Az amerikai irodalom gót-romantikus fenegyerekét, a 19. század underground-celeb rímforgatóját, Edgar Allan Poe-t sokféleképpen képzelhetjük magunk elé. Lehet ő egy az élet csikorgó fogaskerekei alatt ...
Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.
Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...
A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.
A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...
Michel Gondry az a rendező, akinek a harmadik évezred talán legjobb, de mindenképp legeredetibb amerikai filmjét köszönhetjük, az Egy makulátlan elme örök ragyogását. Persze akkor az ügyeletes forgatókönyv-zseni, Charlie Kaufman fogta a kezét, de a francia direktor az Álom tudományával azóta már bebizonyította, hogy „mankó” nélkül, saját kútfőből is tud nagyot alkotni. A Tekerd vissza, haver! Című filmmel pedig most itt az újabb csoda ettől a makulátlanul eredeti elmétől.
A Tekerd vissza, haver! műfaját tekintve vígjáték ugyan, de könnyes röhögésre, testnedvekben tocsogó poénokra senki ne számítson. Ez „csupán” egy kedves és jópofa történet, üdítően vidáman és kellő komolysággal elővezetve. Egy videotékás srác, Mike, miután egy balul elsült szabotázs után mágnesessé válik, véletlenül a téka összes kazettájának tartalmát letörli. Hogy a főnök meg ne tudja, és hogy az üzlet egyáltalán tovább működhessen, úgy dönt, hogy barátjával egy roncstelepen újraforgatja („svédeli”) a filmeket, amolyan home-video stílusban. A Szellemirtók, Az oroszlánkirály, a Miss Daisy sofőrje, és a Robotzsaru saját kezüleg fabrikált változatai nem várt sikert aratnak, a lepukkant videotéka forgalma sose látott magasságokba emelkedik. Mindeközben a tulaj épp eladná az egészet egy multinak, mert a bérleti díjat az ósdi VHS-kazikkal már nem lehet kitermelni.
![]() |
| Miss Daisy sofőrje, „svédelve” |
Az ilyen „filmek a filmről” típusú történetek mindig sok csapdát rejtenek magukban; túl bennfentes lesz, hogy az átlagnéző már nem is érti, vagy a hollywoodi álomvilág propagandafilmjévé válik, mint az Amerika kedvencei. Gondry szerencsére nagyon jó érzékekkel van megáldva, így nem terheli a nézőt az önreflexió ködös ál-művésziségével, de nem válik se felületessé, se harsánnyá. Ez utóbbi különösen nagy szó, ha hozzávesszük, hogy a főszerepet Jack Blackre osztották, akire általában az irritáló a legjobb szó. Itt most rövid pórázon van tartva, épp csak annyira engedték hülyének lenni, amennyire kellett. Partnere, Mos Def, akinél született már nagyobb komika is a földön, de a helyét így is megállja. A tulajt pedig Danny Glover játssza, akit mindig nagy öröm látni. Egy röpke szerepben feltűnik még Sigurney Weaver is, akit itt és most az egész mozi egy emberként fog gyűlölni, annyira gonosz, és rajta keresztül a jogvédők is kapnak egy kiadós fricskát.
| Jack Black és Mos Def szellemet irtanak |
Gondry ötletessége - ami mind a történetben, mind a vizualitásban megnyilvánul – az igazi mozgatórugója a filmnek. A klasszikusok „remakejei” sziporkázóan szellemesek, a film képi világa néha a rossz VHS-kazik minőségét idézi, persze szándékosan. De ami miatt igazán lehet szeretni ezt a filmet, az a mentalitása; a mozgókép és a mozi imádata árad a vászonról. Gondry mintegy csendesen tüntet a tucat-filmek, az iparszerűen dolgozó Hollywood ellen. Nagy dolog ez a Blue-ray, a letöltések, az „eldobható” filmek korában. Nosztalgikus érzést kelt az emberben, hogy valaha egy vetítés igazi közösségi élmény volt, a filmek megérintették az embereket. Nagy pofon az álomgyárnak, hogy Gondry szerint erre a mai, több százmilliós filmek már nem képesek, de néhány lelkes amatőr 5 dolláros filmje még igen. Mert ők a szívüket és a lelküket is beleteszik! A film vége persze happy-end, de ez is olyan érzékenyen és okosan van tálalva, hogy az érzékenyebb lelkűek akár egy könnycseppet is elmorzsolhatnak. Michael Gondry azon kevés rendezők egyike, aki képes erre: megnevettet, elgondolkodtat és meghat, ráadásul mindezt egy filmen belül.
A Tekerd vissza, haver! igazi kuriózum a mai felhozatalban, egy igazi kedves, szerethető mozi, amiben mindenki megtalálhatja a számítását. Film-mániások, amatőrök, megszállott videó-őrültek körében pedig garantált a kult-státuszba emelkedés. A kicsit bugyuta magyar cím és a nagyon ronda plakát senkit ne tévesszen meg: a Be Kind Rewind az év eddigi legkellemesebb néznivalója!
Értékelés:
Tekerd vissza, haver! (Be Kind Rewind, USA, 2008, 102 perc)
Rendezte: Michael Gondry
Szereplők: Jack Black, Mos Def, Danny Glover, Mia Farrow, Sigourney Weaver, Melonie Diaz
Na, az olvasottak alapján akkor erre is szánnom kell egy kis időt!rnKicsit Kev Smith jersey-i filmjeit és figuráit idézte meg a szürkeállományomban (és a szívemben!), az amit írtál. Az pedig jó érzés, nagggggyyyyyyooon jó!!!