Kikötő Online

Műanyag rendszerváltás, avagy

Az ügynökök a paradicsomba mennek - filmkritika

Dézsy Zoltán televíziós szerkesztő-riporter első nagyjátékfilmje a jelenségek szintjén szeretné megértetni velünk, hogy mik is voltak a '89-es események igazi előzményei. Szép alapfelvetés, a szándék értékelendő. Amolyan hiánypótló összefoglalás is lehet(ne), amiből bárki megérthetné a rendszerváltás zűrös időszakát. Ha...

...nem támadna az az érzésünk rögtön a film elején, hogy itt valami hiba történt. Az alapötlet egyszerű, kibontakoztatása sem volna túl nagy erőfeszítés, de mégis több kellene annál, amennyit rászántak a készítők. A cselekmény a csernobili katasztrófa után kezdődik, és az első szabadon választott parlament eskütételéig kíséri figyelemmel a... Mit is? A III/III-as ügynökből később képviselővé avanzsáló, Sorbonne-t megjárt, kissé elkényeztetett Kárász Mátyás dilemmáit? A családja életét? Elvi vívódását? Igencsak 21. századi bútorokkal berendezett nappalikban, peresztrojkáról, Kádár elvtársról, Nagy Imréről filozofálva haladunk a vége felé, hogy itt majd most megváltódunk, felemelkedünk, mi, a nemzet, a kapitalista nyugat által kitervelt, belülről titokban segített demokráciánkban.

Hogy az amatőr színészek fogalmát túl szabadon értelmezték, már a film első percéből kiderül. A színészi játék egy kisiskolás színjátszótábor premierjére emlékeztet, és innentől már Lukács Sándor sem mentheti meg eléggé a történetet. Feltűnnek fiatal színészek, akiktől remélhetőleg látunk majd egyéb alakítást is. Ha kell, ha nem, a filmben dráma van, minden karakter görcsösen túljátssza a szerepét, ügyének fontosságát hangsúlyozva. Mert elvei, véleménye mindenkinek van, kérem szépen, ami miatt ráncolt homlokkal meredhet maga elé, ezt bebizonyítja a 91 percnyi mélyrepülés.

Egyhangú feszültségen át vezet az út az elkerülhetetlen felé, néha-néha fellobban valami remény, hogy igen, figyelni kell, mert valóban valami új dolog hangzik el, és nem csak egy újabb ismétlés következik. Tényeket vagy ítéletet nem várhatunk, csak folyamatokat, túlvilágítva. Bár ha figyeltünk, majdnem kiderül, hogy ki kicsoda a filmben. A Szomszédok -ból megszokott nappali fényben is agyonvilágosított, telenovellás képi világ, és a szereplők szedett-vedett ruhái megpróbálják szimbolizálni a '80-as évek végét, nem sok sikerrel. A hitelesség itt is több figyelmet érdemelt volna.

Azért az MTV archívumából előkeresett híradóbetétek elgondolkodtatnak, de ezt a szerepet nyugodtan betölthetné egy tényfeltáró dokumentumfilm is, és akkor nem kellene moziba menni, és nagyjátékfilmet remélni a kaotikusan unalmas körítéstől.

 

Az ügynökök a paradicsomba mennek
(színes, magyar játékfilm, 91 perc, 2010)
Rendezte: Dézsy Zoltán
Szereplők: Karalyos Gábor, Lukács Sándor, Kubik Anna, Vizy Márton, Benkóczy Zoltán, Andorai Péter
 

Hozzászólás ehhez:

Az ügynökök a paradicsomba mennek - filmkritika

• 1. rakó lászló 2011-01-13 00:34:04

  Kedves Tamara, úgy sejtem,hogy még pályája elején áll,ezért megbocsátható kérlelhetetlen szigorósága a filmmelkapcsolatosan.Szerencsére (még) a vélemény szabad, el kell mondanom,hogy cikke nem üti meg a leadhatóság színvonlát,mert egyszerüenelfogult. Érdemes lenne elmennie az Urániába, vajon miért adja telt házakkal, s miért csattan fel a végén a vastaps. S vajon miért tart a 10000. nézőfelé? Amúgy sokban igaza van: túl van világítva, az amatőr szereplők abszurdan amatőrök, de éppen ettől humoros,már-már szerethető.

• 2. mariland 2011-01-13 09:14:41

  Én ott voltam az Urániában... És nem volt vastaps. Nem is jár ennek a filmnek, mert nem tölti be azt a szerepet, amire már évek óta várunk: a rendszerváltás művészi feldolgozását. Tényszerűségét nem vonom kétségbe, de mint játékfilm nagyon gyenge. Sajnos. (Jobban esett volna dícsérő kritikát írni!)

• 3. ABE 2011-01-13 09:37:47

  @1: És mivel szólásszabadság van (még), akkor se kötelező tapsolni, ha mindenki más tapsol, ugye? Amúgy meg ne kelljen még mindig meghatódni a magyar film amatőr bájától. 10000 néző pedig konkrétan lófütty.

• 4. hajni 2011-01-24 13:37:43

  Sajnos borzalmas.. :S