Kikötő Online

Megaagy a megafilm

A Megaagy olyan örökérvényű kérdésekre keresi a választ, mint a jó és a rossz, azok keletkezése és esetleges szavatossági ideje. Bár válaszában nem mutat fel újat a nap alatt, zseniálisan kivitelezett animációs filmet tekinthetünk meg. A 3D technika művészi fokát érték el az alkotók minden téren.

A karakterek életszerűk, egyéniek, az animáció pedig lehengerlő mind a mimika, mind a különféle mozgások esetében. A film végén – levonva a konzekvenciát a látottakról – felmerül a kérdés, hogy vajon kötelező érvénnyel kell-e minden műnek nagy, magával ragadó igazságokat hordoznia, és meghökkentően új történetet kreálnia?! Ha ez a cél, felidéződik az unalomig ismételgetett posztmodern gondolat, miszerint már minden történetet elmeséltek valamilyen formában a világon. Tehát ha a sztori váza nem is a legegyedibb vonásokkal rendelkezik, attól még ugyanúgy lehet lenyűgöző maga a megoldás. Márpedig a filmművészet a vizualitásra helyezi a hangsúlyt, képekkel mesél, így mondanom sem kell, a megvalósítás fokára és a párbeszédek szellemességére épít inkább. Ez a tendencia kiemelten van jelen az animációs filmeknél, mivel keleti társaikkal ellentétben az európai és amerikai gyárak meseszerűségre törekszenek annak ellenére is, hogy sokszor már felnőtt célközönséget is megcéloznak.

A Megaagy is egy ilyen mesefilm, mely édes, mulattató kifordítását adja a szuperhős történeteknek. A film felütése egy flashbackel kezdődik, melyben főhősünk visszaemlékszik életútjára. Ez a halál küszöbén jelentkező élet-újraélésnek egy komikus változatát adja. Az alkotók nem hagynak elidőzni az ezt követő megható képsorokon, melyben egy komplett naprendszer pusztulását figyelhetjük meg, ahogy szépen lassan elnyeli egy fekete lyuk. Egy kék baba indul útnak a pusztulásból, hogy az ígéret földjére érkezve beváltsa sorsát. Homályos számára, hogy ez mit is takar, mivel búcsúzó szülei jövőjére vonatkozó szavait már elnyomta a nagy hangzavar. Egy tökéletes szépségű gyerek keresztezi útját, aki elorozza előle remélt sorsát, a szép és gazdag családot, míg neki egy börtön marad csupán, ahol a rabok tanítják jó és rossz különbségeire. Nem csoda tehát, ha a főhős, Megaagy felcseperedve idegenül bolyong a börtön falain kívül, és próbálja elhelyezni magát a társadalomban és meglelni sorsát. Ám ez csöppet sem könnyű neveltetése, és külsejének különcsége folytán. Míg próbálja elnyerni társai szeretetét és barátokra, elismerésre szert tenni, addig a jófiú sorra learatja a babérokat. Ekkor döbben rá, hogy ha jó nem lehet, hát ő lesz a legrosszabb. Briliáns gonosztettei általában balul sülnek el. A jó elpusztítására tör, elrabolja a lányt, s mindeközben klisészerű eszközöket alkalmaz, ahogy azt a forgatókönyvírók is tették.

Ám ez mindvégig szándékos eszköz a filmben, a poénokat erre hegyezik ki a művészek. Megaagy célja elpusztítani Metromant, esküdt ellenségét, aki a jóság oldalán pózol, és igája alá hajtani Metrocityt. Megaagy egyik elfuserált gonosztettével végül eléri célját, melyet nem sokáig élvezhet. A féktelen tombolás céltalanná teszi, nem elégíti ki életét. Rájön, hogy mit sem ér gonosznak lenni, ha nincs egy jó, aki útját állhatná. Ez a jin-jang kettősség többször visszatér a filmben. A jó és rossz kiegészítik egymást, egyik sem teljes a másik nélkül. A film is eseménytelen lenne e nélkül a párosítás nélkül. Éppen ezért Megaagy teremt egy új szuperhőst, ám egy kisebb kavarodás folytán az állandóan elrabolt-megmentett Roxanne lúzer operatőre kerül a DNS-átváltoztatás célkeresztjébe. Csakhogy ő közel sem vágyik arra, hogy pozitív szerepben tündököljön. Mindössze a klisészerű jutalom hajtja, Roxanne birtoklása, ám amikor tudatára döbben, hogy ez sosem következik be, végleg átáll a gonosz oldalra. Célja nem a világ uralása, hanem annak elpusztítása. Megaagyon van tehát a sor, hogy ismét válasszon: fenntartja-e az egyensúlyt, áttér a jókhoz, magányba vonul, vagy csatlakozik a kispályás, maga által teremtett Titánhoz. A szerelmi szál sem elhanyagolható a filmben, hiszen a hősök többségének ez az egyik fő mozgatórugója.

A Megaagy tehát a klisékkel és az általános szuperhős-szabályokkal variál. Ezeket néhol kifordítja, néhol felerősíti, poénjait folyamatosan erre építve dolgozza ki. A titkos bejárat feltüntetése, a hamis csillagvizsgáló építése, a szuperhős DNS-ének korpából való kinyerése, a láthatatlan autó elvesztése és a megszokásszerűen jelentkező véletlenek mind-mind ezt támasztják alá. A film zenehasználata is erre enged következtetni, a már agyonhasznált AC/DC, Guns N’ Roses és Michael Jackson dalok filmi konnotációit vonzza magával. Mindezek függvényében a tanulság is általános: „A sors az, amit választunk, és nem az, amit kapunk.” A neveltetés adja meg az alapot az irány kiválasztásához, ám a határok nem örökérvényűek, választásaink függvényében folyamatosan alakíthatóak.

Megaagy (Megamind)
színes, magyarul beszélő, amerikai 3D animációs film, 96 perc, 2010
rendező: Tom McGrath
eredeti hangok: Will Ferrell, Tina Fey, Jonah Hill, David Cross, Brad Pitt

Hozzászólás ehhez:

Megaagy - filmkritika