Kikötő Online

Ügyvéd a hátsó ülésről

Az igazság ára - filmkritika

Nem is akármilyen autó, egy klasszikus Lincoln hátsó üléséről van szó, amelyen még a rendszámtábla (NTGUILTY) is gazdája hivatásáról árulkodik. Matthew McConaughey ezúttal nem vicces szépfiúként, hanem befutott ügyvédként domborít a vásznon, aki annyira kapós és elfoglalt, hogy munkájának jelentős részét ebben az öreg járgányban végzi.

Sokat elárul ez a fajta dolgozószoba, hiszen inkább a széles íróasztalhoz és hatalmas könyvespolcokhoz, a frissen vasalt öltönyhöz és hozzá huszonnégy karátos ambícióhoz szoktunk.

Jó, a magabiztos fellépés kipipálható, de az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy McConaughey Mick Haller-e egy tapasztalt, kicsit túlságosan is rutinból működő, amolyan “on the fly” figura. Kisstílű ügyletei alapján láthatóan nem a legmenőbbek egyike, viszont ért a pénzhez – legalábbis átejteni ezen a téren nem nagyon lehet –, szerteágazóan kiépített kapcsolatrendszere van, ami sokszor nyerő pozícióba helyezi, és persze idővel egy komolyabb ügyfélhez vezeti őt.

Louis Roulet (Ryan Phillippe) egy gazdag, elkényeztetett “kölyök”, akit egy fiatal lány fizikai bántalmazásával vádolnak meg. Haller úgy véli, ez egy sima ügy, a nagy halat meg vétek lenne kihagyni, ezért maximális sebességgel beleveti magát. Fogalma sincs, mibe mártotta magát, de hogy is sejthetné, ha a nagy jövés-menésben, a feladatok hihetetlenül gyors lekezelésében – néhol még a Vészhelyzet orvosainak reakcióidején is túltesz – elvesztett valami fontosat: szimatát az ártatlanság felismeréséhez.

Persze sok jogi thriller egy ügyvéd harcáról szól az igazságszolgáltatás nevében, a Brad Furman nevével fémjelezett film mégis képes egy kicsit más oldalról megfogni a témát, és a megszokottól eltérően kevésbé emelkedetten befejezni azt. Haller egy realisztikusabb szereplő, akinek megvan a maga keresztje. Elvált a szintén szakmán belül dolgozó feleségétől, de azért továbbra is jó kapcsolatot ápol vele, iszik, mint a gödény, fogához veri a garast, és habár egyértelműen rossz irányt vett hozzáállása, mégis bizonyos szempontból érthető kialakult életvitele és felfogása. Kemény szakma ez, igazi ördögi kör, ha nem vagy elég gyors és ravasz, lemorzsolódsz, és amikor már azt hiszed, csípőből megy minden, visszafelé sül el a puska: magad is jogszabályok csapdájába esel.

Eddig nem sok szó esett a nyomozati szálról, de csak azért, mert valójában annyira nem is érdekes. A Michael Connelly regényéből készült forgatókönyv szinte egyáltalán nem tartalmaz meglepetéseket – még viszonylag a film elején van egy kisebb fordulat –, de még a rázós akciók, sőt, a hosszadalmas, izzasztó tárgyalások sem annyira jellemzőek.

Az igazság árában sokkal inkább a bíróságon kívüli manőverekre, a tárgyalás előtti, alatti és utáni helyezkedésekre és alkudozásokra koncentrál, ráadásul egy érdekes kérdéssel lép elő: mennyire képes hosszú távon komolyan venni munkáját az, akinél folyamatosan emberek ártatlansága a tét?

Ha valaki a hétköznapi robotból szeretne kitörni, nem feltétlen jár jól a filmmel, ahogy említettem az események a népszerű kórházi TV-sorozatokat meghazudtoló ütemben, némi humort is közbeiktató szódarálás közepette zajlanak le. Egyszóval a film nem a lassú lefolyású, szép kerek mondatokkal teletűzdelt bírósági jeleneteiről lesz híres, de nem is az akciórészekről, vagy a képi világáról. Sajnos egyébként nem csak a színészek nyelve diktál gyors ütemet, de az operatőr keze is. Rengeteg az indokolatlan zoomolás és a kamerarángatás. Különleges szemszögének, Matthew McConaughey karakterének és Ryan Phillippe meggyőzően idegesítő aranyifjújának köszönhetően még így is egy kellemes esti időtöltés lehet.

Az igazság ára (The Lincoln Lawyer)
Színes, feliratos amerikai dráma, thriller, 118 perc, 2011

Rendező: Brad Furman
Szereplők: Matthew McConaughey, Marisa Tomei, Ryan Phillippe, John Leguizamo, William H. Macy

Képgaléria

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Az igazság ára - filmkritika