Kikötő Online

Micmacs - (N)agyban megy a kavarás - filmkritika

Vegyünk egy fejlövést túlélő apakomplexusos fiút, ismertessük össze egy földalatti párizsi közösséggel, keverjünk a társaság minden tagjához egy csipet kívülállóságot, fűszerezzük meg hamisítatlan párizsi hangulattal, zenével, majd vágjunk apróra még egy kicsit a Kusturicára hajazó elképesztő „technikai” zsenialitásból. Ízlés szerint adjunk hozzá valami igazán gonoszat, és egy suhintás: máris Jean-Pierre Jeunet rendező elképesztő világában találjuk magunkat.

Ebben a huszonegyedik századi francia szürrealista tündérmesében minden van, ami egy könnyed és mosolyogtató másfél órához elengedhetetlen. Fantasztikus menő kütyük, bármit megszámolni képes, vagy épp hajlékonysága miatt bárhová bepréselhető lány. Ilyen jellegű közösségbe csöppen bele Bazil, a fejlövése után munkáját és otthonát vesztett fiatal férfi. A közösség hamar befogadja, sőt, olyannyira megszeretik, hogy segítenek neki megkeresni azt, akinek fejlövése, s egyben apja korábbi halála is köszönhető.

A szálak két nagy fegyvergyároshoz vezetnek, akik emberéletet nem kímélve, bűntudat nélkül gazdagodnak meg. A kis társaság nemes bosszúra esküszik, mely trükköktől, mesés megoldásoktól hemzseg. Megdöbbentő látni az embert kilövő ágyút, és nekem nagyon tetszettek a filmben elrejtett, ezt a filmet reklámozó transzparensek is, melyet mindig egy-egy, egyáltalán nem erőltetett részbe csempész bele a rendező. A kisember a lehető legmagasabb szinten tesz igazságot a Micmacs-ban, miközben egy pillanatra sem veszti el emberségét és jóindulatát. A gonoszság megoldásait leleményessége helyettesíti: a film végén a gyártulajdonosok természetesen elnyerik méltó büntetésüket, de csavarosságáról most nem rántom le a leplet: legyen ez annak a jutalma, aki megnézi ezt a filmet.

Ha nagyon kötekedni szeretnék, talán megjegyezném, hogy a közepére kicsit elfárad, belassul a történet, de ezt azért nem teszem meg, mert aztán újult erővel indul neki a kaland, és innentől viszont a nagy kavarás akkora, hogy a legutolsó percekig képes újat mutatni. Természetesen nem maradhat el a szerelmi szál sem: hercegünk elnyeri méltó jutalmát. Mindezt szerencsére olyan kis esetlen és nem hétköznapi módon, hogy semmiféle rossz érzés nem támadt bennem (nem úgy, mint a szerteszét csöpögő hollywoodi limonádé filmek után). Egyszóval: csak ajánlani tudom mindenkinek.


Értékelés:


(N)agyban megy a kavarás (Micmacs à tire-larigot)
színes, feliratos, francia vígjáték, 105 perc, 2009
Rendező: Jean-Pierre Jeunet
Szereplők: Dany Boon, André Dussollier, Nicolas Marié, Jean-Pierre Marielle, Yolande Moreau, Julie Ferrier


 

Hozzászólás ehhez:

Micmacs - (N)agyban megy a kavarás - filmkritika

• 1. Amelie 2010-04-24 11:24:03

  Öt csillagot kapott?! Ejha, jónak kell lennie. A trailer viszont kicsit együgyűnek mutatja.