenne az Álomháború, de így sajnos képtelenség egy percig is jól szórakozni. Az egész film kínzóan rossz élmény, mintha láncfűrésszel vagdalnák az ember agysejtjeit. A néző szinte már könyörög, hogy történjen meg az a lobotómia, csituljon el ez a siserehad, vagy legalább sétáljon be Ratched nővér és vágjon rendet.

Az Álomháború esszenciája mindannak, ami miatt rossz a mai közönségfilm; lelketlen, érdektelen karakterek rohangálnak a zöld vászon előtt minden összefüggés nélkül, miközben a CGI-ért felelős cég dörzsöli a tenyerét. A legszomorúbb pedig az, hogy ez az ipari agymosoda még meg is találja a számítását és a célközönségét, akik mindezzel azonosulni tudnak. Mert az Álomháború nagyon trendi, nagyon modern, nagyon kitalált: a kamasz fiúk csorgathatják a nyálukat, a tizenéves leányzók pedig odáig lesznek ezekért a vagány, lázadó csajokért. Mindenki más meneküljön, amerre lát.
 

Álomháború (Sucker Punch)
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 109 perc, 2011

Rendező: Zack Snyder

Szereplők: Emily Browning, Jena Malone, Vanessa Hudgens, Jamie Chung, Abbie Cornish  
 

A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.
 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Álomháború - filmkritika

• 1. mAri 2011-03-25 10:13:36

  Ennyire? A geekz-es fiúk is hasonló jókat írnak. Kár volt ennyire várni.

• 2. Szelle Ákos 2011-03-25 10:24:00

  @ mAri: Snydertől ezután már csak a visszavonulását közlő hírt várom :)

• 3. atis 2011-03-25 15:16:40

  na pont amiatt az agyatlanság miatt fogom megnézni amit a kritikus hangsúlyoz: néha kell az iylen is, egy fárasztó melós nap után. A kivillanó bugyikból pedig sosem elég :) :) Amúgy, a Watchmen nekem nagyn bejött, nem tudtam hogy ugyan az a rendező.

• 4. Szelle Ákos 2011-03-25 15:53:30

  @atis: van az agyatlan - agyatlanabb - legagyatlanabb - és utána jön az Álomháború. Szóval csak óvatosan :)