Kikötő Online

Júlia tánca a Radiohead-del

Maribori Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttese - Radio and Juliet

Először szólt talán a Radiohead zenéje a Pécsi Nemzeti Színház falai közt, melyre klasszikus, mindenki által ismert történet, a Rómeó és Júlia egy változatát táncolta el a Maribori Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttese egy rendkívül modern értelmezésben, Radio and Juliet címmel. A IV. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó rendhagyó koreográfiáját a román származású Edward Clug készítette, és a darab különlegessége - amelynek előzetes népszerűségét is köszönheti -, hogy a táncosok a brit alternatív rockzenekar, a Radiohead zenéjére mutatják be tudásukat.

Valóban nem fér kétség a szlovén táncosok szakmaiságához és érzelmi, érzéki kifejezőképességéhez, melyet a tánc nyelvén fogalmaznak meg. Ez esetben egy örökérvényű, a szerelem egyik legnépszerűbb és legtragikusabb történetét fordítják a jelen világába, ahol a modern kor félelmei, olykor romboló környezete, a magány örök nyugtalansága erősíti fel a szerelem törékenységét. A Rómeó és Júlia korabeli akadályai helyébe napjaink problémái kerülnek, így válik indokolttá a Radiohead rockos alapú, de elektronikus hangzással vegyített zenéje, melyben hol az agresszió, az erőszakos dallamok, hol a lágy, szerelmes jelenetekhez illő dalok kapnak helyet.

A zseniális mozgású Tijuana Krizman és az őt körülvevő öt férfi táncos különös kompozíciókban közvetítik az alig beazonosítható részeket. A táncelőadás remek és erős kezdésként Júlia szólójával indul, amelyben a gépiesség és a lágy mozdulatok egymást követően tűnnek fel. A táncművészetben rossz esetben az előadók nem hagynak elég időt az alapmozdulatok tökéletességre való kikísérletezésére. Itt viszont a láb és a kéz legutolsó pontjáig érezzük a mozgást, a mozdulatot addig tartják ki a táncosok, ameddig kell. Nem érezzük erőtlennek, kifogyottnak, de erőltetettnek sem. A gyors és a lassú elemek, a megszakított, gépies mozdulatok és a klasszikus balett formációi képesek harmóniát tartani egymással, melyhez a Radiohead változó hangulatú – kevésbé vagy jobban elektronikus, rockos – melódiái járulnak hozzá.

A jelen világának olykor agresszív mivoltát, fojtogató légkörét a fények és a háttérvetítések is kiemelik. A darab egy filmrészlettel indul, a vászonból mintegy kilépve jelenik meg a színpadon az előadás egyetlen női táncosa. A férfiak maszkot viselnek, a társadalomban élő egyes ember és a tömeg félelmének szimbólumaként. Az előadásban kevésbé válik felismerhetővé Rómeó és Júlia története, inkább a magunk világa tárul elénk. A magányos ember életébe folyamatosan belépő másikkal és az önmagunkkal való harc kerül fókuszba. Az expresszív táncelemek ezt az erőszakolt küzdelmet közvetítik. A Radio and Juliet nem Rómeóról és Júliáról szól, hanem emberekről, akik mindig a saját koruk világában élik meg a maguk szerelmét.

Hozzászólás ehhez:

Júlia tánca a Radiohead-del