Kikötő Online

Pascal képzelete

Bibliothéque Pascal - filmkritika

Hajdu Szabolcs filmjeinek személyes vízióiban mindig kitüntetett szerepe van a valóság különféle értelmezéseinek. Az avantgárd, realista vagy éppen fantasztikus megoldásokat virtuóz eleganciával ötvöző rendező filmjei rendre filozofikus vonásokkal ruházódnak fel. Nincs ez másképp Hajdu legújabb alkotásában, a Bibliotheque Pascalban sem. A film könnyed fantáziával megálmodott története semmiképp sem öncélú: a vászonra vitt epizódok az emberi sorsról és annak (képzeletbeli?) lehetőségeiről elmélkednek.

A Bibliotheque Pascal egy félig román, félig magyar nő életébe nyújt betekintést: Mona a román tengerparton megismerkedik egy bűnözővel, akitől kislánya születik, majd pár évvel később Angliában köt ki egy bordélyházban, miután édesapja prostituáltnak adja el őt. A Monát megformáló Török-Illyés Orsolya játéka hibátlan, fiatal nőként éppoly hiteles, mint odaadó anyaként, s talán a korábbi Hajdu-filmekben nyújtott teljesítményeit is felülmúlja.  Hajdu filmjében a történet mellett a mesélés mikéntje válik a legfontosabb alkotóelemmé. A film elmés és könnyű, rendkívül szuggesztív hangulatú képsoraiból kibontakozó cselekménye a személyes sors megélésének lesz dokumentuma, miközben a rendező látásmódját is közvetíti.

A Mona élettörténetében kulcsszerepet játszó karakterek is egytől-egyig rendkívül sokrétűek, (a buziverő Vioreltől kezdve egészen a bordélytulajdonos Pascalig). Egészen bravúros, ahogy Hajdu a sodródó, szenvedélyes, gyakorta ösztöneire hagyatkozó Mona alakját megrajzolja, s még zseniálisabb, ahogyan a különféle szereplőkkel való találkozásait felépíti. Nyoma sincs semmiféle – a kortárs magyar filmekben túlnyomórészt érezhető – nehézkességnek.  Minden egyes jelenet önálló, valósággal létező miliő benyomását kelti, az alapszituációk és a dialógusok hitelesek, a fantáziadús képek nem terhelik meg a nézőt, miközben a zárójelenetben a giccs is eredeti értelmezést nyer. Miközben a Hajdu Szabolcs filmjeire jellemző szemléletmód lényegében a rendező első nagyfilmjétől kezdve meglehetősen kiforrottnak mondható, a megformálás és a mögötte sejthető gondolatiság ebben a filmjében mutatja eddigi legletisztultabb, legkidolgozottabb formáját.

A főtörténet mellett ugyanis a Bibliotheque Pascal számos mellékalakot sorakoztat fel. Hajdu filmjének hangulatához vélhetőleg épp ez adja a legnagyobb többletet. Hasonlóan első, Macerás ügyek című filmjéhez, ebben az alkotásban is nagyszámú kisebb szereplő jelenik meg, mintegy felvillanás-szerűen, afféle színes, filmes kaleidoszkóp benyomását keltve. A kerettörténet jóakaratú, ám kockafejű hivatalnokától kezdve, a csapodár vidéki jazz-zenésztől, a román kisváros esernyőlopó polgármesterén és jóslatokra hagyatkozó, ám keményszívű maffiózón át, a liverpooli transzvesztitáig bezárólag jó pár periferikus alakkal találkozhatunk. Hajdu játékosan ábrázolja kisember-szereplőit, miközben jól láthatóan együtt érez velük. Valójában a legaljasabb szereplőket is olyan szenvtelenséggel ábrázolja, amely a gonoszságon túl az emberi esendőségre is rámutat – gondolhatunk itt Mona eladásának jelenetére, amit a film a játék lassított ábrázolásával, némán közvetít.

Miközben Hajdu Szabolcs ezzel a munkájával a kortárs (és itt szándékosan hagyom ki a magyar jelzőt, ahol a rendező már jó ideje az egyik legérdekesebb rendezőnek számít) film egyik legeredetibb mesélőjévé lépett elő, a Bibliotheque Pascal az európai szerzői film legjelesebb hagyományával is organikus kapcsolatban áll. Csakhogy ami ebben a filmben létrejött, semmiképp sem tekinthető a modern ornamentális irányzat egyszerű folytatásának. Sokkal inkább egy újabb, eredeti újraértelmezéssel állunk szemben. Amíg Antonioni Nagyítás című filmjének képzeletbeli teniszmeccse a nyugati kultúra metafizikai belátásainak következményére ráismerő fényképészről szól, addig Hajdú posztmodern könyvtára egyszerre képes nyugat és kelet (film)nyelvén keresztül láttatni Mona történetét. A Bibliotheque Pascalban megjelenő semmi egyszerre metafizikai, egyszerre konkrét: a film szereplőinek elsősorban saját sorsukkal kell szembenézniük - a többi már csak fantázia kérdése.       


Értékelés:


Bibliothéque Pascal
színes, német-magyar filmdráma, 105 perc, 2010
Rendező: Hajdu Szabolcs
Szereplők: Török-Illyés Orsolya, Andi Vasluianu, Shamgar Amram, Răzvan Vasilescu, Oana Pellea



 

Hozzászólás ehhez:

Bibliothéque Pascal - filmkritika