Kikötő Online

Szobába zárt világvége

The Sunset Limited – filmkritika

Két férfi ül egy lepusztult New Yorki bérlakásban. Az egyik korábban a metró elé akart ugrani, a másik megmentette, majd felhívta magához. Az egyik fekete, a másik fehér. Az egyik hívő, a másik ateista. A Fehér tisztességes volt egész életében, a Fekete megjárta a börtönt, és embert is ölt. Beszélgetnek: Istenről, erkölcsről, a hitről, a múltról és a végzete felé rohanó világról. Ennyi. Nincsenek fordulatok, nincs meglepetés, Tommy Lee Jones második tévéfilmje mégis működik, és emlékezetes marad.

Az HBO-nak mindig is jó szeme volt a szokatlan filmekhez, amiket más stúdió nem merne bevállalni; gondoljunk csak a tavalyi Dr. Halálra. A Cormac McCarthy színdarabjából készült Sunset Limited újfent egy minőségi, rendhagyó darab: sokkal inkább kamaradráma, mint film. Azon kívül, hogy ez a két ember, Tommy Lee Jones és Samuel L. Jackson ülnek a kulipintyóban és megpróbálják meggyőzni a másikat az igazukról, tényleg nem történik semmi. A filmnek ennek ellenére van ritmusa, van eleje, közepe és vége, a feszültség pedig mindvégig torokszorító. Ez főleg annak köszönhető, hogy bár nem sokat tudunk meg a figurákról, mégis hitelesek és életszerűek. Azt szokták mondani, hogy ha egy filmben két szereplő egyet ért, akkor az egyikük fölösleges: nos, a Sunset Limitedben biztos, hogy nincs fölösleges figura, mert Fekete és Fehér a világon semmiben sem ért egyet, talán még abban sem, hogy melyikük a fehér, és melyikük a fekete. Kettejük szellemi ökölharca önmagában is megállná a helyét, de a két ragyogó színészóriás játékától válik az egész lüktetővé és élvezetessé. Felesleges lenne Jones vagy Jackson kvalitásait most külön az egekbe dicsérni, de hogy mindketten megérdemelnének egy Golden Globe-ot, vagy Emmy-t, az hétszentség.

Természetesen egy ilyen jellegű filmnek vannak korlátai, és Tommy Lee Jones rendezése sajnos nem is tudja átugorni őket. Csak úgy záporoznak a súlyos szavak, szétzúzzák minden illúziónk, de megemészteni őket, vagy gondolkodni rajtuk nem marad idő, olyan tömény a film. Jones néhány frappáns beállítással, a zajok és a zene hangulatos adagolásával próbálja közönségbarátabbá tenni a 90 percet, de néhány jelenetet így is háromszor vissza kéne nézni, hogy teljesen megértsük. Talán egy izgalmasabb belső térrel, vagy néhány hosszabb csendesebb résszel érdemes lett volna hígítani a sűrű elmeháborút. Ez az azonban apróság, a Sunset Limited így is kiválóan adja vissza a jellegzetes mcCarthy-i hangulatot; aki ismeri a szerzőt, az tudja, hogy itt a végén bizony nem lesz felebaráti összeölelkezés. Bár, mintha valami aprócska remény megcsillanna a végén, a koszos ablakon átszűrődő fényben. De az is lehet, hogy csak az üresség érkezett meg közénk.

Sok olyan filmet láttunk mostanában, ami egy helyszínen, kevés szereplővel operált (Ördög, 127 óra, Élve eltemetve), a Sunset Limited pedig kétségkívül a sikerültebb vállalkozások sorát gyarapítja. Kiderült, hogy McCarthy egy szobában is le tudja játszani az apokalipszist, és hogy egy olyan film is lehet jó, amiben a legnagyobb akció az, amikor az egyik szereplő felteszi főni a kávét.

The Sunset Limited
Színes, amerikai dráma, 91 perc, 2011
Rendező: Tommy Lee Jones
Szereplők: Samuel L. Jackson, Tommy Lee Jones
 

Képgaléria

Hozzászólás ehhez:

Kritika | The Sunset Limited – filmkritika