Kikötő Online

Párterápia - filmkritika

A múlt héten, az Exférj újratöltvében megnézhettük, mihez kezd egy pár, amikor már nagyon utálják egymást. Most annak lehetünk tanúi, mit csinálnak, amikor már nagyon unják az átlagos amerikai kertvárosi életet. A Párterápiában a dögunalmas Foster házaspár egy félreértés miatt egy szövevényes bűnügy kellős közepén találja magát, addigi langyos kis életük pedig egy csapásra felforrósodik.

Egyik este ugyanis Phil és Claire úgy döntenek, hogy a helyi bisztró helyett New York legmenőbb éttermében vacsoráznak. Asztalfoglalás nélkül a proli itt csak egyféleképpen kaphat helyet: ha lenyúlja másét. Így tesznek hőseink is; Tripplehornéknak adják ki magukat, ezzel pedig elkövetik életük legnagyobb baklövését. Hamarosan ugyanis két verőlegény lép az asztalhoz, akik egy bizonyos pendrive-ért sok mindenre képesek lennének. A Foster/Tripplehorn házaspár menekülni kényszerül, miközben a nyomukban ott lohol a fél város.

A Párterápia egy jól bevált, működőképes vígjátéki receptre épül; fogj két átlagos embert, akiket összetévesztenek valakivel, majd figyeld, hogy bénáznak a számukra idegen helyzetekben. Shawn Levy nem akarta megreformálni a műfajt (filmográfiáját elnézve erre nem is volt esély), csupán rutinosan felmondja a leckét. A Date Night poénjai, fordulatai és figurái így aztán igencsak kiszámíthatóak, de ne legyünk telhetetlenek – a sült csirke is mindig ugyanolyan ízű, mégis mindig megesszük. Ezeket a vicceket is láttuk, hallottuk már, talán jobban előadva is, mégis mindig nevetünk rajtuk. A film így nem sírvaröhögős, székek közt fetrengős poénfergeteg, de alapvetően szórakoztató és megmosolyogtató. Hál’ Istennek kínos, vagy gusztustalan poénból csak kevés akad. A két összeragadt kocsi száguldása Manhattanben pedig egészen ötletes és látványos, ilyen akciójelenetet aligha várhattunk egy vígjátéktól. Az viszont elég bosszantó, hogy a mondanivalót minden 20 percben meg kell hallgatnunk, emiatt sokszor veszít a tempóból a film.

Én magam ugyan nem vagyok Steve Carell elkötelezett híve, de aki szereti a faarcú komikust, most se fog csalódni benne. Partnere, Tina Fey eddig jobbára sorozatokban vitézkedett, a Stúdióért még Golden Globe-ra is jelölték. Alakítása itt nem kimagasló, talán néha túlságosan ripacs módon őrül meg (de lehet, hogy ez a szinkron hibája).

A film a mellékszereplők közt is igazi sztárparádét ígér, hiszen kisebb-nagyobb szerepben feltűnik Mark Wahlberg, Ray Liotta, James Franco, Tina Fey és Mark Ruffalo is. Sokat nem tudnak hozzátenni a dologhoz, Ruffalo szerepe például két-három mondatból áll, Wahlberg pedig nem színészi kvalitásaival, hanem kidolgozott felsőtestével domborít. A rosszfiúk, Liotta, Franco és William Fichtner valamivel jobban jártak.

A Párterápia másfél órás szolid szórakozást kínál, se többet, se kevesebbet. Idézhető poén, vagy beszólás nem maradt meg a fejemben, csak egy költői, mégis fontos kérdés: két olyan zülledék, mint Tripplehornék, akik ráadásul nyakig ülnek a szószban, miért akarnak a város legdrágább éttermében vacsorázni?


Értékelés:



Párterápia (Date Night)
színes, magyarul beszélő, amerikai akció-vígjáték, 88 perc, 2010
Rendező: Shawn Levy
Szereplők: Tina Fey, Steve Carell, Mark Wahlberg, James Franco, Ray Liotta




A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.

Hozzászólás ehhez:

Párterápia - filmkritika