Karc

Határ a csillagos ég

Látványos effektek, lenyűgöző képsorok, magával ragadó történet és megható színészi alakítások – sablonosnak hathat ez az összegzés, azonban mégis helytálló. A Csillagok között az idei ...

Ásó, kapa, nagyharang

Az amerikai álom csak egy jól megkonstruált illúzió, amire előszeretettel hívja fel figyelmünket filmjeivel David Fincher rendező. Az őszi szezon legjobban várt alkotása a Holtodiglan, ...

Míg a halál el nem választ

„Hiszem, hogy világunkban megválaszthatjuk, miként adjuk elő a szomorú történeteket…” – írja a film alapjául szolgáló bestsellerében John Green. Akár a Csillagainkban a hiba mottója ...

Az acélember - filmkritika

Százan ezerszer tépték meg az utóbbi évtizedekben Superman palástját, de Zack Snyder most visszaadta a rajongóknak, amit megérdemelnek.

Transz

Amikor külön megkérik az embert, hogy legyen kedves ne beszéljen senkinek a film cselekményének alakulásáról, akkor egy picit beavatottnak érzi magát, mintha kiválasztott volna, aki ...

Mindörökké rock

2012-06-22 10:36:34 Hanula Zsolt

Tom Cruise annyit kapott az újságíróktól az elmúlt néhány évben, amitől már-már úgy tűnik, valahol a Győzike-családdal kezeljük őt egy szinten, hiszen alacsony, beképzelt és még valami fura ufós szektának is a reklámarca.

Önbecsapás úgy tenni, mintha nem ő lett volna a férfiideál a Top Gun vagy a Koktél idején, mintha kikezdtük volna színészi képességeit az Esőemberben vagy nem döbbentünk volna meg rajta amikor tolókocsis veteránként idézte fel a háborút a Született július 4-én című remekben. Oké, azóta tényleg mintha picit becsípődött volna egy ideg a fószernek, és azt is tudjuk, hogy leginkább olyasmiben hajlandó részt venni, ami felett szinte teljhatalmat kap, de túlzás volna leírni őt egy életre. Még akkor is, ha a Mission: Impossible újabb és újabb akciói helyett manapság a bunkó és ironikus karakterek állnak jól neki – talán mert néha úgy tűnik, ez önirónia is egyben. A Mindörökké rock persze nem Tom Cruise-ról szól, ő a szó szoros értelmében véve csak egy mellékszereplő, még ha megkerülhetetlen is. Mégis a legjobban rajta keresztül válik nyilvánvalóvá, hogy ez az egész egy vicc. Vagy mondjuk úgy: show. Káprázat. Gyerekmese.

Amikor a főcím alatt felcsendülnek a Guns n’ Roses Paradise City című slágerének első taktusai, majd Axel megszokott rekedt tónusa helyett valami vinnyogó glam-pózőr kezdett bele a refrénbe, nem voltam messze attól, hogy az Appetite for Destruciton bakelitet rituálisan kivilágítva hordozzam körbe tüntetőleg a moziteremben. Pedig ez után jött csak a nonszensz újabb foka, amikor az elragadóan szőke Julianne Hough Britney Spears irritáló orrhangját utánozva rágyújtott egy „vidéki kislány vagyok, sztár akarok lenni” típusú melódiára és az egész busz csatlakozott hozzá a kórusban. Itt visszaültem a helyemre és konstatáltam, cirkuszban vagyok.

A Mindörökké rock egy Broadway-musical hollywoodi adaptációja, ami első sorban azt igazolja, ahol elég nagy a piac, ott minden marhaságra van igény. Bár rokoníthatjuk a Baz Luhrmann-féle Moulin Rouge!-zsal, amiben szintén ismert világslágerek köré szőttek egy a dalszövegekhez semmilyen módon nem köthető történetet, a két film mégis ég és föld. Tudvalevő például, hogy a megidézett irányzat, a glam rock a boldog nyolcvanasok giccsének bizarr terméke, önmagában véve egy nonszensz, hiszen sminkelt férfiak szopránban énekelnek arról, hogy ők kemények, mint az acél. A sztori karakterei természetszerűen egydimenziósak, a menedzser pénzéhes, a sztár ki van ütve, a politikus álszent, a szőke lány tiszta szívű és baromi tehetséges, a fekete hajú fiú szintén.

De egyébként a végtelenül leegyszerűsített karrier- és szerelemtörténet ezer sebből vérzik, a ragtapaszok rajta viszont a szivárvány minden színében csillognak, s közben ismert és kevésbé ismert dalok bömbölnek megasztárosan kilúgozott lelketlen formában. Mindamellett ha mindezen felül tudunk emelkedni, egészen hangulatosan ki is lehet nevetni ezt a látványcirkuszt, amiben egyébként épp Tom Cruise nyújtja a legjobb teljesítményt, hiszen ő tényleg tudja, hogy ez egy vicc. Bár annak jó drága.


 

Hozzászólás ehhez:

Mindörökké rock - filmkritika

Milyen nap van ma?