Kikötő Online

Terhes társaság - filmkritika

A tavalyi év sláger vígjátéka egyértelműen a Másnaposok volt, ezt a sikert meglovagolva a főszereplő srácok világhírnévre tettek szert. Todd Phillips-nek küldhetik a köszönő ajándék kosarakat, aki az idén is megpróbált minket újra ellátni „A” vígjátékkal, de helyette kaptunk egy, az átlagnál rosszabb, humor nélkül operáló filmet.  

Peter épp hazafelé tartana Atlantából terhes feleségéhez, bármelyik pillanatban ténylegesen apa lehet, de az ég valahogy nem kegyes hozzá; összefut a repülőtéren Ethan-nel, a Hollywood-ba vágyó színésszel. Egy félreértett incidens miatt mindkettőjüket leparancsolják a gépről, oly mértékben, hogy Peter minden poggyásza (többek közt a tárcája pénzével és igazolványaival együtt) fenn marad, így kénytelen Ethan-nel tartani. Így veszi kezdetét egy feledhetetlen és mindennél őrültebb road movie. Legalábbis szerettük volna.

Egyértelmű, hogy mindenki egy hasonlóan ötletes és humoros munkát várt, mint a 2009-es kedvenc, Robert Downey Jr. és Zach Galifianakis neve pedig úgymond garanciát adott a tökéletes szórakozásra. Azt is tudjuk, hogy mai világunkban, főleg a filmek témáját és megvalósítását illetően nincs igazán új a nap alatt, de az agyon csépelt, többször is elhasznált sémákból is lehet építkezni, ha valaki rendelkezik kellő energiával, képzelőerővel és a jóra törekvés szándékával, akkor képes egy úgynevezett ismeretlen ismerőst alkotni, ami valamely aspektusa miatt a többi fölé tud emelkedni. Úgy érzem Phillips, miután elérte azt, hogy mindenki elengedte a kezét, és tulajdonképpen bármihez hozzáfoghatott, mert megvolt a kellő anyagi és bizalmi háttér, mégis inkább fogott egy-két, marketing szempontból előnyös sztárt, és egy biztos, de mindazonáltal silány forgatókönyvet, és lenézte a benne bízó közönséget. A szokásos altesti poénoktól kezdve az idegesítő és idegbeteg karakterek kettősségéig minden általános humorforrás megtalálható benne, ahogy a hasonló kaliberű vígjátékokban mind, de a Terhes tásrsaságban borzasztóan sokszor és túlzottan jelennek meg, mivel valamivel fel kellett tölteni azt a százpercnyi játékidőt.

Downey csak szenvedni tud a vásznon: a szerep az ő laza stílusához és egyéni megjelenéséhez egyáltalán nem passzol, és bármennyire szeretjük is őt, pontosan tudjuk, hogy a bohókás, ego orientált karaktert tudja igazán, szinte kisujjból hozni. Galifianakis kicsit bugyuta, naiv és igénytelen alakja mindig telitalálat a popcorn filmekben. Egy életre sikerült beskatulyáztatnia magát, de valahogy ő sem működik, zavaróvá, e karakter giccsévé válik. Hollywood-ban mindenki tudja, hogy a többször is eladható film kulcsa az, hogy mindig lennie kell egy szerethető, vagy legalábbis pozitív figurának, akivel a befogadó szimpatizálhat, és akivel azonosulni tud, hogy bármilyen formában is érdekelje a cselekmény. Ahogy a bekezdés első mondataiból kikövetkeztethető, a Terhes társaság a kis egérfejű francia bulldogon kívül egy jópofa arccal sem rendelkezik.

Ennél többet Phillips új sikerfilmjéről, melyre a világ valamennyi táján minden Másnaposok rajongó jegyet váltott, írni egyrészt lehetetlen, másrészt tiszta pazarlás.

Terhes társaság (Due Date)
színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 100 perc, 2010
rendező.: Todd Phillips
szereplők.: Robert Downey Jr., Zach Galifianakis, Michelle Monaghan, Jamie Foxx

Hozzászólás ehhez:

Terhes társaság - filmkritika

• 1. chrisdry 2010-11-24 15:39:30

  Hmm, nem láttam, de ezek után a mozi biztos kimarad...