Karc

A holló - filmkritika

Az amerikai irodalom gót-romantikus fenegyerekét, a 19. század underground-celeb rímforgatóját, Edgar Allan Poe-t sokféleképpen képzelhetjük magunk elé. Lehet ő egy az élet csikorgó fogaskerekei alatt ...

Minden jó, ha vége jó

Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.

Disz iz tímvörk!

Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...

Oslo, augusztus - filmkritika

A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.

A fal - filmkritika

Címkék: mozi filmkritika

A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...

Snijeg – Hó - filmkritika

2010-06-15 16:35:19 Bolla Ágnes

Film a háborúról, a közép-európai darázsfészekről, Boszniáról. Férfiak nélkül maradt családokról, szülők nélkül maradt gyerekekről. Mit tehet egy tucatnyi gyermek és nő, ha csupán ők maradtak az egész faluból? A múltjuk romokban, a jelenük kilátástalan. A mindennapos küzdelem egyszerre eltűnhetne, de ez végleges szakítást jelentene a múlttal.  

1997-ben Kelet-Boszniában járunk, egy háború dúlta eldugott faluban. Hat nő, egy nagyapa, négy lány és egy kisfiú maradt csupán életben és fogott össze, hogy éljenek, hogy túléljenek. Helyzetüket tovább nehezíti, hogy a hó elzárja őket a külvilágtól. Szorult helyzetükben gyümölcsöt, lekvárt és savanyúságot árulnak az út szélén. A szereplők remek változatait adják annak, milyen különböző módon dolgozzák fel a tragédiát a feleségek, asszonyok, és hogyan próbálnak túllépni rajta. Egyikük a falutól és jelenétől való teljes elfordulással, városi öltözékben, sminkben várja a távozás napját. Másikuk, az öreg matróna arisztokratikus felsőbbrendűséggel kezel mindenkit, tartva magát a hagyományokhoz. Menye, Alma a film központi alakja, aki viselkedésével követendő példát állít mindannyiuk elé; ő az, aki leginkább optimálisan elegyíti a múltat, a hagyományokat a jelennel, a kényszerhelyzettel.

A kiút két üzletember személyében érkezik, akik jó pénzért megvennék a földet, a falu maradékát egy multinacionális cégnek. Ez azonban végleges búcsút jelentene egész eddigi életüktől, szeretteiktől, akiknek még a teste sem került elő, így a várakozás, a reménykedés is körbelengi a filmet: az ő megtalálásukról is lemondanának, ha elfogadják az ajánlatot. A jelenlegi helyzetük azonban tarthatatlan. Már szinte mindenkit meggyőznek a közvetítők, ám ekkor egy újabb hóvihar lezárja az utakat. A férfiak pedig kénytelenek végre emberként tekinteni az eddig papíron csak üres neveknek tekintett emberekre…

Színesíti a filmet, hogy keresztülszövik a népi-politikai ellentétek. Hogy ki kivel áll szóba, csupán származás kérdése. Ugyanígy a bizalom is, hiszen a teherautó vadidegen sofőrjében feltétel nélkül megbízik Alma, csak azért, mert egy városból származnak. A faluba érkező szerb ügynökkel nem fog kezet a fiatal nő, beszélni is csak érdekből hajlandó vele (a férfi elvisz neki egy levelet a városba).

Mindkét szál remekül és természetesen épül be a filmbe. Hollywoodi könnytenger és nagyjelenet nélkül, a maga egyszerűségében meggyőző – pont annyira, amennyire nyomasztó is.


Értékelés:


Hó (Snijeg)
színes, feliratos, boszniai-német-francia-iráni dráma, 100 perc, 2008
Rendező: Aida Begic
Szereplők: Zana Marjanović, Jasna Beri, Sadžida Šetić, Vesna Mašić, Emir Hadžihafizbegović


 

Hozzászólás ehhez:

Snijeg – Hó - filmkritika

Milyen nap van ma?

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: