Az amerikai irodalom gót-romantikus fenegyerekét, a 19. század underground-celeb rímforgatóját, Edgar Allan Poe-t sokféleképpen képzelhetjük magunk elé. Lehet ő egy az élet csikorgó fogaskerekei alatt ...
Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.
Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...
A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.
A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...
Egy női rendező, aki csak női karaktereket mozgat egy történetben, aki a nőkről akar valamit mondani, a házasságban élőről, a megcsaltról, a terhesről, a karrieristáról, a szingliről, az anyáról és a leszbikusról. A Nőről, a nőiségről általában, különböző utakat felmutatva, s közben érzékeltetve azt is, hogy mennyire hasonlóak lehetnek e sorsok. Miből fakad ez a hasonlóság? Az egész cselekményt meghatározó figura érdekes módon egy férfi, akivel nem találkozunk egyszer sem. A Férfi, aki a maga láthatatlanságával nagyon is jelen van, és befolyásolja minden egyes lépését a körülötte lévő nőknek. Kik ezek a nők?
Mary Haines (Meg Ryan), a feleség. Luxusház, látszólag harmonikus házasság, család, egy gyerek – aki természetesen lány. Mary erős nőnek látszik, de már rég elveszítette a gondosan felépített életében azt a kisugárzását, amiért valaha erős volt mindenki előtt. Asszonyi történet: elveszíti magát egy nő, és nem veszi észre. Élete nem szól másról, mint bolyongásról öncsalással egy férfi mellett. A férfi nem látja már benne a csíráját sem annak, amiért szereti – mert valójában szereti még. A Szerelem hullámhosszán című filmben úgy megszeretett Meg Ryan-ünk kisfiús haj helyett most istennői szőke, göndör, ártatlan fürtökkel képviseli a fehérséget, a megbántott nő érzelmeit a fekete, démoni szexszimbólummal szemben.
| A démoni és a szőke angyali |
Crystal Allen (Eva Mendes) lenne az egzotikus szépség a hitét vesztett férfi életében. A Nő, aki fantáziáját kielégíti, aki sötét fűzőben és feszes harisnyában várja vacsorával, márkás borral a hálószobában – persze mindezt a férfi pénzéből. Aki nem a család, nem a sikeres üzletember felépített luxuséletének része. Ha azonban vele kell összekötnie az életét, akkor a Másik nő, az igazi, a szőke, a tiszta hiánya visszatereli ahhoz, amit elhagyott. A démoni nő pedig idővel elveszíti minden nagyszerűségét, mely oly vonzóvá tette.
BarátNők. Sylvia Fowler (Annette Bening) a karrierista nő, aki naponta jár hajigazításra és manikűröshöz. Akinek nincs férje, és valóban úgy gondolja, hogy nem illenek az életébe afféle dolgok, mint gyerek és család. S bár „megcsalja” barátnőjét karrierjével, amikor a legnagyobb szükség lenne baráti támogatására, mégis igazi támaszává válik Mary elhanyagolt lányának. Képes kezelni egy kamaszlány mellesleg várható lelki reakciót egy széttöredező családban. A többi barátnő, a leszbikus, a sokgyerekes terhes nő, az anya, akit szintén megcsaltak…mind-mind nők, sorsok, ismerősek, hasonlók. Mindig kicsit mások és mégis ugyanazok: Nők.
| Új élet, új haj |
Egy nő életében mit jelenthet a megbocsájtás? Fontos kérdés, de elsősorban nem erről szól a film. A megbocsájtás mögött kell lennie valami újjáépülésnek, önmegtalálásnak. Nem frázisok, kedves Uraim, akik valaha is átéltek hasonlót! A férfi is az átváltozás része. Hiszen megtalálni újra a nőt a nőben, mindkettejük számára feladat. Meg Ryan pedig frizurát vált, saját kollekciót tervez, önálló, erős nővé válik, aki tulajdonképpen volt, vagy szeretett volna lenni. Most már megbocsájthat, miután leborul előtte a Férfi.
Talán női nézők számára élvezhető és érthető inkább a film. Talán a férfiak makacsok megnézni. S bár ha nem is olyan mélyreható alkotás, mint amilyennek a kritikában elsőre látszik, azért mulattató komédia és dráma. Könnyű esti szórakozás Nőkkel – természetesen nem szándékom kizárni egyetlen férfi nézőt sem. A filmben viszont mindenhol Nők vannak, mégis ott lebeg körülöttük minden percben a férfi lénye, meghatározó pontként az életükben. Végül a Férfinak is van helye a filmben, ő az újszülött a szülőszobában. Ő az egyetlen férfi szereplő, az újjászülető Férfi. A Nőben mindig újjászülető Férfi.
| Mozifilm kisokos | |
| Magyar cím: Nők |
Eredeti cím: The Women |
| Műfaj: remake, romantikus vígjáték |
Nemzetiség: amerikai |
| Korhatár: 12+ | Rendező: Diane English |
| Hossz: 114 perc | Forgatókönyvíró: Diane English, Clare Boothe Luce |
| Formátum: feliratos |
Zeneszerző: Mark Isham |
| Eredeti nyelv: angol | Operatőr: Anastas N. Michos |
| Magyar mozibemutató: 2008. szeptember 12. |
Szereplők: Meg Ryan (Mary Haines), Eva Mendes (Crystal Allen), Annette Bening Jada Pinkett Smith , Debra Messing, Candice Bergen, Natasha Alam, Carrie Fisher, Debi Mazar , Bette Midler |
| Amerikai mozibemutató: 2008. december 11. |
|
| Kiadás éve: 2008 | IMDb: 4,7 |
Értékelés:
a FILM KKKIRRRRRRRRÁLY
Megnéztem. Csapnivaló...senkinek sem ajánlanám. Rettenetesen néz ki az agyon botoxozott Meg Ryan, és a totál ellentétes benyomást keltő Anette Benning a lógó, ráncos nyakával, és ritka gáz sminkjével. A bombanőt Eva Mendes-el játszatják, de ő mikor is volt már, hogy bombanő volt? Amikor bevonul láthatjuk a "felesleget" annyira ringó csípelén...a sztori egyszerű, végig az volt a benyomásom, mintha már valahol ezt láttam volna, és az órát bámultam:mikor lesz már vége. A női reakciók meg....???? Ezt a sztorit egy férfi agyalta ki?