Kikötő Online

Senki sem lájkolja Mark Zuckerberget

A közösségi háló – filmkritika

Film a Facebook születéséről – ennél unalmasabb, érdektelenebb filmtémát el sem tudok képzelni. Talán gemkapocs megalkotása lenne még ennél is rosszabb, végül is azt is milliók használják naponta. Szerencsére David Fincher filmje nem a világ legnépszerűbb közösségi oldalának sótlan eredettörténete, sokkal inkább egy rendkívül ellentmondásos ember kíméletlen portréja, és ezzel együtt egy kor kijózanító tablója.

2003-ban járunk, amikor a harvardi aranyifjakat két dolog érdekli: hogy minél több nőt fektessenek meg és, hogy minél magasabbra kapaszkodjanak a szamárlétrán. Mark Zuckerberget azonban igazából egyik sem hatja meg. A nőkkel nem boldogul, a pénz is hidegen hagyja. Egy dolgot szeret: programozni. Mikor egy rosszul sikerült vicc után három milliomos csemete keresi meg, hogy készítsen nekik egy közösségi oldalt, Mark önállósodni kezd, és a fiúk háta mögött megalkotja a Facebookot. A néhány haverral közösen összeeszkábált site hamarosan milliós üzletté válik, Zuckerberg pedig szép lassan maga ellen fordít mindenkit.

A Screenjunkies.com kritikusa szerint a Közösségi háló az új évezred Keresztapája. Elsőre talán merész kijelentésnek tűnik, pedig van benne igazság. Fincher ugyanolyan éles, eleven figurákat teremt, mint Coppola, és ugyanolyan sziszifuszi aprólékossággal idézi meg a korszellemet. A film elsősorban Zuckerbergre koncentrál, nála nagyobb seggfejt pedig nem hordott hátán a vászon Gordon Gekko óta. Igazi kocka, de még véletlenül se tessék az IT Crowd vagy a Big Bang Theory jópofa, kicsit furcsa nerdjeire gondolni. Nem, Mark Zuckerberg egy zseni, de emellett egy antiszociális, kicsit talán autista fiatalember, akinek az agya viszont folyamatosan tízezres fordulaton pörög. Látszólag csendben elüldögél a sarokban, de ha megbántják, bosszúja kegyetlen és kicsinyes.  Nem véletlen, hogy egyszerre két per is folyik ellene: egyrészt a Winklevoss testvérek keresete, akiktől lopta (vagy nem lopta) az ötletet, másrészt legjobb barátja 600 milliós követelésé, amiért kitúrta az üzletből. Fincher nagyon helyesen nem akarja se pozitív, se negatív figurának beállítani a Facebook mindenható atyját; hol őrült pszichopatának, hol esendő, elesett embernek mutatja. Zuckerberg mindenesetre korának nagyon is jellemző figurája, és ne legyenek illúzióink: ilyen emberek irányítják ma az életünket. Ha régen a kurvákban, a szerencsejátékban és a drogban volt a nagy üzlet, akkor ma bizony az informatikában. És ahol a nagy lóvé van, ott hullnak a fejek és sorsok mennek tönkre.

Fincher két éve teljesen jogosan vesztett az Oscar-gálán a Benjamin Buttonnal, idén viszont minden díjat megérdemel ezzel a hűvös, távolságtartó, de rendkívül drámai és precíz filmmel. A harvardi egyetemisták kokainos, dugós, mámoros élete még sosem volt ilyen fenyegető és vonzó, a bíróság még sosem volt ilyen steril. Fincher e két idősík váltogatásával Zuckerberg elmagányosodását példázza, de egyszersmind ritmust is ad vele a filmnek. Aaron Sorkin tanítandó párbeszédei úgy szellemesek és viccesek, hogy közben rendkívül találóak is, milyen kár, hogy a magyar feliratot készítő jóember a felét se tudta visszaadni. A Nine Inch Nails-ből ismert Trent Reznor különös, sokszor csak hanghatásokra és zörejekre épülő zenéje borús és félelmetes atmoszférát teremt, míg a ragyogó vágói munka végig segíti a koncentrációt és a figyelem fenntartását. Fincher rendezőként tulajdonképpen a háttérben marad, a Harcosok klubjában vagy a Hetedikben megismert vizuális orgiára ne számítson senki.

Talán azért, mert Fincher a színészek terelgetésével volt elfoglalva, és ez meg is látszik a filmen. A Közösségi hálóban a legutolsó statisztáig egyszerűen mindenki tökéletes, Jesse Eisenberg, a főszereplő, pedig egyenesen embertelenül zseniális. Tucatnyi apró gesztust talált ki Zuckerberg megformálására, amikkel hol szimpatikussá, hol antipatikussá válik. A film egyetlen igazi pozitív figurája Andrew Garfield, akit már most sajnálok, amiért hosszú időre leköti magát a Pókember filmekkel. Sokkal jobb színész ő annál. Fincher legnagyobb érdeme, hogy a Napster megalapítóját alakító Justin Timberlakeből is igazi színészt faragott. Egy szavunk sem lehet, pedig Timberlakenél ellenszenvesebb fickó kevés rohangál a világban.

A Facebook mánia le fog csengeni, erre nyugodtan mérget vehetünk, de Sorkin és Fincher filmje ötven év múlva is érvényes lesz. A Közösségi háló nem ítélkezik, nem akar igazságot szolgáltatni, vagy pálcát törni senki felett, és még véletlenül sem a Facebook reklámfilmje. Mondanivalóját nem lehet leredukálni a gonoszság, vagy a kapzsiság elleni példabeszédre; Paul Thomas Anderson Vérző olajából megtudhattuk, milyenek voltak száz évvel ezelőtt a self-made manek és, hogy mi rejtőzik az amerikai álom mögött. Fincher most megmutatja, hogy azóta az égvilágon semmi nem változott – csak a csatamező más, a harc ugyanaz.



A közösségi háló (The Social Network)
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 121 perc, 2010
Rendező: David Fincher
Szereplők: Jesse Eisenberg, Justin Timberlake, Andrew Garfield, Rooney Mara, Rashida Jones
Olvasd el a Közösségi háló filmajánlót is!

A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.

Hozzászólás ehhez:

A közösségi háló – filmkritika