Karc

Gigászok csatája

Batman úgy érzi, hogy Supermant már senki sem korlátozza, nem törődik a civil áldozatokkal sem, miközben istent játszik. Supermant bosszantja, hogy Batman az igazságosztó szerepét ...

Valódi szuperhősök

Napjaink legnagyobb kasszasikerei a képzeltbeli, természetfeletti erőkkel rendelkező, kigyúrt testű képregény-figurákhoz fűződnek. Azonban a legnagyobb hősök mégis köztünk élnek. Ennek ékes példája a Spotlight - ...

A múlt kísértetei

Az idei Oscar-szezon egyik kiemelkedő alkotása a Brooklyn, amely egy ír bevándorló lány történetét meséli el az ötvenes évek Amerikájában. A legkülönösebb pedig az, hogy ...

Nincs bocsánat

Az elmúlt pár hétben, ha akartuk, ha nem, a csapból is A visszatérő című film folyt. Vajon megkapja-e végre érte Leonardo DiCaprio az aranyszobrocskát? Vajon ...

Testbe zárt titkok

A transzvesztitákkal kapcsolatban számtalan előítélet él és ritkán jelennek meg a mozivásznon. Leginkább csak extravagáns mellékszereplőként bukkannak fel, azonban két éve Jared Leto Oscar-díjat kapott ...

Rém hangosan és irtó közel - filmkritika

2012-03-14 11:45:07 Hanula Zsolt

Minél többet látok az Oscar-jelölt filmek közül, annál inkább undorodom ettől az egész koktélos, frakkos pereputtytól, mert ennyi szentimentális mesét összeszedni az utolsó fordulóra gyomrot próbáló tett. Épp ezért meglepő, hogy olyan folyóba léptem, amibe eddig sosem, történetesen, hogy egy a legtöbbek által leübergiccsezett filmet kicsit magányosan ugyan, de annál jobb kedvvel emeljek fel jól látható magasságba, hadd lássák meg minél többen. Mert szerintem meg remek.

A szeptember 11. utáni sokkot feldolgozó, sőt valahol magáról a feldolgozásról értekező regény már 2005-ben megjelent és – természetesen – vitték is, mintha ingyen volna. Az adaptáció problémáira – úgy általában – most nem térek ki, mert tényleg minek. Felteszem azonban, a könyv olvasása még nagyobb élményt jelentene, mint a mozi. A filmet nem a két sztár, Tom Hanks és Sandra Bullock helyezi igen előkelő pozícióba az én saját külön bejáratú értékrendemben, de még csak nem is kizárólag Max von Sydow a játékidő alig egyharmadában való jelenléte – noha az már önmagában frenetikus, ebben azért még a film iránt amúgy fanyalgók is nagyrészt egyetértenek.

Tény ugyanakkor, hogy a gyerekszínész a feladatra való meg nem érettsége, valamint Stephen Daldry rendező egy-egy filmjében tényleg az elviselhetetlenség határát súroló szenvelgése csak súlyosbítani tudná a helyzetet, de engem az alapanyag, mindaz ami abból megmaradt, ami így a szöveget egyébként nem ismerve is kitapinthatóan jelen van a filmen, szóval az egész elmesélni való sokkal inkább magával ragadott, mint az idei Oscar-jelöltek bármelyikének mondandója. Volt ott szebb, volt profibb, elvontabb és egyértelműbb, nekem azonban mégis ennek a tízéves kölyöknek a meséje tűnik a legérdekesebbnek. Nem egy néhány sorban elmesélhető rezümére gondolok itt (fiú talál egy kulcsot, amit a WTC alatt maradt apja hagyott rá és keresi hozzá a zárat, közben megismeri sosem látott nagypapáját), hanem arra a krimire, kutatásra, annak hozadékaira, a karakter egyébként megszokott, de azonosulásra nem mindig alkalmas személyiségfejlődésére, amik így együtt szerintem egy briliáns alkotót engednek feltételezni.

Még egyszer tehát, ez alatt Jonathan Safran Foer írót értem, aki korábbról a Minden vilángol (Everything Is Illuminated) c. könyvet is jegyzi. Megértem azt is, ha valakinek ugyanakkor sok az a sírás-rívás, ami beborítja és rossz értelemben hollywoodivá teszi a filmet, én azt gondolom, ezúttal ez megbocsátható.

 

Rém hangosan és irtó közel (Extremely Loud and Incredibly Close)
dráma, 129 perc.

r.: Stephen Daldry,
fsz.: Thomas Horn, Max von Sydow, Tom Hanks, Sandra Bullock;

Hozzászólás ehhez:

Filmkritika | Rém hangosan és irtó közel

Milyen nap van ma?