Kikötő Online

Toy Story 3 - filmkritika

A Pixar 15 éve nem tud hibázni, ennek ellenére valahogy olyan baljós előérzete volt az embernek a Toy Story 3 kapcsán. Igazából a Disney erőltette az újabb folytatást, John Lasseter nem vállalta a rendezést (a forgatókönyvírást viszont szerencsére igen), ráadásul nehéz volt elképzelni, hogy a tökéletes második rész után mi újat hozhat még a harmadik etap. Legalábbis nekünk, halandóknak, nehéz volt elképzelni. A Pixar-nál ügyködő géniuszoknak volt ötletük. Nem is kevés.

Briliáns emberek filmjét látjuk, ehhez öt perc után nem fér kétség. Már a felvezető kisfilm, a Night & Day olyan friss és üde, annyira egyedi és sose látott, hogy az hihetetlen. Aztán kezdődik a Játékháború három, méghozzá egy olyan jelenettel és koncepcióval, amire bátran az egész filmet fel lehetett volna húzni. De nem, nem a játékok „valódi” világában játszódik a film, az első öt perc csak egy erődemonstráció Pixaréktól, amivel a porba alázzák az idei és a tavalyi év összes látványos hollywoodi filmjét.  Ötletkavalkád, stílus, és műfajérzékenység, akció és humor remek ötvözete. Nagyjából ez az a recept, amit még megközelítőleg se sikerült lemásolni senkinek az elmúlt másfél évtizedben. Meg persze az a hatalmas szív és lélek, ami szétfeszíti az állólámpás cég minden filmjét.

Nem szeretnék a történetből túl sokat elárulni, és aki jót akar magának, nem is olvas utána. Hagyjuk meglepni magunkat, olyan ritkán van rá lehetőségünk. Ámulatba ejtő, ahogy a forgatókönyv egyre jobban szétfeszíti saját korlátait. Kezdetben úgy tűnik, hogy nagyon szűk a film játszótere; Andy főiskolára megy, a játékok meg az óvodába. Nem valami nagy koncepció, nehezen hisszük, hogy ebből látványos és izgalmas film lesz, és mégis. Mert Lee Unkrich az óvodából idegen, veszedelmes bolygót varázsol, a hazajutás és elválás ezerszer látott problémájából pedig valódi, átélhető drámát. Aki a film végén nem könnyezi meg barátai – mert így három rész után nyugodtan mondhatjuk, hogy Woody, Buzz, Jessie és a többiek barátaink lettek – sorsát, és vele a saját gyermekkorát, annak kár moziba járni, mert soha, semmi nem fogja megindítani, ha ez nem.

Ha be kéne lőni a Pixar életművön belül a Toy Story 3-at, akkor talán a Hihetetlen családdal mutatja a legtöbb rokonságot (már persze az első két részen kívül). Itt is a humor (de még mennyi és micsoda humor) és akció (de micsoda akció, főleg a fináléban) a lényeg, és itt is sokszor az az érzése a nézőnek, hogy Emeryville-ben mindenkinek elment az esze. Bármit meg mernek csinálni, és működik! Legyen a gonosz egy maci, vagy még inkább egy baba! Legyen a bölcsőde maga a pokol! Abba meg kár is belemenni, hogy hány műfajt idéznek meg, villantanak föl és fordítanak ki. Szinte mindet. Ezúttal ugyan nincs olyan komoly/komor felvezetés, mint a Wall-E, vagy a Fel! esetében, ennek köszönhetően sokkal egységesebb is a film.

Egy szó mint száz: a Toy Story 3 igazi nagybetűs film. A Dreamworks-nél és a Fox-nál újra verhetik a fejüket a falba, mert akárhogy erőlködnek, közük sincs ehhez a színvonalhoz. A 2011-es  Oscar tíz jelöltjéből egy ezennel megszületett.


Szelle Ákos


Toy Story 3
színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 86 perc, 2010
Rendező: Lee Unkrich
Szinkronhangok: Stohl András, Dörner György, Zsigmond Tamara, Forgács Gábor

A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.

Hozzászólás ehhez:

Toy Story 3 - filmkritika