Az amerikai irodalom gót-romantikus fenegyerekét, a 19. század underground-celeb rímforgatóját, Edgar Allan Poe-t sokféleképpen képzelhetjük magunk elé. Lehet ő egy az élet csikorgó fogaskerekei alatt ...
Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.
Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...
A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.
A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...
Lars von Trier-rel kezdődött, majd jött Thomas Vinterberg, és most Andres Thomas Jensen van soron, akit eddig főként foragtókönyvíróként ismerhettünk (Mifune utolsó dala és a Wilbur öngyilkos akar lenni), majd az Ádám almái című első nagyjátékfilmjével beírta(rendezte) magát a nagy dánok sorába. Hazánkban a Zöld hentesek című, 2003-ban készült vígjátékával szerepel most főként a művészmozikat pártoló közönség előtt.
Jensen egy igazi, ízig-vérig(!) morbid, fekete komédiát alkotott, amelynek főhőse Bjarne és Svend, a két hentes, akik fellázadnak az őket elnyomó és nem teljesen ép embernek tartó – amiben valljuk be van némi igazság – főnökük ellen, és megnyitják saját hentesüzletüket. Ám a baj(?) akkor kezdődik, amikor beállít az exfőnök és Svend ellenállhatatlan kényszert érez rá, hogy megmutassa neki, ő is legény a gáton, illetve a mészárszéken. Svend akciója oly’ jól sikerül, hogy az üzlet beindul, nincs megállás, a városka lakói kígyózó sorban állnak a különleges “pipihusiért”.
![]() |
| sorban állnak a különleges “pipihusiért” |
Mit van mit tenni, a siker jó, leállni nem lehet, kell az utánpótlás, amelyről hősünk – egy rendes üzlet vezetőjeként – rendszeresen gondoskodik is.
Ha valaki a francia rendezőpáros, Jeanet-Caro 1991-es Delicatessenéhez vagy a jóval filmünk után keletkezett Sweeney Toddhoz, a Fleet Street démoni borbélyához hasonlónak érezné mészárosaink történetét, nem téved sokat, mivel mindhárom film az emberevés motívumát dolgozza fel. De mielőtt a plágium édes vádjával gyanúsítanánk Jensent, érdemes figyelembe venni a filmek jellegzetesen különböző atmoszféráját és azokat az eredeti tényezőket, amelyek különlegessé tették a dán rendezőt, és az Ádám almáit is zseniálissá emelték.
![]() |
| Mads Mikkelsen és Nikolaj Lie Kaas |
A két főhősünk, Bjarne és Svend (Nikolaj Lie Kaas és Mads Mikkelsen) nem mindennapi figurák, olyan alakok, akik már önmagukban is elvinnék a hátukon az egész filmet. Bjarne, egy magának való, csendes, családja autóbalesete miatt mély apátiába zuhant alak, akinek az élete a mészárosság, a repülögépmodellezés és a napi több zacskó cigaretta elszívása között mozog, amíg meg nem ismerkedik a bájos temetőgondnok (és “hamvasztó”) lánnyal, Astriddal (Line Kruse). Élete új fordulatot vesz, pláne mikor megjelenik a kómából felébredt fogyatékos ikertesetvére és barátja, a zsiráf. Elige nagy állatbarát. Ha lenne hozzá sütnivalója biztosan vegetáriánus lenne, csak műbőr cipőt hordana, és a WWF gyűléseken veszettül rázná a transzparenseket. Ám – a helyzetét tekintve, lévén gyermeteg lélek – csak a levágott csirkék eltemetése és az árulásra kész disznófej ölelgetése maradt neki.
![]() |
| Mads Mikkelsen |
Svend izzad. Komplexusainak nagy része innen ered. A szótlan Bjarnenel ellentétben sokat beszél, általában feleslegesen, és szeret ismételni. Szorong. Az üzlet fellendülésével egyenes arányban nő meg a kisugárzása és az önbizalma is. Bowling, mozi, interjú. Csak úgy vonzza a nőket, akiknek egy részét körbevezeti a “szalonban” is, különös figyelmet szentelve a fagyasztó alapos bemutatására.
Persze a mellékszereplők se semmik, a központi figurákhoz hasonlóan beteg, de velük ellentétben nem éppen könnyen megkedvelhető alakok. Házas Hans (Nicolas Bro) – talán már kitaláltátok, hogy mi a foglalkozása? – és a helyi lelkész (Aksel Erhardtsen), aki úgy élt túl egy repülőgép-szerencsétlenséget, hogy megette saját halott feleségét; és azóta dzsungelt nevel a szobájában, meg igen behatóan próbálja igazgatni Astrid életét.
Már ennyi is elég lenne egy nem átlagos film elkészítéséhez, de a “háttérben meghúzódó” szál – a különleges pipihusi megjelenése – varázsolja a mozit igazi fekete, banális, morbid, de szórakoztató komédiává, amely valószínüleg élesen ketté fogja választani a nézőközönségét. Azonban mindenképpen felhívja a figyelmet Jensenre és aki eddig még nem látta volna, garantáltan megnézi az Ádám almáit is.
Zöld hentesek (De Gronne slagtere; Dánia, 100 perc, 2003)
rendező: Anders Thomas Jensen
szereplők: Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas, Line Kruse, Nicolas Bro, Aksel Erhardtsen
Értékelés: