Karc

Éjszakai merengés egy POSZT-darab okán

Sokan sokat fanyalogtak már az idei POSZT miatt. Nem hallottam meg őket. Ahogy zárva a fülem a Vidnyánszky-Alföldi vitára, Kerényi buzizására, az L.Simon-félék ügyeire és ...

Álarcosbál – álarc nélkül

1792. március 16-án a stockholmi Operaházban álarcosbált rendeztek. A királyt többen is óva intették a maszkabálon való részvételtől, de hiába, III. Gusztáv Essen gróffal együtt ...

„A pillantását keresgéled folyton

November 10-e: késve érkezem a Trafó „Különórájára”, ráadásul még jegyem sincs az előadásra. De valami véletlen szerencse folytán Rényi András esztéta különórája/bevezetője még nem kezdődött ...

Merre tovább, melyik úton?

Széttagoltság, feszültségek, megbékélés, az álláspontok közeledése, s ezekhez hasonló szóhasználatok csengnek ki a 12. Pécsi Országos Színházi Találkozó kapcsán a résztvevők, szervezők nyilatkozataiból.

(Ha fáj az élet:) Aszpirin! – Mr. Vonnegut ajánlásával

Csendes környéken visz az út a KOMA Bázisra, ahol a bemutató másnapján újra az Áldja meg az Isten Mr. Vonnegut című darabot játsszák. Belépve Petőfi ...

„Még itt vagyok”

Bárka Színház: Szabadesés - színikritika

2011-10-18 12:52:32 Takács Ármin

Mindegyikünk riadt már fel álmából egy végtelennek tűnő zuhanás közben. Izmaink összerándulnak, kapaszkodunk a párnába vagy magunkba, és reméljük, hogy az ébredés pillanata felfogja majd becsapódásunkat. Michael West Szabadesés című álmát Göttinger Pál rendezésében élhetjük át a Bárka Színház deszkáin. Emlékképek, zajok és illatok szürreális kavalkádja helyett, logikus felépítésben tárul elénk színház, film és zene koherens egysége egyetlen felvonásban.

Kálid Artúr hipnotikus csíkozású pizsamája köszönt minket. Karaktere, Gerry, a becsapódó ajtóval közli ars poeticáját: „Kiviszem a szemetet.” És így is tesz. Az üres üvegekkel kezdené, de csakhamar azon kapja magát, hogy saját életét szorítja, ami éppen kicsúszni készül zsibbadt kezei közül – a szó minden értelmében. Álom húzza magába, amely kezdetben szórakoztató és könnyed, de csakhamar ráébreszti Gerry-t, hogy rögös az innen kivezető út, és a múlt és jelen szellemeivel van kikövezve.

Az eltérő idősíkok súrlódás nélkül mozognak egymással. Jó érzés, hogy tudjuk a Mit? Mikor? Hol? kérdésekre a válaszokat. A jól komponált párbeszédek mellé kapaszkodókat is kapunk ehhez (pl. dátumok kivetítve, remek zenei váltások Dinyés Dánieltől). A szereplők könnyedén libbentik magukra a különböző kísértetek fátylait, akik fáklyáikkal (félre)vezetik a főhőst. Kardos Róbert diagnosztizál, ugrat, könyvet ír. De többnyire megmarad Denis-nek, aki nyálas ujját mostohaöccse fülébe dugva szívatja őt egy életen át. Gerry felesége kissé gyenge láncszem a darabban. Karaktere elég kiforratlan – nem nagyon értjük, ismerjük őt, gyakorlatilag csak belehányt a főszereplő ölébe, majd hozzáment feleségül –, de ez csöppet sem az őt alakító Varga Anikó hibája. Sőt, anyai szavai, az emberi lét legmélyebb pontján elhangozva, valóban szívbe markolóak. Szoták Andrea rengeteget rohangál az unott ápolónő, Denis naiv szeretője valamint a nagynéni-mostohaanya hármas szerepe között. Hitelesen formálja őket – együttérzünk, nevetünk, szánunk, ha kell –, de végső soron mindegyik fő kvalitása az áldozatiság és a sodródás, így a cipő ugyanaz marad, csak a fűzőt kell másképp megkötnie. Ilyés Róbert talán a legösszetettebb, sokszínűbb „karakter-koktél” tulajdonosa. Egyik percben gyári munkás mostohaapa, azután paptanár, de leginkább mégiscsak a Szakember, aki azért jön, hogy eltüntesse a „Serpula lacrymans”, vagyis a könnyező gomba okozta száraz korhadást a lépcső alatt. Majd lélegzet visszafojtva figyeljük, ahogy kantáros gatyában Istenként(?) közli: „Ön végzett, készen van. Már csak mennie kell.”

Akad még egy fontos szereplő, egy láthatatlan kameraman, akinek hála a karakterek szemszögéből vagy egy-egy alternatív nézőpontból követhetjük nyomon a történetet. Ettől még álomszerűbb minden, hol kívülről, hol belülről szemlélhetjük az eseményeket. Különös párhuzam, hogy Gerry fia, Jack szintén egy videó projekten dolgozik. Véletlen egybeesés volna csupán? Nem tudom, de sokan azt mondják, álmunkban az összes szereplő mi magunk vagyunk. Így Gerry-vel együtt elindulunk, kapaszkodunk, reméljük, hogy még nem zuhanunk és csöndben suttogjuk: „Még itt vagyok.”

Bárka Színház: Szabadesés
magyarországi bemutató
Fordító: Várady Zsuzsa
Szereplők:
Kálid Artúr
Kardos Róbert
Varga Anikó
Szoták Andrea m.v.
Ilyés Róbert
Látvány: Kovalcsik Anikó, Tölli Judit, Omodi Gábor
Zene: Dinyés Dániel
Rendező: Göttinger Pál

 

fotók:Garamvári Gábor 
 

Hozzászólás ehhez:

Színikritika | Bárka Színház: Szabadesés

Milyen nap van ma?