Az amerikai irodalom gót-romantikus fenegyerekét, a 19. század underground-celeb rímforgatóját, Edgar Allan Poe-t sokféleképpen képzelhetjük magunk elé. Lehet ő egy az élet csikorgó fogaskerekei alatt ...
Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.
Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...
A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.
A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...
Film a háborúról, a közép-európai darázsfészekről, Boszniáról. Férfiak nélkül maradt családokról, szülők nélkül maradt gyerekekről. Mit tehet egy tucatnyi gyermek és nő, ha csupán ők maradtak az egész faluból? A múltjuk romokban, a jelenük kilátástalan. A mindennapos küzdelem egyszerre eltűnhetne, de ez végleges szakítást jelentene a múlttal.
1997-ben Kelet-Boszniában járunk, egy háború dúlta eldugott faluban. Hat nő, egy nagyapa, négy lány és egy kisfiú maradt csupán életben és fogott össze, hogy éljenek, hogy túléljenek. Helyzetüket tovább nehezíti, hogy a hó elzárja őket a külvilágtól. Szorult helyzetükben gyümölcsöt, lekvárt és savanyúságot árulnak az út szélén. A szereplők remek változatait adják annak, milyen különböző módon dolgozzák fel a tragédiát a feleségek, asszonyok, és hogyan próbálnak túllépni rajta. Egyikük a falutól és jelenétől való teljes elfordulással, városi öltözékben, sminkben várja a távozás napját. Másikuk, az öreg matróna arisztokratikus felsőbbrendűséggel kezel mindenkit, tartva magát a hagyományokhoz. Menye, Alma a film központi alakja, aki viselkedésével követendő példát állít mindannyiuk elé; ő az, aki leginkább optimálisan elegyíti a múltat, a hagyományokat a jelennel, a kényszerhelyzettel.

A kiút két üzletember személyében érkezik, akik jó pénzért megvennék a földet, a falu maradékát egy multinacionális cégnek. Ez azonban végleges búcsút jelentene egész eddigi életüktől, szeretteiktől, akiknek még a teste sem került elő, így a várakozás, a reménykedés is körbelengi a filmet: az ő megtalálásukról is lemondanának, ha elfogadják az ajánlatot. A jelenlegi helyzetük azonban tarthatatlan. Már szinte mindenkit meggyőznek a közvetítők, ám ekkor egy újabb hóvihar lezárja az utakat. A férfiak pedig kénytelenek végre emberként tekinteni az eddig papíron csak üres neveknek tekintett emberekre…
Színesíti a filmet, hogy keresztülszövik a népi-politikai ellentétek. Hogy ki kivel áll szóba, csupán származás kérdése. Ugyanígy a bizalom is, hiszen a teherautó vadidegen sofőrjében feltétel nélkül megbízik Alma, csak azért, mert egy városból származnak. A faluba érkező szerb ügynökkel nem fog kezet a fiatal nő, beszélni is csak érdekből hajlandó vele (a férfi elvisz neki egy levelet a városba).
Mindkét szál remekül és természetesen épül be a filmbe. Hollywoodi könnytenger és nagyjelenet nélkül, a maga egyszerűségében meggyőző – pont annyira, amennyire nyomasztó is.
Értékelés:
![]()
Hó (Snijeg)
színes, feliratos, boszniai-német-francia-iráni dráma, 100 perc, 2008
Rendező: Aida Begic
Szereplők: Zana Marjanović, Jasna Beri, Sadžida Šetić, Vesna Mašić, Emir Hadžihafizbegović