Kikötő Online

Menedék - filmkritika

A francia filmet, főleg az ’50-’60-as évek újhulláma óta kitüntetett figyelem kíséri világszerte. Nem véletlen, hogy a különböző nívósabb európai fesztiválok végén a díjazottak között gyakran francia produkciókat láthatunk.

Ők azon kevés nemzetek egyike, akik még nem hagytak fel, vagy legalábbis nagy hangsúlyt fektetnek a színvonalasabb, klasszikus értelemben vett „jó”alkotások elkészítésére, és a bennük fellelhető, főként filmesztétikai és dramaturgiai újításokra. Azonban sokan, gyakran már csak önmagukat és egymást képesek ismételni, mely legfőképp azért probléma, mert (igaz, hogy van, de) elég ritka az olyan nézőközönség, mely képes ezeket még mindig tisztán, fintorgások nélkül befogadni. A Menedékkel kapcsolatban inkább az unalomról, semmint a karakterekkel való együttérzésről beszélhetünk.

Szerelmesek. Egy üres belvárosi lakás magányában, csupán heroinon élve töltik mindennapjaikat, míg nem a fiatal férfi, Louis meghal, Mousse pedig több napig fekszik kómában a szennyezett heroin túladagolása miatt. A tudatlanságból ébredve a szeretett férfi halálán kívül még terhessége hírével is meg kell barátkoznia. Louis családja egyértelműen a tudtára adja, hogy nem előnyös megtartani a babát, a probléma „kezelését” pénzügyileg is támogatnák, s a továbbiakban nem kívánnak vele kapcsolatot tartani. Legközelebb néhány hónap távlatában találkozunk Mousse-szal, aki egy tengerparti, csendes környékre menekült titkolt gömbölyödő hasával. Egy nap azonban, számára váratlan ismerős érkezik, Louis testvérének, Paul-nak a személyében. A menedékben töltött mindennapjaikat átszövi az elfogadás, a megértés és a feltétlen szeretet, hogy majd később, az „őrült” urbanizált világban ismét kiszolgáltatottakká váljanak, és az alapvető normákat felrúgó döntéseket hozzanak.

A Mousse figuráját játszó Isabelle Carré remekül fogta meg a nehézségek mellett lazának, és teljesen flegmának ható, a belső szinteken azért mégis rendesen összetört szívű és néhol labilis karaktert. Hasonlóan jól teljesít a film minden szereplője, illetve alkotója, munkatársa. A rendezésért felelős Francois Ozon jegyzi többek közt a nemzetközileg is jócskán sikeres Swimming Pool-t, illetve a sztárokat felvonultató (Catherine Deneuve, Isabelle Huppert etc.) 8 nőt is, tehát nem egy kezdővel állunk szemben. Tulajdonképpen a Menedék sem a technikai, vagy esztétikai milyenségén vagy a dramaturgiáját tekintve csúszik el, hanem az „ártatlan szem” hiányán. Drog, halál, nem kívánt terhesség, homoszexualitás, a szeretet hiányának és értelmezésének kérdésköre. Mind agyon ragozott fogalom a bánatos történetekben, illetve filmekben. Ma már csak akkor tesznek működőképessé egy filmet, ha valamiben máshogy és másként képesek bemutatni, vagy eszközökként használni őket a pozitívabb befogadói élmény esélyét szem előtt tartva, s ez, sajnos a Menedéknek nem sikerült.

Ez az e heti francia film, amit tipikusan csak egy adott lelkiállapot képes megfelelően értékelni. Szóval, amennyiben megnézésre alkalmasnak ítélitek, vagy esetleg a francia filmek töretlen rajongói vagytok, mindenképp egy borús, vasárnap délutánt ajánlhatok a Menedék és a kukorica mellé.
 

Menedék (Le refuge)
színes, feliratos, francia filmdráma, 88 perc, 2009

Rendezte: Francois Ozon
Szereplők: Isabelle Carré, Melvil Poupaud, Louis-Ronan Choisy
 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Menedék - filmkritika

• 1. Olvasó 2011-04-12 15:15:40

  Hát ez elég silány kritika.

• 2. Hajdu Mariann 2011-04-14 10:08:30

  Ha a silányságát azon érted, hogy nem magasztaltam fel, illetve írtam róla pozitívan csak azért, mert művészinek, különlegesnek akart hatni (hiszen ehhez hasonlót már tucatjával lehet találni), igazad van.