Kikötő Online

The Expendables - A feláldozhatók - filmkritika

Milyen világ az, ahol Shia LaBeouf első számú akciósztár lehet? Milyen kor az, amiben Andrew Garfield lehet a szuperhős? Mivé lesz az emberiség, ha a lányok bálványa, a fiúk példaképe Robert Pattinson? Talán ilyen kérdések fogalmazódtak meg Sylvester Stallone fejében is, amikor úgy döntött, hogy csinál egy igazi régi vágású, ’80-as éveket idéző akciófilmet. Meg kell mutatni a mai, playstation-ön és hamburgeren tespedő ifjúságnak, milyen az, amikor a vászonról nem nyál, hanem vér és tesztoszteron csöpög.

Stallone tehát összeszedte az akciófilm néhány ikonját, írt egy forgatókönyvet (ez, a sztori összetettségét nézve kb. két perces munka lehetett) és összehozott egy olyan filmet, aminek ugyan semmi keresnivalója a mozikban 2010-ben, mégis pokolian szórakoztató. A Feláldozhatók tud valamit, amit a mai filmek közül csak nagyon kevés: lehet szeretni, az ember tud érte rajongani. Főleg a tizenéves fiúk és azok, akik a nagy öregek filmjein nőttek fel. Előbbiek végre kapnak egy filmet, amit majd utánozhatnak a suliban, aminek a legjobb jeleneteit lejátszhatják az utcán, aminek aranyköpéseit unos-untalan idézgethetik. Utóbbiak pedig könnybe lábadt szemmel nosztalgiázhatnak közel száz percen keresztül, vissza idézve azt a gyönyörűséges kort, amikor egy Stallone, Schwarzenegger vagy Michael Dudikoff mozi eseményszámba ment. Sajnos nincs itt mindenki a VHS korszak sztárjai közül, így hiányzik például a már említett amerikai nindzsa mellett a belga pofozógép Van Damme, az ezerarcú Seagal, a körbepörgőrúgás yodája, Chuck Norris, és még legalább egy tucat legenda.

Viszont itt van a két legnagyobb, a műfaj két koronázott királya, Stallone és egy rövid cameo erejéig Schwarzenegger. Az a jelenet, amiben ők ketten, Bruce Willis-sel kiegészülve bolondoznak egy cseppet, az egész moziév egyik legkellemesebb pillanata. Árad belőle a nosztalgia és az irónia.

Stallone a hagyományokhoz híven nem fecsérelte az időt holmi forgatókönyvre, vagy karakterekre. Hőseink összetűzésbe keverednek valami mini-állam diktátorával és egy komplett hadsereggel. Az egyszerű, tiszta vonalvezetésű történet csak ürügy az akciók és a poénok között, ahogy maguk a figurák is csak vázlatszerűek. Tulajdonképpen mindenki azt játssza, amit mindig is szokott. Stallone, Statham, Li, vagy a rosszfiúk közül Lundgren és Roberts a pattintott kőkorszak óta mindig ugyanazt a szerepet hozzák. Mickey Rourke ismét lepusztult, (egy az egyben úgy néz ki, mintha a Vasember 2 forgatásáról ugrott volna át forgatni) egy alapvetően teljesen felesleges szerepben. Ezen kár fennakadni, mert sok minden felesleges van a filmben; maguk a női karakterek például, akik jóformán csak dekorációk, vagy Statham háttértörténete, aminél kicsit olyan érzésem volt, hogy csak a motorreklám miatt került a filmbe. A Feláldozhatók azonban egy B-film, vagy még inkább Zs, tehát nem lehet rajta számon kérni logikát, vagy érzelmeket, vagy mélységeket.

Akármennyire kellemes is ez a múltidéző hentelés és akármennyire szórakoztató is a film, néhány negatívumot mégis érdemes megemlíteni. Legelőször is azt, hogy kevés az olyan ironikus, kikacsintós jelenet, mint a már most legendás templomi rész a három nagyágyúval. Vannak ugyan poénok az öregségről, meg a levitézlett macsókról, de talán még jobban ki kellett volna domborítani, hogy ez a film végig a vérciki és a zseniális határán próbál mozogni. Ez nem mindig sikerül, a CGI például aligha szándékoltan ilyen béna. A kifröccsenő vért szentségtörés volt számítógéppel rajzolni (a jó öreg robbanópatron helyett), mert ettől olyan Sin City-sen modern lett a látványvilág, ami szöges ellentétben áll a retro-fílinggel. Az akciójelenetek ezt leszámítva igazán első osztályúak, tempósak és pont a kellő ritmusban vannak vágva. És véresek, méghozzá nagyon, ami kifejezetten üdítő a PG-13-as akciófilmecskék korában.

Nem az Expendables lesz az a film, ami miatt kidobják Tarkovszkij-t a filmszakok tanrendjéből, de hogy instant klasszikus lesz idehaza is, az biztos. Ez a film elsősorban a rajongóknak szól, azoknak, akik kívülről fújják a Rambot, a Die Hardot, vagy a Kommandót. A forgalmazó pedig, ha stílusos akar lenni (és ha már a mozibemutatót így elrontotta a több hónapos késéssel) mellékelhet majd egy kazettát is a dvd mellé, lehetőleg hangalámondással.

Értékelés


The Expendables - A feláldozhatók
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 103 perc, 2010
Rendező: Sylvester Stallone
Szereplők: Sylvester Stallone, Jason Statham, Jet Li, Dolph Lundgren, Eric Roberts, David Zayas, Mickey Rourke

A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.

Hozzászólás ehhez:

A feláldozhatók - filmkritika