Kikötő Online

Nem csak majmoknak, de főleg nekik

A majmok bolygója: Lázadás – filmkritika

Tíz év telt el Tim Burton borzasztó Majmok bolygója remake-je óta, és azt hiszem, ez idő alatt mindenki beletörődött, hogy ez az egykor remek franchise halott. A Foxnál azonban másképp gondolták, és egy csinos kis összeget (a többi nyári filmhez képest aprópénzt) nyomtak a brit Rupert Wyatt rendező kezébe, hogy rebootolja a sorozatot. Az eredmény felemás: impresszív trükkök, remek rendezés – csak az agyunkat kell a bejáratnál hagynunk, hogy élvezhessük.

Wyatt komolyan vette, hogy új alapokra helyezi a Majmok bolygóját, úgyhogy visszanyúlt egészen Ádám-Éváig: azaz Cézárig, a majmok első lázadójáig, és az ő gazdájáig, Willig. A fiatal tudós az Alzheimer kór ellenszerét kutatja, az általa kifejlesztett vakcina azonban egészen különleges hatással van a kísérleti csimpánzra: okosabbá válik tőle, mint egy ötödikes. A felturbózott IQ-jú Cézár egy félreértés miatt menhelyre kerül, ahol kénytelen rádöbbenni a szomorú igazágra, miszerint a majmokat az ember kutyába se veszi. Így aztán Spartacusként/Neoként/William Wallace-ként népe élére áll, hogy megindítsa a harcot a tirannoid homo sapiens ellen.

A film alapvetően a szokásos lázadós/népfelkelős dramaturgiát használja, amit láttunk már vagy milliószor – a különbség annyi, hogy ezúttal mindezt a majmok szemszögéből csodálhatjuk meg. Emiatt akár némi zavar is támadhat a nézőben: a majmoknak drukkolunk, hogy igázzanak már le minket. A forgatókönyv minden tőle telhetőt megtesz, hogy a lehető legaljasabbnak mutassa az embert: gonosz állatkísérletek, kegyetlen gondozó, embertelen (majomtalan?) börtönkörülmények. Az biztos, hogy ha egyszer a majmok valóban átveszik a hatalmat, ez a film lesz a Bibliájuk. A jó oldalon egyébként James Franco és Freida Pinto meresztik a szemüket– nem sok vizet zavarnak, inkább csak rabolják a játékidőt Cézár elől. Emiatt az ő fejlődése és eszmélése némileg elnagyolt –az egyik pillanatban még ösztönlény, pár perccel később már megcáfolja a húrelméletet.

Amúgy sem érdemes elgondolkodni a miérteken és hogyanokon, ez a film nem erről szól. Hanem arról, hogy hol tart ma a CGI; jelentem ott, hogy megalkották a filmtörténet első normális mo-cap figuráját, aki nem higanymozgású, és aki valódi érzelmeket képes kifejezni. Gollum és King Kong a kanyarban sincsenek, pedig őket is, ahogy Cézárt, Andy Serkis keltette életre. Csakhogy eddig mindig láttuk a csalást, mindig volt néhány árulkodó jel, az emberszabású Malcom X viszont tényleg hús-vér figura. Néhányan máris Oscar-jelölést jósolnak Serkisnek - ez nyilván túlzás, de tény, hogy a Weta grafikusaival karöltve valami egészen forradalmit hoztak össze.

Az újragondolt Majmok bolygója leginkább akkor működik, amikor a címszereplők szerepelnek, az emberi szálak sajnos rettentő sablonosak és unalmasak. Az utolsó fél óra akcióbombája pedig önmagában megéri a mozijegy árát. Wyatt végig stílusosan rendez, ügyesen kelt feszültséget, és ha a már tervbe vett folytatásokat is ő dirigálja, akkor csak egy kérésem van: itassanak a forgatókönyvírókkal is egy kis ALZ-113-at.
 

Majmok bolygója: Lázadás (Rise of the Planet of the Apes)

Színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi, 106 perc, 2011

Rendező: Rupert Wyatt

Szereplők: James Franco, Freida Pinto, John Lithgow, Brian Cox, Tom Felton, Andy Serkis

A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.
 

Képgaléria

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Majmok bolygója: Lázadás - filmkritika

• 1. ccvv 2011-08-23 23:24:34

  Gollum? Mármint Gollam? A kritika többi részéhez szavam nincs...

• 2. Szelle Ákos 2011-08-24 08:01:02

  @1: Angolul Gollum, magyarul Gollam. Mindkettő helyes.