Kikötő Online

Sammy nagy kalandja - A titkos átjáró - filmkritika

A belga animációs filmek közül már láttunk jót, a Belleville randevú-t, és láttunk gyengébbet is, a Sammy-hez hasonlóan Ben Stassen kezei közül kikerült Légy a Holdont. Stassen bizonyára nagy Pixar rajongó, mert új filmjében igencsak majmolja az emeryville-i stúdiót; filmje tulajdonképpen lebutított Némó nyomában, amit igazán csak a legkisebbek fognak maradéktalanul élvezni.

A Pixar legmerészebb megoldása az elmúlt években az volt, hogy filmjeik első felében nincs hagyományos értelemben vett történet, inkább csak hangulati elemek és karakterábrázolás. Ezt láthattuk a Wall-E-ben vagy a Fel-ben is. A Sammy nagy kalandja már-már a végletekig feszíti ezt a megoldást: kerek egy óra telik el, mire a titkos átjáró egyáltalán szóba kerül. Ami addig történik, az leginkább egy szépen animált, aranyos szereplőkkel előadott National Geographic természetfilmre emlékeztet. Avagy a teknősbékák titkos élete. Főhösünk Sammy emlékezik vissza gyermekkorára, majd legényéletére, amikor is különféle bonyodalmakba keveredett és még egy lánnyal is összehozta a szerencséje, akit aztán végigkergetett az egész világon, mielőtt egymáséi lehettek volna.

Nincs mit szépíteni, ez a mese anyucinak és apucinak bizony unalmas lesz, ellenben az óvodások és kisiskolások alighanem le lesznek nyűgözve. Nekik talán nem tűnik majd fel, hogy tulajdonképpen nem történik az égvilágon semmi. Stassen nem képes arra, amire a Pixar rendezői álmukból felébresztve is: hogy egyszerre szórakoztassa a pelenkást és az aggastyánt. Fájóan kevés a humor, egysíkú a karakter-felhozatal és döcögős a dramaturgia. Azon meg túl kéne már lendülni így 2010 táján, hogy az egyik állatka premier plánba belemondja a kamerába a nevelő célzatú mondanivalót. Lehet ezt szépen, árnyaltan is.

A Sammy-t kizárólag 3D-ben szabad megnézni, mert ez a film legfőbb erénye. Itt aztán tényleg minden kimászik az orrunk hegyéig, igaz ezeknek a jeleneteknek legtöbbször semmi funkciója nincs. Akár öncélúnak is mondhatnánk, de az az igazság, hogy az ember ezt akarja kapni az extra dimenzióért fizetett felárért cserébe. Ilyen mélységeket, tereket akarunk látni. A talajközeli kameraállások külön említést érdemelnek. Szerény húszmilliós költségvetésével a belga film azonban nem veheti fel a versenyt az amerikai major stúdiók hasonló alkotásaival, és ez bizony látszik is az animáció minőségén. A teknősök nagyon jók, aranyosak és szépek, viszont az emberek nagyon csúnyák, a cápák pedig műanyag benyomást keltenek. A macska meg egyenesen katasztrofális. A víz is kényes téma, nehéz megvalósítani számítógéppel, itt is néha inkább plazmának tűnik, semmint folyadéknak.

A Sammy nagy kalandja délutáni matinénak elmegy, a kicsik megkapják, amire vágynak, sőt, még egy zöld masnival átkötött okulnivalót is, a felnőttek meg néhány látványos jelenettel vigasztalódhatnak. Ha gonosz akarok lenni, akkor azt mondhatnám, hogy Némó nyomában teknősei, abban a néhány percben, amíg szerepelnek, szórakoztatóbbak, mint ez az egész film.

Értékelés



Sammy nagy kalandja - A titkos átjáró (Sammy\'s avonturen: De geheime doorgang)
színes, szinkronizált, belga animációs film, 2010
Rendező: Ben Stassen
Eredeti hangok: Billy Unger, Jenny McCarthy, Melanie Griffith, Anthony Anderson, Tim Curry

A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.

Hozzászólás ehhez:

Sammy nagy kalandja - A titkos átjáró - filmkritika