Kikötő Online

Nanny McPhee és a nagy bumm - filmkritika

Nanne McPhee 2005 után újra lecsap varázsbotjával és poroszos nevelési elveivel; ezúttal öt vásott kölyök az ellenfél a háború sújtotta Angliában. A második felvonás ugyanolyan jó, mint az első volt: a gyerekek elmerülhetnek egy varázsos mesevilágban, a felnőttek pedig vigyoroghatnak az olyan bizarr jeleneteken, mint a szinkronúszó malacok, vagy a böfögéssel arató varjú.

Isabel Green-re igencsak rájár a rúd, hiszen férje a háborúban harcol, a családi farm a csőd szélén táncol, sógora ráadásul eladná az egészet, és ha ez nem lenne elég, három saját gyereke mellé még a nyakába varrják két elkényeztetett unokaöccsét is. Az idegösszeroppanás ellen csak egyvalaki nyújthat segítséget: Nanny McPhee, a varázsdada. Aki annak rendje és módja szerint meg is érkezik, és belekezd a rendrakásba, ezzel pedig az Emma Thompson-ná alakulásba. Ahogy legutóbb, most is addig marad, amíg utálják, de még szükség van rá.

Emma Thompson forgatókönyvéből ezúttal a nagyjátékfilmekben eddig járatlan Susanna White rendezett pompás kis mesét. A Nanny McPhee 2 igazi régi vágású gyerekfilm, ahol nem a számítógépes effektek, hanem az ötletek és a szerethető figurák dominálnak. És ami a legszimpatikusabb: a film egy pillanatra se nézi hülyének a célközönségét, nem gügyögéssel és rózsaszín habcsókkal édesgeti magához a kicsiket. A film a gyerekek nyelvén szól, de nem a szokásos leereszkedő, a háttérben valójában cinikus hangon. És teszi mindezt úgy, hogy közben a húszas évei derekán járó, szőrös szívű kritikus is jól szórakozik. Mert, persze, lehet találni hibákat, a kaki-pisi humor egy idő után fárasztó, és a forgatókönyv kicsit túl hamar feloldja az alapkonfliktust, a vidéki és városi gyerekek szembenállását. De ennyi bőven megbocsátható, mert amúgy pörgős a forgatókönyv, és a háborús háttér még némi mélységet is ad neki, és mert Emma Thompson annyi fantáziát és szívet vitt a történetben, hogy az mindenképp megsüvegelendő.

A film legfőbb erénye viszont a remek színészcsapat. A címszereplő méltatása felesleges: Thompson nem eljátssza Nanny McPheet, hanem ő maga a varázsdada. Más erre a szerepre elképzelhetetlen. Méltó partnere a film egyetlen amerikai színésze, a tőle rendkívül szokatlan szerepben brillírozó Maggie Gyllenhaal. Rhys Ifans jó szokásához híven igazi idiótát játszik, kicsit ugyan túlpörgetve, de a ripacskodás itt bocsánatos bűn. Ralph Fiennes rövid szerepben tűnik csak fel, a szomorú-szigorú katonatiszt szerepe viszont igazi jutalomjáték neki. Ewan McGregor-nak ellenben nem volt más dolga, mint kétszer belemosolyogni a kamerába. Nagy-Britanniában talán a fán terem a kiváló gyerekszínész, mert bizony az öt lurkó olyan alakítást nyújt, ami előtt néhány hazai színművész nyugodtan meghajolhatna. Nem ez az első eset, hogy a szigetország fiataljai lenyűgöznek. Így volt ez az Eden Lake vagy a This is England esetében is. Valamit tudnak arrafelé.

Nanny McPhee második kalandja igazán szerethetőre és bájosra sikeredett, és a felnőtteknek se kell szemlesütve szégyenkezniük, amiért ezt a filmet választották. Az pedig végképp nem baj, ha a porontyok a gyerekcsatornákból rájuk zúduló szenny után látnak egy igazi, erőszaktól vagy giccstől mentes vérbeli mesét is.



Értékelés:


Nanny McPhee és a nagy bumm (Nanny McPhee and the Big Bang)
színes, magyarul beszélő, angol-francia-amerikai családi vígjáték, 109 perc, 2010
Rendező: Susanna White
Szereplők: Emma Thompson, Ralph Fiennes, Maggie Smith, Rhys Ifans, Maggie Gyllenhaal

A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.

Hozzászólás ehhez:

Nanny McPhee és a nagy bumm - filmkritika

• 1. dave 2010-06-01 22:25:35

  Nem értek egyet. Szerintem az első rész lényegesen jobb volt, ott valahogy kevesebb volt a búzakalász tűzijáték, vagy nem is tudom...rnNa meg az elsőben hívták a dadát, itt meg egyszer csak ott termett... persze a gyerekeknek tetszett a dolog (legalábbis úgy láttam), de az első akkor is lényegesen jobb volt... szerintem...