Kikötő Online

Tükrök

Tükrök - filmkritika

A horror alapvetően hálás műfaj, mert nem lehet nagyon elrontani, és mindig lesz rá igény. A rettegés kiváltásához néhány elemnek kell csupán szükségszerűen szerepelni a filmben; játszódjon valami elhagyatott, sötét helyen, legyen valami titokzatos, természetfeletti gonosz erő, és kell egy-két szereplő, akiket brutálisabbnál brutálisabb módon lehet átküldeni a túlvilágra. Innentől kezdve már csak jó ízlés és tehetség kérdése, hogy mestermű születik-e (mint a Ragyogás), vagy olyan fércmunka, mint a Tükrök.

Pedig a rendező, a francia Alexandre Aja a műfaj minden igényét kiszolgáló alaptörténetre épít. A lecsúszott, ex-alkoholista rendőr, Ben Carson (Kiefer Sutherland) lába alól kezd teljesen kicsúszni a talaj. Felesége (Paula Patton) elhagyta, gyerekeit ritkán láthatja, és jobb híján a húga (Amy Smart) kanapéján húzza meg magát. Hogy összekapirgálja szétcsúszott életét, munkát vállal a szénné-égett Mayflower plázában, mint éjjeliőr. Carson éjszakánként bejárja az üres és monumentális épületet, és döbbenetes felfedezést tesz: az áruház épen maradt tükreiben borzalmas dolgok elevenednek meg. Sőt, a tükrök a valóságot is képesek befolyásolni, és hamarosan Carson és családja életére törnek.

Kiefer Sutherland

A film jól indul, és kb. az első fél órában még van remény, hogy egy intelligens és hatásos horrort lássunk. A sötét, kihalt, gótikus épület önmagában is elég feszültségforrás, a tükrökben megjelenő kegyetlenségek pedig valóban vérfagyasztóak. Ráadásul a főszereplő is hús-vér figura, egy minden hibája ellenére szimpatikus fickó, akiért lehet izgulni. Ez utóbbi nem is annyira a forgatókönyv, mint inkább Kiefer Sutherland érdeme. Mintha ráöntötték volna ezt a megfáradt, szomorú tekintetű, de becsületes ember figurát, akinek a saját belső démonaival is meg kell küzdenie. Kár, hogy Aja inkább a külsőkkel foglalkozik, mert így a film lassan, de biztosan csúszik át előbb B, a vége felé pedig már-már ZS kategóriába. Rendezőnk mindent tud a műfajról; mindent, amit előtte már ezren ezerszer megcsináltak. Hamar unalmassá válnak a klisék, a milliószor látott megoldások, mint a semmiből előugró alak, a szereplő háta mögött becsapódó ajtó, vagy az elcsépeltnél is elcsépeltebb „oda nézek, nincs ott, elfordulok, visszanézek, ott van” jelenet. Ilyen epizódok követik egymást szépen sorban, a monotóniát csak a refrénszerűen érkező gyilkosságok törik meg. Amikkel két baj is van: Az egyik, hogy túlontúl véresek és naturalisták, a másik, hogy ennek ellenére nem lehet komolyan venni őket, annyira gagyi a kivitelezés. Azért a digitális láng ne így lobogjon már 2008-ban! Vagy ott van Amy Smart híres-hírhedt áll-tépős jelenete, ami kegyetlenül sokkoló, ugyanakkor röhejesen nagy túlzás. A végső nagy leszámolást akár stílusparódiának is vélhetné az ember, ha nem tudná, hogy komolyan gondolják.

Cameron Boyce

Alexandre Aja képtelen megfelelni azoknak az igényeknek, amiket a film elején felállít. A történet a végére zátonyra fut, a misztikus máz lehullásával csak a színtiszta sületlenség marad. Van még egy csavar az utolsó utáni percben, ami nem is rossz, kicsit Más világ, kicsit Hatodik érzék utánérzés, de ez is kevés ahhoz, hogy feledtesse az elmúlt két óra tengernyi hibáját. Három dolog hiányzott innen, de azok nagyon: jó ízlés, arányérzék és egy vágóolló, mert a film közel két óra, pedig 85 percben sokkal feszesebb lehetett volna. A Tükrök egyébként egy dél-koreai film remakeje, és mivel köztudott, hogy az ázsiai filmek mennyivel jobban bánnak a misztikummal, mint a nyugatiak, én látatlanban is inkább arra a filmre szavaznék.


Tükrök (Mirrors, USA, 2008, 110 perc)
Rendezte: Alexandre Aja
Szereplők: Kiefer Sutherland, Amy Smart, Jason Flemyng, Paula Patton, Cameron Boyce, Erica Gluck

Értékelés:

Hozzászólás ehhez:

Tükrök - filmkritika, filmajánló

• 1. én 2008-10-28 09:26:28

  Arra a lámpás képre azt hittem, hogy a CSI :D

• 2. Péter 2009-02-20 21:00:11

  A terminátoros verekedés elég gyérre sikerült, de a többi szerintem rendben volt. Nekem tetszett