Kikötő Online

„Harmadnapon feltámada…”

Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája - tárlatkritika

Három kép, mely bejárta a világot. Három kép mely sokak által jól ismert bibliai jeleneteket ábrázol. Három kép, mellyel Munkácsy Mihály azt kívánta érzékeltetni, hogy mi magyarok a keresztény Európához tartozunk. Ez a három kép most együtt tekinthető meg a Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumának dísztermében.

Munkácsy festészete világhírű, így képei megannyi helyről táplálkoztak. Művészete – bár kor szerint az impresszionizmus lett volna – a romantikus realizmus jegyeit viseli, gyakoriak sötét tónusú, sokkolóan őszinte képei, történetábrázolásai. Alakjai mozgalmasak, elárulják magukat, ám meg tudnak maradni a sejtelmességben, melyet elnyíló ajkuk némasága kelt.

Monumentális műve, a Krisztus-trilógia hosszú utat járt be, mind időben, mind térben. A képek ötlete feltehetőleg 1874-ben, Velencében született, mikor megpillantotta Tintoretto négy, nagyméretű passióképét a Scuola di San Rocco-ban. Ettől fogva több tucat tanulmányt készített, majd 1880-81 között megszületett az első kép, melynek címe Krisztus Pilátus előtt. Ezen bibliai téma központjában Krisztus és Pilátus áll. A két főalak egyaránt fehérben jelenik meg a festményen, egyfajta egyenrangúságot sugallva, mely megtörik, hiszen Pilátus ül, míg Krisztus előtte állva tekint fel rá, s amint észrevesszük a Megváltó megkötözött kezeit bebizonyosodik – különösebb bibliai ismeret nélkül is akár – hogy státuszuk nincs egy szinten. Ezen a képen Jézus a tisztaságot, az erkölcs diadalmát szimbolizálja, míg a helytartó a kétkedés, bizonytalanság jelképe, mintegy magába sűrítve az akkori világ minden kérdőjelét.

A második festmény az Ecce Homo! (Íme az ember!) címet viseli, ám időrendben nem ez készült másodszorra. 1896-ban került kiállításra, bezárva ezzel a trilógia háromszögét, valamint Munkácsy életművét is. Ez volt az utolsó kép, melyet festett, már megromlott ideg és fizikai állapotban, mely hatás visszaköszön Krisztus arcán, melyen mint egy önarcképként jelenik meg a szenvedés és a fájdalom. Az utolsó téma nem Krisztus és Pilátus második találkozásáról szólt volna; sokkal inkább a mennybemenetelt, a feltámadást kívánta megfesteni, ám gyengélkedései miatt ezt a súlyos, szorongó tárgykört választotta.

A trilógia befejező darabja, mely másodikként született meg, a Golgota címet viseli, 1884-ben került kiállításra. Krisztus a keresztfán, a két latorral, siratókkal, szemlélődőkkel és eltávozókkal – külső térben. Ez súlyos pontja a kompozíciónak: a háromból két képen belső tér fogja össze a tömeget, keretet adva ezzel a történéseknek, ám az utolsón a szabad ég alatt, a Koponyák hegyén gyűlik fel az embersereg. A végtelen éjbe vesző háttér nagy elnyomó erő lehet, ám itt mégsem nyeli el a szenvedő, kíváncsiskodó, vagy éppen elsétáló alakokat, ezzel bizonyítva a megfelelő komponálás erejét.

Nem képzelhetjük el a három festmény erejét anélkül, hogy ismernénk annak méreteit, mellyel nem csupán eszmei monumentalizmusuk teljesedik ki, de fizikai valójukban is óriásként létezhetnek: szélességüket tekintve mindhárom kép meghaladja a 6 métert, magasságuk pedig több, mint 4 méter. Kicsinek tűnik mellette az ember, pedig ember alkotta, egyetlen ember, aki világ egyik legkiválóbb passiófeldolgozását festette meg, Munkácsy Mihály.


Munkácsy Mihály - Krisztus trilógia
Helyszín: Pécsi Galéria Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnázium
Pécs, Széchenyi tér
Megtekinthető: 2010. április 24 – október 31
Naponta 10 – 18 között, szünnap: hétfő
Jegyárak: Felnőtt: 1500,- Nyugdíjas, diák: 1000,-

Hozzászólás ehhez:

Pécsett Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája - tárlatkritika