Kikötő Online

Pokolba Taszítva - filmkritika

Sam Raimi „megpihent” két Pókember film között, hogy visszatérjen kedvenc műfajához: a vígjátékba hajló horrorhoz. A Pokolba taszítva az Evil Dead filmek stílusának egyenes folytatása, ennek megfelelően vicces, brutális és szórakoztató.

Az alapszituáció rendkívül egyszerű; a kőszívű, karrierista bankárlány nem hajlandó hitelt adni egy öregasszonynak, aki ezért bosszúból megátkozza (méghozzá ékes, bár kissé tört magyar nyelven sziszegi, hogy „az ordog szalljon beléd”). Szerencsétlen Christine Brown-ra ezek után három gyötrelmekkel, kísértetekkel és látomásokkal teli nap vár, mielőtt a Gonosz magához rántaná a pokolba.
Szerencsére Raimi nem akarja megmagyarázni a természetfelettit, hanem tényként közli, hogy ilyen dolgok márpedig vannak. Ez mindenképpen szerencsésebb megoldás, mint például a Túlvilág szülötte kínos, erőltetett miszticizmusa. A történet itt úgyis csak ürügy, hogy a hősnő a legképtelenebb, legvéresebb és leggusztustalanabb helyzetekbe kerülhessen. Bár a film viszonylag alacsony korhatár-besorolást kapott, azért testnedvekből, gyomorforgató jelenetekből és ijesztgetésekből nincs hiány. Szegény Alison Lohman: ami undorító trutymó, rovar, előfordul a filmben, az végül mind az ő szájában köt ki. Viszont ebben a filmben semmit sem lehet komolyan venni, mert mindent átitat Raimi fekete-humora. A durvább részek is inkább emlékeztetnek megelevenedett rajzfilmre, mint kőkemény gore-filmre. A Pokolba taszítva úgy paródia, hogy közben valódi horror is.
Mindaz, amit eddig leírtam, körülbelül a film első egy órájára igaz. Utána sajnos kezdenek kibukni a forgatókönyv hiányosságai és sablonjai (főleg a végső fordulat lett nagyon kiszámítható, igaz, az ezt követő csavar aztán már a helyén van). Az egy kaptafára épülő poénok a vége felé már sokszor tűnnek fárasztónak és erőltetettnek. Az alkotóknak úgy tűnik annyira tetszett, hogy mindent ledugdoshatnak Lohman kisasszony torkán, hogy ezen kívül semmi már horror-elemet nem akartak kitalálni. És ha már Lohman-nél tartunk: ő is a film gyengepontjaihoz tartozik. Színtelen, szagtalan karakterével képtelenség azonosulni. Partnere Justin Long, aki amúgy elég jó komikus, de ez a szerep nagyon nem megy neki.
Összességében Raimi egy jó tempójú, szórakoztató filmet hozott össze. Látszik a filmen, hogy szerelemgyerek, és talán nem ártana, ha a rendező a jövőbeli Pókember-filmeket is hasonló mentalitásban rendezné. A Pokolba taszítva – minden hibájával együtt – az év egyik legjobb horrorja. A dolog szépséghibája csak az, hogy ezt a címet a mai mezőnyben egy ilyen erős-közepes filmmel is el lehet érni.

Értékelés:

Pokolba taszítva (Drag Me to Hell, USA, 2009, 99 perc)
Rendező: Sam Raimi
Szereplők: Alison Lohman, Justin Long, Lorna Raver, Dileep Rao, David Paymer
 

Hozzászólás ehhez:

Pokolba taszítva - filmkritika