Az amerikai irodalom gót-romantikus fenegyerekét, a 19. század underground-celeb rímforgatóját, Edgar Allan Poe-t sokféleképpen képzelhetjük magunk elé. Lehet ő egy az élet csikorgó fogaskerekei alatt ...
Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.
Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...
A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.
A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...
Úgy tűnik, az Avatar átütő sikere után két dologhoz hozzá kell szoknunk a hollywoodi blockbesterek esetében; egyrészt mostantól mindent 3D-ben élvezhetünk, azt is, ami nem az, másrészt innentől kezdve minden filmben lesz valami, aminek a hátán repülni lehet (sárkány, ló, űrgyík, miegymás). Az viszont aligha újdonság, hogy egy filmet nulla történettel, vastag CGI támogatással próbálnak eladni. A Titánok harca a bugyuta látványfilmek hosszú sorát gyarapítja, azok közül is a rosszul sikerültek táborát.
A történetre kár két mondatnál többet pazarolni: a görög istenek hajba kapnak az emberekkel, ezért rájuk küldik a Karib-tenger kalózaiban már egyszer elpusztított szörnyet, a Krakent. Argost és a civilizációt egyetlen ember mentheti meg: Zeusz fia, Perszeusz. Ha ismerős a dolog, az nem véletlen, hiszen a film címe akár az is lehetne, hogy „Ami a Villámtolvajból kimaradt”. A film nagyjából ugyanazokat a köröket futja, mint a Percy Jackson, azzal a különbséggel, hogy itt valóban elszabadulnak a titánok.

De akármennyire egymásnak is esnek istenek és halandó, és akármennyire látványos, földbe döngölős filmet sejtet is ez, a Titánok harca mégsem jó látványfilm. Ahogy már a bevezetőben is jeleztem, ez nem valódi 3D-s mozi. Csupán a mai trendnek megfelelően a forgatás után hozzácsaptak egy plusz dimenziót, némi extra profit reményében. Így aztán az Avatar-hoz fogható térélményre ne is számítsunk, sőt! Kifejezetten béna lett a 3D, a gyorsabb kameramozgásoknál homályossá válik a kép, mélységérzet nincs, legfeljebb a figurák tűnnek kicsit plasztikusabbnak. Nehéz így igazán élvezni az akciójeleneteket, főleg, hogy azok amúgy is elég gyatrák lettek. Louis Leterrier rendező úgy cibálja a kamerát minden verekedésnél, mint egy hiperaktív négyéves, a vágószobában pedig végleg gondoskodtak róla, hogy esélyünk se legyen követni, mi történik a vásznon. A sztori mellett a lények kitalálásába se fektettek túl nagy energiákat. A szörnyek többsége úgy néz ki, mint Sigourney Weaver és az anyakirálynő törvénytelen gyermeke az Alien 4-ben, a Kraken családfájában emellett még a Cloverfield monstruma is megtalálható. A Medúzát már láttuk idén, a skorpió az skorpió, a Pegazus meg egy ló szárnyakkal – fantáziátlan a felhozatal, de nagyon. Viszont legalább a kivitelezés profi, nem pixelhalmazokat, hanem hús-vér teremtményeket látunk.

Régi hollywoodi recept, hogy a történet lyukait minőségi brit színészekkel lehet a legjobban betömködni. A Titánok harcában van belőlük vagy fél tucat, de még ők se tudnak emelni a színvonalon. Ralph Fiennes nevetséges Hádész, Liam Neeson érdektelen, súlytalan Zeusz, az örök mellékszereplő Pete Postlethwaite pedig tíz perc után jobb létre szenderül. Sam Worthington napjaink egyik legfelkapottabb színésze, aki a nagy filmjeiben, valami furcsa okból kifolyólag mindig csak 50%-ban ember. A T4-ben félig robot volt, az Avatar-ban félig marslakó, itt pedig ugye félisten. Én nem látom benne az igazán karizmatikus akcióhőst, mimikátlan, hideg alakításai inkább unszimpatikussá teszik.

A Titánok harcából lehetett volna egy epikus fantasy, vagy egy 300-hoz hasonló durvulat is, de a történetről üvölt, hogy csak tömítőanyag az akciójelenetek közt. Amik viszont – talán a film végi nagy leszámolástól eltekintve – nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Egyedül a grafikusok érdemelnek piros pontot, mindenki más tegye az asztalra az ellenőrzőjét.
Értékelés:
![]()
Titánok harca (Clash of the Titans)
színes, magyarul beszélő, angol-amerikai fantasy, 106 perc, 2010
Rendező: Louis Leterrier
Szereplők: Sam Worthington, Liam Neeson, Mads Mikkelsen, Gemma Arterton, Ralph Fiennes, Pete Post
A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.
húúú, pedig a trailer nagyon ütősre sikeredett. azért meglesem, de lehet inkább kétdében.
Kedves Szelle Ákos! A magyar nyelvben nem létezik olyan szó, hogy "unszimpatikus". Amennyiben a szimpatikus ellentétét kerested, úgy az "antipatikus" a megfelelő kifejezés. A kritika jól sikerült, osztom a véleményed.