Csendes környéken visz az út a KOMA Bázisra, ahol a bemutató másnapján újra az Áldja meg az Isten Mr. Vonnegut című darabot játsszák. Belépve Petőfi ...
Arthur Miller Pillantás a hídról című ’55-ös drámája hálás darab: egy tiltott szenvedély útvesztője bomlik ki lassan a színpadon egy narrátor, az ügyvéd, Alfieri közreműködésével, ...
Péntek, szombat este muszáj partyzni, muszáj iszonyatosan bekészülni valami olcsó piától vagy cucctól, elmenni egy király szórakozóhelyre csajozni - pasizni, táncolni és csak szállni öntudatlanul. ...
Tulajdonképpen adta magát a helyzet, hogy ha már a hangoskönyvvel annyit vacakolt Rátóti Zoltán, akkor ebből csináljon egy egyszemélyes darabot. A szöveg kínálja magát. Háy ...
„Akkor mindjárt jövök, csak ledobom azt a nőt a hídról.” E mondatban rejlő meghökkentő tárgyilagosság találóan jellemzi A pitbull cselekedetei című színdarabot, amelyben egy ősi ...
„Nyers voltam, megfőztek, aztán kiégettek” – írja Rúmi, a XIII. század legmeghatározóbb szúfista filozófusa. Az ő versei, isteni kötődései inspirálták Akram Khant, a világszerte teltházzal fogadott Vertical Road (Függőleges út) című előadás koreográfusát.
A Trafó nézőtere előtt párnákon is ülnek néhányan, amikor elsötétül a tér. Meditáció kezdődik, keleti metaforákkal. A nyolc táncos mozgásából szinte teljesen kimarad a közép, vagy felsőtestüket, vagy a talajt hangsúlyozzák. Kecses mozdulataikat gyakran felváltja az erőszak, ám olykor az észak-indiai kathak tánc gyönyörű forgásaira emlékeztetnek. A karakterek egyszerre gyermekien gyengék és erőteljesek. Ruháik fehér redői agyagkatonák páncéljai és légies angyalszárnyak, a gravitáció éppen aktuális jelenlétét vagy hiányát kihasználva. A megrekedtségtől, röghöz kötöttségtől a lélek kiszakadásáig, szabadulásáig valóban függőlegesen vezet az út, értjük az üzenetet és a címválasztást. Nitin Sawhney éterien borzongató zenéje szívdobogásra, sámánszeánszra emlékeztető dobjaival hipnotizál, elmossa az idő fogalmát. A fények csak hangulatot teremtenek, jelentőségük éppen abban rejlik, hogy egyszerűen, szinte észrevétlen eszközként szolgálják a színpad történéseit.

Történetfolyam önmagában véve nincs, Salah El Brogy spirituális utazóként járja a világ helyzeteit, érzékenyen reagálva mindenre, ami emberi. Tanul, vallásos és érzéki forrásokból, tapasztalatokból egyaránt, miközben kívülállóként vagy beolvadva keresi a helyét a tömegben, az egyénnel szemben és önmagában. Átszellemültsége olykor annyira elragadja, hogy nem előad, hanem révületbe esik, kizárva a közönségét és mindent maga körül. Olyanok ezek a pillanatok, mintha egy lélegzetelállítóan megkomponált istenélményt látnánk, amelynek nem lehetünk részesei, hiába figyelünk minden érzékünkkel mozdulatai finomságaira. A darab gyakran repetitív, van ugyan helye itt a megerősítésnek, csak ne csapna át tálcán kínált, unásig ismételt tanulságok halmazába. Ezektől ugyanis elzsibbad, percekre elkóborol a figyelem.
Vastapssal, felállással ünnepelték a 70 perc végét, és valóban: egyik-másik képével álmodni fogunk, még sokáig. De a köztük pangó, vergődéssé enyésző ismétléses töltelék kissé megfeküdte a gyomrunkat…
Akram Khan Company: Vertical Road
Művészeti vezető és koreográfus: Akram KHAN
Zene: Nitin SAWHNEY
Fény: Jesper KONGSHAUG
Jelmez: Kimie NAKANO
Producer: Farooq CHAUDHRY
Technikai vezető: Fabiana PICCIOLI
Díszlet: Akram KHAN, Kimie NAKANO, Jesper KONGSHAUG
Társalkotók - előadók: Eulalia Ayguade FARRO, Konstandina EFTHYMIADOU, Salah El BROGY, Ahmed KHEMIS, Yen-Ching LIN, Andrej PETROVIC, Elias LAZARIDIS, Sung Hoon KIM
Dramaturg: Ruth LITTLE
Kutató: Jess GORMLEY