Karc

A holló - filmkritika

Az amerikai irodalom gót-romantikus fenegyerekét, a 19. század underground-celeb rímforgatóját, Edgar Allan Poe-t sokféleképpen képzelhetjük magunk elé. Lehet ő egy az élet csikorgó fogaskerekei alatt ...

Minden jó, ha vége jó

Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.

Disz iz tímvörk!

Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...

Oslo, augusztus - filmkritika

A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.

A fal - filmkritika

Címkék: mozi filmkritika

A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...

Szabad a mészár\' – a Zöld hentesek

Zöld hentesek - filmajánló

2008-10-07 17:46:44 Vörös Dóra

Lars von Trier-rel kezdődött, majd jött Thomas Vinterberg, és most Andres Thomas Jensen van soron, akit eddig főként foragtókönyvíróként ismerhettünk (Mifune utolsó dala és a Wilbur öngyilkos akar lenni), majd az Ádám almái című első nagyjátékfilmjével beírta(rendezte) magát a nagy dánok sorába. Hazánkban a Zöld hentesek című, 2003-ban készült vígjátékával szerepel most főként a művészmozikat pártoló közönség előtt.

Jensen egy igazi, ízig-vérig(!) morbid, fekete komédiát alkotott, amelynek főhőse Bjarne és Svend, a két hentes, akik fellázadnak az őket elnyomó és nem teljesen ép embernek tartó – amiben valljuk be van némi igazság – főnökük ellen, és megnyitják saját hentesüzletüket. Ám a baj(?) akkor kezdődik, amikor beállít az exfőnök és Svend ellenállhatatlan kényszert érez rá, hogy megmutassa neki, ő is legény a gáton, illetve a mészárszéken. Svend akciója oly’ jól sikerül, hogy az üzlet beindul, nincs megállás, a városka lakói kígyózó sorban állnak a különleges “pipihusiért”.

sorban állnak a különleges “pipihusiért”

Mit van mit tenni, a siker jó, leállni nem lehet, kell az utánpótlás, amelyről hősünk – egy rendes üzlet vezetőjeként – rendszeresen gondoskodik is.
Ha valaki a francia rendezőpáros, Jeanet-Caro 1991-es Delicatessenéhez vagy a jóval filmünk után keletkezett Sweeney Toddhoz, a Fleet Street démoni borbélyához hasonlónak érezné mészárosaink történetét, nem téved sokat, mivel mindhárom film az emberevés motívumát dolgozza fel. De mielőtt a plágium édes vádjával gyanúsítanánk Jensent, érdemes figyelembe venni a filmek jellegzetesen különböző atmoszféráját és azokat az eredeti tényezőket, amelyek különlegessé tették a dán rendezőt, és az Ádám almáit is zseniálissá emelték.

Mads Mikkelsen és Nikolaj Lie Kaas

A két főhősünk, Bjarne és Svend (Nikolaj Lie Kaas és Mads Mikkelsen) nem mindennapi figurák, olyan alakok, akik már önmagukban is elvinnék a hátukon az egész filmet. Bjarne, egy magának való, csendes, családja autóbalesete miatt mély apátiába zuhant alak, akinek az élete a mészárosság, a repülögépmodellezés és a napi több zacskó cigaretta elszívása között mozog, amíg meg nem ismerkedik a bájos temetőgondnok (és “hamvasztó”) lánnyal, Astriddal (Line Kruse). Élete új fordulatot vesz, pláne mikor megjelenik a kómából felébredt fogyatékos ikertesetvére és barátja, a zsiráf. Elige nagy állatbarát. Ha lenne hozzá sütnivalója biztosan vegetáriánus lenne, csak műbőr cipőt hordana, és a WWF gyűléseken veszettül rázná a transzparenseket. Ám – a helyzetét tekintve, lévén gyermeteg lélek – csak a levágott csirkék eltemetése és az árulásra kész disznófej ölelgetése maradt neki.

Mads Mikkelsen

Svend izzad. Komplexusainak nagy része innen ered. A szótlan Bjarnenel ellentétben sokat beszél, általában feleslegesen, és szeret ismételni. Szorong. Az üzlet fellendülésével egyenes arányban nő meg a kisugárzása és az önbizalma is. Bowling, mozi, interjú. Csak úgy vonzza a nőket, akiknek egy részét körbevezeti a “szalonban” is, különös figyelmet szentelve a fagyasztó alapos bemutatására.
Persze a mellékszereplők se semmik, a központi figurákhoz hasonlóan beteg, de velük ellentétben nem éppen könnyen megkedvelhető alakok. Házas Hans (Nicolas Bro) – talán már kitaláltátok, hogy mi a foglalkozása? – és a helyi lelkész (Aksel Erhardtsen), aki úgy élt túl egy repülőgép-szerencsétlenséget, hogy megette saját halott feleségét; és azóta dzsungelt nevel a szobájában, meg igen behatóan próbálja igazgatni Astrid életét.
Már ennyi is elég lenne egy nem átlagos film elkészítéséhez, de a “háttérben meghúzódó” szál – a különleges pipihusi megjelenése – varázsolja a mozit igazi fekete, banális, morbid, de szórakoztató komédiává, amely valószínüleg élesen ketté fogja választani a nézőközönségét. Azonban mindenképpen felhívja a figyelmet Jensenre és aki eddig még nem látta volna, garantáltan megnézi az Ádám almáit is.

 

Zöld hentesek (De Gronne slagtere; Dánia, 100 perc, 2003)
rendező: Anders Thomas Jensen
szereplők: Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas, Line Kruse, Nicolas Bro, Aksel Erhardtsen

Értékelés:

Hozzászólás ehhez:

Zöld hentesek - filmajánló, filmkritika

Milyen nap van ma?

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: