Az amerikai irodalom gót-romantikus fenegyerekét, a 19. század underground-celeb rímforgatóját, Edgar Allan Poe-t sokféleképpen képzelhetjük magunk elé. Lehet ő egy az élet csikorgó fogaskerekei alatt ...
Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.
Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...
A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.
A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...
Ben Affleck jó rendező, ezt így két film után bátran ki merem jelenteni. Még akkor is, ha igazából mindkét eddigi rendezésében biztonsági játékot játszott, hiszen ismerős miliőbe, saját szülővárosába helyezte a cselekményt, és olyan figurákat alkotott, akikkel valószínűleg együtt nőtt fel. Érett, magabiztos, okos és érzékeny direktori munkássága azonban így is a hollywoodi átlag fölé emeli.
A Hideg nyomon (vagy inkább Gone Baby Gone, ezt a bugyuta magyar címet felejtsük el) Dennis Lehane regényéből készült, a Tolvajok városa pedig Chuck Hogan-éből. Sok közös vonás található a két író között, például az, hogy mindketten a bostoni munkásosztály életéről írnak. Lehane ezt a rendőrök, magánnyomozók szemszögéből teszi, míg Hogan a másik oldalról közelít, és a bűnözőkre koncentrál. A The Town főszereplője egy charlestown-i srác, aki első ránézésre pont olyan, mint ezen a lepusztult, veszélyes környéken mindenki. Doug MacRay azonban profi bankrabló, aki néhány társával bőszen fosztogatja a bostoni pénzszállítókat és pénzügyi intézményeket. Egy ilyen akció során azonban kisebb gikszer üt be és a fiúk kénytelenek túszul ejteni a bank csinos vezetőjét. Innentől kezdve pedig minden megváltozik: Doug beleszeret a túszba és szeretne kiszállni a bandából. Ezen a – nem vénnek, de fiatalnak se való – környéken ez azonban nem ilyen egyszerű.

A Tolvajok városa csak első ránézésre átlagos heist-film, valójában kicsit több annál. Kezdjük ott, hogy ritka, hogy egy bankrablós filmben az áldozat(ok) ekkora szerep kap. Claire figuráján keresztül képet kapunk arról, hogy milyen lelki sebeket ejthet az emberen, ha néhány álarcos, állig felfegyverkezett fickó pisztolyt tart az ember halántékához. Affleck szépen, érzékletesen ábrázolja a lány sebezhetőségét és szenvedését, és ezzel talál egy olyan témát, ami még nem lerágott csont. A film többi eleme ezzel szemben sablonos és elcsépelt, de Géza barátunk képes mindezt úgy tálalni, hogy az egész mégis újszerűnek hasson. Álomgyári filmhez képest szokatlanul hiteles és életszerű a miliő, elevenek, hús-vérek a figurák és egyáltalán, kivételes, hogy Amerikáról ilyen alulnézeti képet kapjunk. Ez nem a csillogó-villogó New York, nem a flancos Beverly Hills, hanem a társadalom alja. Affleck nagyon érzi ezt a világot, és bár nem annyira lehangoló és a végletekig realista a film, mint a Gone Baby Gone, mert a Tolvajok városa jóval kommerszebb, és nagyobb kedvezményeket tesz a nézőnek, azért így is felüdülés a sok műanyag-mozi után egy ilyen.
Affleck legnagyobb erőssége a már említett környezetrajz mellett a történetmesélés. A Tolvajok városa olyan egyenes vezetésű, sallangmentes narratívával dolgozik, amit mostanában legfeljebb Eastwood-tól várhatnánk (itt jegyezném meg, hogy bár sokan Eastwood utódot kiáltanak, azért Affleck még messze van attól). Pont megfelelően komótos a tempó, jut idő a szereplőkre, de ha kell, fel is gyorsul a film, hogy pompás, lendületes akciójelenetekkel szórakoztasson. A Tolvajok városa félúton táncol a karakterdráma és az akciófilm között, miközben egy igazi love-story is.

Affleck sajnos megint ott rontja el, ahol a legutóbb is, nevezetesen a főszereplő kiválasztásánál. Értem én, hogy jó dolog önmagát és a szűk családot viszontlátni a vásznon, de ettől még Ben Affleck pocsék színész, az öccse pedig egyenesen bűnrossz. Egy olyan sokrétű figurát, mint Doug MacRay nem lehet két arckifejezéssel eljátszani, márpedig szegény Affleck nem tud többet. Azért is kár ezért, mert rajta kívül az összes szereplő szenzációs. Jeremy Renner a Bombák földje után ismét egy eszelős bőrébe bújt, aki háromszor lő, aztán se kérdez. Chris Cooper Doug apjaként remekel egy szívbemarkoló mellékszál keretében. Jon Hamm kemény és kérlelhetetlen a rosszfiúk után loholó FBI ügynök szerepében, és ha a forgatókönyv többet foglalkozna vele, akkor most egy új Szemtől szembent ünnepelhetnénk. Pete Postlethwaite-nek tényleg csak nyúlfarknyi idő jut, de neki annyi is elég, hogy zseniális legyen. A film legnagyobb sztárja és legnagyobb erénye ugyanakkor a Claire-t játszó Rebecca Hall. Csodálatosan érzékeny és emberi minden pillanata, ilyen természetes játékra csak a legnagyobbak képesek. Oscar-t neki, de gyorsan!
A Tolvajok városa az idei kiábrándító amerikai filmtermés egyik üde színfoltja; kellően sokrétű és intelligens, a nézőt felnőttnek és partnernek tekintő mozi. Ha Affleck mert volna olyan kemény és mély lenni, mint előző rendezésében, és kevésbé „hollywoodizált ” volna el néhány jelenetet és a finálét, akkor mesterműről beszélhetnénk. Így „csak” egy piszok jó filmről.

Tolvajok városa (The Town)
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 125 perc, 2010
Rendező: Ben Affleck
Szereplők: Ben Affleck, Rebecca Hall, Blake Lively, Jon Hamm, Jeremy Renner, Pete Postlethwaite
A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.