Kikötő Online

„Lebegtetett felismerés”

A pécsi Nádor Galéria tárlatkritikája

A felújítás alatt álló Nádor Szálló földszintjén rendezték be Pécs legújabb, ideiglenes kiállítóterét, amely különleges atmoszférájával üde színfoltja lett a pécsi kulturális életnek. Az egykor patinás épület hajdani kávéháza ma a kortárs pécsi, és a hozzájuk kapcsolódó külföldi művészeket kívánja bemutatni.

A régi épület belső terei szemmel láthatólag igazán egyszerűek, a vakolatlan falak, kiálló vasak és tartógerendák egy kiüresedett, elhagyatott gyár képét formálják, amelyet – a manapság oly’ felkapott irányzat szellemében – újra élettel és művészettel töltenek be. A legújabb tárlat is ehhez kapcsolható, a Pécsi Képzőművészeti Mesteriskola Gyűjteményéből válogatva nagyon fiatalos, sokszínű és lendületes munkákat láthatnak az érdeklődők.

Mivel nem köthetők egy irányzathoz, vagy művészhez a kiállított munkák, meglehetősen eklektikus és zavarba ejtően különféle hangulatokat árasztó képek és installációk mutatják a fiatal alkotók világát. Hideg és elidegenítő képek mellett nyugalmat sugárzó, majd frusztráló szobrok sorakoznak. Érzelmi kavalkád, amely sok helyen meglepően nagy erővel hat, míg máshol csupán csalódást hordoz.

A tárlat összhatásában ott lebeg az állandó kérdés, sikerült-e művészi értéket közvetíteni? Sokáig kell állni egy-egy munka előtt mire ez eldől – ha sikerül egyáltalán eldönteni. Ott lebeg a gondolat, végigkísér, döntésre kényszerít. Szűk boltíves folyosó, zúgó lámpával és mozgó fényekkel. Kert, Krámli Márta installációja. Valóban kert, de mégis hideg. Ellenben Radák Eszter színes, apró virágos tájképei megmelengetik női szívemet. Különlegesnek tűnő technikát alkalmaz, mintha apró, csillogó kövekből állna egy-egy képe. Németh Pál szobra megijeszt. Eléri a hatását, a Pókstratégiára pillantva magamban érzem az üvegtőrt, amely átszúrja a vasat. Rémisztő, mégsem mozdulok előle. Kétségtelenül ki merem állítani mindhárom alkotó esetében, műveik közvetítenek valamit, az esztétikum mellett mondanivaló is rejlik bennük. Vagy csak érzések.

Az alkotások másik fele már keményebb dió. Körbe lebegi a lehetőség, vagy felismerem a művészetet vagy nem. Többnyire nem a válasz. Rothers Katherina színes kezeiből az elrendezés hoz ki sokat. Isten ujjai, amelyek egy kőkereszt két oldalán állnak, nyúlnak lefele, elfogadva és megbocsájtva. Orbán Csaba Manet-t üdvözlő képe kilóg a térből. Háromdimenziós látszat, rétegek egymáson, túl nagy kavalkád. Csak ecsetvonások vagy van valami koncepció is? Van egy kép, amely a címében próbál eltávolítani a várostól, Cseke Szilárd munkája. Hatalmas felület, azt hiszem egy erdőt vagy dzsungelt kellene látnom, de mást nem tudok felfedezni, csak felhőkarcolókat, sugárutakat, mesterséges fényeket.

Ijesztő és erőltetett szobor, vagy installáció Hajdú András Csap című munkája, amely nem más, mint egy rozsdás falikút színes műanyag körökkel telerakva. Dadaista utalás némi szürrealista színezettel Duchamp Forrására. ’45 után ez korszakalkotó ötletnek bizonyult, lerombolva a klasszikus művészet esztétikai gátját, de ma nemhogy figyelemfelkeltő vagy ironikus, de egyenesen nevetséges. Hasonló szellemiséget hordoznak Kósa Ferenc alkotásai, amelyek látszatra Kondor Béla képeihez nyúlnak vissza ihletért.

Nemcsak ezeken a munkákon, a fiatal feltörekvő generáció minden ecsetvonásán, szobrán érezhető a nagyon erős megmutatkozni vágyás, a belső lényegük kifejezése, az egyediség már-már erőszakos akarása. Sajnos ez általában nem vezet jóra, felületes munkák születnek, amelyek nagyot akarnak markolni, de az valahogy mégis szétfolyik a kezük közül. Hiányzik a tartalmi mag, vagy a minden értelem helyett beszélő esztétikum. Ötletekért nyúltak vissza, olyanokért, amelyek a saját idejükben különlegesek és korszakalkotóak voltak, de ma „utánozva” nagyon keveset mutatnak. Kidolgozott, pontos vonalvezetéssel dolgoznak, aprólékosan felépített kereteket alkotnak, a külső precizitás nem szenved hiányt, de a tartalmi háttéren csorba esik.

A „Lebegtetett felismerés” Varga Tünde festménye. Kék lebegés, boltívszerű fehér vonalak. Elsőre impozáns, nyugodtnak tűnő színek. Nem tudom mit jelent. Valószínűleg bármit, hiszen lebegni hagy. Mint az egész kiállítás.


VÁLOGATÁS A PÉCSI KÉPZŐMŰVÉSZETI MESTERISKOLA GYŰJTEMÉNYÉBŐL
Nádor Galéria
Pécs, Széchenyi tér 15.
Hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között
2009. november 15-ig

fotók:
nadorgaleria.hu

Hozzászólás ehhez:

„Lebegtetett felismerés” - a Nádor Galéria tárlatkritikája

• 1. xahtSjGptONelORZf 2012-03-13 12:22:19

  Időnke9nt re1df6bben az ember, fajra e9s fajra, hogy egy nagy ce9gben vagy inte9zme9nyben ő csak egy darab karaktersorozat (vagy sze1m aonzosedtf3), ami egy adatbe1zis egy sore1t teszi ki, mely alapvetően csak pe1r digite1lis byte (persze a hozze1 kapcsolf3df3 tf6me9nytelen adat is ott van, de mind csak max. 40 byte-tf3l ffcgg), amit pe1r kattinte1ssal ki lehet iktatni (a megfelelő konzisztencie1ra fcgyelő triggerek inte9zik a kapcsolf3df3 adatok megsemmisedte9se9t).Ilyenkor az ember jobban mege9rti azon kocke1nak ve9lt te1rsait, akik csak aze9rt sem hajlandf3ak gmail-t haszne1lni vagy egye9b e1ltaluk nem kontrolle1lhatf3 kf6rnyezetben teve9kenykedni.Rendszeresen felmerfcl az adatve9delem ke9rde9se, de valahogy az ember nem gondolja, hogy ilyen le9pte9kig is eljuthat a dolog. Vajon mennyit segedthet egy ilyen proble9me1n, ha nete1n letf6ltf6tted a szeme9lyes adataidat az faj funkcif3 e1ltal? A kapcsolati adatok nincsenek benne, de a tartalom csak haszne1lhatf3 valamire?!A videf3 pedig te9nyleg jf3, s mint kfclső szemle9lőnek ez te9nyleg vicces, de ha tf6bb e9ves munke1je1t ve1gje1k haza az embernek az kicsit sem poe9n. Sze1momra a legnagyobb ellense9g eddig az e1ramszfcnet volt, illetve a notebook f3ta csak a saje1t be9ne1ze1som tehet keresztbe.Reme9lem sikerfcl mielőbb fajrae9pedteni a kf6zf6sse9get e9s tartalmakat!