Karc

A holló - filmkritika

Az amerikai irodalom gót-romantikus fenegyerekét, a 19. század underground-celeb rímforgatóját, Edgar Allan Poe-t sokféleképpen képzelhetjük magunk elé. Lehet ő egy az élet csikorgó fogaskerekei alatt ...

Minden jó, ha vége jó

Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.

Disz iz tímvörk!

Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...

Oslo, augusztus - filmkritika

A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.

A fal - filmkritika

Címkék: mozi filmkritika

A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...

Titánok harca - filmkritika

2010-04-16 15:03:55 Szelle Ákos

Úgy tűnik, az Avatar átütő sikere után két dologhoz hozzá kell szoknunk a hollywoodi blockbesterek esetében; egyrészt mostantól mindent 3D-ben élvezhetünk, azt is, ami nem az, másrészt innentől kezdve minden filmben lesz valami, aminek a hátán repülni lehet (sárkány, ló, űrgyík, miegymás). Az viszont aligha újdonság, hogy egy filmet nulla történettel, vastag CGI támogatással próbálnak eladni. A Titánok harca a bugyuta látványfilmek hosszú sorát gyarapítja, azok közül is a rosszul sikerültek táborát.

A történetre kár két mondatnál többet pazarolni: a görög istenek hajba kapnak az emberekkel, ezért rájuk küldik a Karib-tenger kalózaiban már egyszer elpusztított szörnyet, a Krakent. Argost és a civilizációt egyetlen ember mentheti meg: Zeusz fia, Perszeusz. Ha ismerős a dolog, az nem véletlen, hiszen a film címe akár az is lehetne, hogy „Ami a Villámtolvajból kimaradt”. A film nagyjából ugyanazokat a köröket futja, mint a Percy Jackson, azzal a különbséggel, hogy itt valóban elszabadulnak a titánok.

De akármennyire egymásnak is esnek istenek és halandó, és akármennyire látványos, földbe döngölős filmet sejtet is ez, a Titánok harca mégsem jó látványfilm. Ahogy már a bevezetőben is jeleztem, ez nem valódi 3D-s mozi. Csupán a mai trendnek megfelelően a forgatás után hozzácsaptak egy plusz dimenziót, némi extra profit reményében. Így aztán az Avatar-hoz fogható térélményre ne is számítsunk, sőt! Kifejezetten béna lett a 3D, a gyorsabb kameramozgásoknál homályossá válik a kép, mélységérzet nincs, legfeljebb a figurák tűnnek kicsit plasztikusabbnak. Nehéz így igazán élvezni az akciójeleneteket, főleg, hogy azok amúgy is elég gyatrák lettek. Louis Leterrier rendező úgy cibálja a kamerát minden verekedésnél, mint egy hiperaktív négyéves, a vágószobában pedig végleg gondoskodtak róla, hogy esélyünk se legyen követni, mi történik a vásznon.  A sztori mellett a lények kitalálásába se fektettek túl nagy energiákat. A szörnyek többsége úgy néz ki, mint Sigourney Weaver és az anyakirálynő törvénytelen gyermeke az Alien 4-ben, a Kraken családfájában emellett még a Cloverfield monstruma is megtalálható. A Medúzát már láttuk idén, a skorpió az skorpió, a Pegazus meg egy ló szárnyakkal – fantáziátlan a felhozatal, de nagyon. Viszont legalább a kivitelezés profi, nem pixelhalmazokat, hanem hús-vér teremtményeket látunk.

Régi hollywoodi recept, hogy a történet lyukait minőségi brit színészekkel lehet a legjobban betömködni. A Titánok harcában van belőlük vagy fél tucat, de még ők se tudnak emelni a színvonalon. Ralph Fiennes nevetséges Hádész, Liam Neeson érdektelen, súlytalan Zeusz, az örök mellékszereplő Pete Postlethwaite pedig tíz perc után jobb létre szenderül. Sam Worthington napjaink egyik legfelkapottabb színésze, aki a nagy filmjeiben, valami furcsa okból kifolyólag mindig csak 50%-ban ember. A T4-ben félig robot volt, az Avatar-ban félig marslakó, itt pedig ugye félisten. Én nem látom benne az igazán karizmatikus akcióhőst, mimikátlan, hideg alakításai inkább unszimpatikussá teszik.

A Titánok harcából lehetett volna egy epikus fantasy, vagy egy 300-hoz hasonló durvulat is, de a történetről üvölt, hogy csak tömítőanyag az akciójelenetek közt. Amik viszont – talán a film végi nagy leszámolástól eltekintve – nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Egyedül a grafikusok érdemelnek piros pontot, mindenki más tegye az asztalra az ellenőrzőjét.


Értékelés:


Titánok harca (Clash of the Titans)
színes, magyarul beszélő, angol-amerikai fantasy, 106 perc, 2010
Rendező: Louis Leterrier
Szereplők: Sam Worthington, Liam Neeson, Mads Mikkelsen, Gemma Arterton, Ralph Fiennes, Pete Post

 

 

A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.
 

Hozzászólás ehhez:

Titánok harca - filmkritika

Milyen nap van ma?

  • 1. atis 2010-04-16 15:32:11

    húúú, pedig a trailer nagyon ütősre sikeredett. azért meglesem, de lehet inkább kétdében.

  • 2. btk-s 2010-04-19 15:37:33

    Kedves Szelle Ákos! A magyar nyelvben nem létezik olyan szó, hogy "unszimpatikus". Amennyiben a szimpatikus ellentétét kerested, úgy az "antipatikus" a megfelelő kifejezés. A kritika jól sikerült, osztom a véleményed.

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: