Kikötő Online

„Mozgással írok bele a térbe ritmust, szívverést, tempót”

Reigl Judit életmű-kiállítása a MODEM-ben

Reigl Judit hófehér kosztümben, szálfa egyenesen, bár botra támaszkodva, de frissen, fiatalosan beszél képeiről a debreceni Modem termeiben. Barátságosan, mosolyogva válaszol a különböző kérdésekre. Állja a kamerák, a mikrofonok és az írott sajtó támadását. Csak a fotósokat inti, „nem engem kell fényképezni, hanem a műveket.” Gyönyörűen beszél magyarul, a leghalványabb akcentus nélkül, pedig 1950 óta Párizsban él. Tiltakozik, „nincs kivel magyarul beszélnem, már sokszor keresem a szavakat”. De minderre rácáfolva, pontosan, szabatosan fejezi ki magát, amikor az életútjáról, munkásságáról faggató kérdésekre válaszol

A nyolcvanhét éves festőművésznek öt évvel ezelőtt volt az első önálló tárlata Magyarországon. Annál több a nagyvilágban. Párizstól New-Yorkig, Londontól Münchenig versengenek érte. Képeit a legrangosabb párizsi modern múzeumok, - köztük a Pompidou Közopont Modern Művészetek Múzeumában - őrzik. De ott vannak a képei állandó kiállításon a New York-i Museum of Modern Artban, a londoni Tate Modern-ben, vagy a New York-i Metropolitan Múzeumban is. Magyarországon a 2005-ös bemutató előtt mindössze kétszer lehetett festményeivel találkozni: 1982-ben, a Tisztelet a szülőföldnek című tárlaton, mint külföldre szakadt magyar festő, 1992 tavaszán pedig, a Francia közelmúlt kiállításon, mint a kortárs francia képzőművészet képviselője szerepelt. Most, a debreceni Modem ezerháromszáz négyzetméteres kiállítóterében szeptember 19-ig látogatható Reigl Judit kiállítása A létezés ritmusa címmel. A hatalmas tér, a nagyméretű falak lehetővé teszik, hogy a több méter szélességű és magasságú festmények közül egyszerre több is látható legyen Reigl minden alkotói szakaszából. Az organizálás nagyrészt annak a galériásnak, műkereskedelemmel, kiállítás-szervezéssel és művészeti könyvkiadással is foglalkozó Makláry Kálmánnak köszönhető, aki  elsősorban Franciaországban  élő és ott ismert, elismert magyar művészek munkáival foglalkozik. E sorba pedig igazán jól illeszkedik Reigl Judit életműve, aki a kiállítás egyik kurátora is, a művészeti központot igazgató Gulyás Gábor mellett. 

              - Hogyan éli meg második magyarországi kiállítását? – kérdezem a művészt, aki interjú közben is állva marad, hiába hoznak neki, előzékenyen, egy karosszéket.
              - Valahogy úgy éreztem, ez még kötelességem. Pedig lehet, hogy nem kellett volna? – bizonytalanodik el.

Erre az alkalomra, ha nem is a teljes Reigl életmű, de tetemes mennyiség, száz festmény érkezett párizsi köz- és magángyűjteményekből, hogy hatvan év terméséből áttekintést adjon a művész pályájáról. Így mindazokat a híres sorozatokat megismerhetjük, amelyek Reigl Judit munkásságát meghatározzák. Itt vannak korai szürrealista vásznai, amelyek olyan hatással voltak André Bretonra, a „szürrealizmus pápájára”, hogy mindjárt kiállítást rendezett neki galériájában. A tárlaton akkor, Reigl két szürrealista műve szerepelt, a Hasonlíthatatlan gyönyör című olaj-kollázs technikájú vászon, ami most a debreceni kiállítás egyik fő darabja, a másik, a Csillapíthatatlanul szomjazzák a végtelent, a párizsi Pompidou központ állandó szürrealista kiállításának egyik központi műve. Levelében Breton azt írta Reigl Juditnak: ”Ön olyan ritka képességek birtokában van, ami meglepő egy nő részéről, és hiszem, hogy hatalmas dolgokat fog beteljesíteni”. Reigl Judit azonban hamar túllépett a szürrealizmuson, festészetében a tudatalattit keresve jutott el a szürrealizmustól az absztrakcióig. Elvetette az ecsetet és a hagyományos festésmódokat, előbb egy hajlított fémdarabbal dolgozott, hogy a mozdulataiból születő formák plasztikusabban és térbelien jelenjenek meg. Később, nagyméretű vásznain egész testével dolgozott, „mozgással írok bele a térbe, ritmust, szívverést, tempót”. Ezt a közvetlen fizikai részvételt a későbbiekben is megtartotta, ecset helyett a kezével dobálta a festéket a felületre. Az Automatikus írás, a Robbanás, a Dominancia-központ sorozatok ezt a folyamatot mutatják.
Az absztrakcióból átváltott a figurális festésbe. Ezt közvetíti az Ember, a Lepel, dekódolás sorozata. Majd 1973-tól kezdődően újra visszatért az absztrakcióhoz a Folyamat sorozattal, melyben a vászon újfajta megközelítésével kísérletezett. Új anyagokat használt, fémport kevert a festékhez. És újból rátalált a bizonytalan, lebegő emberi alakokra. Mintha előre érezte volna a 2001 szeptember 11-i New York-i tragédiát, amit élőben látott, s a korábban már annyiszor megfestett jelenetet új képsorozatában felelevenítve, megmutatta a lángoló tornyokból kivetett testeket. Legfrissebb munkáját, a 23 méteres tus technikájú grafikáját, a Modem egy hosszú folyosón állította fel, míg mellette egy videón a mű születése követhető nyomon. A padlóra fektetett hosszú papírlap elé térdelve, miközben tengeri szivaccsal viszi fel a tusfestéket, heves mozdulatokkal, teljes extázisban.
 
Párizsban meglehetősen visszavonultan, csak a festésnek él. Szerencsére ott hagyták, hagyják, hogy tegyen, amit akar. Nem szívesen állít ki, s eladással sem válik meg szívesen a képeitől, inkább elajándékozza őket Ám mióta Breton megrendezte az első Reigl Judit kiállítást, azóta Párizsban, Londonban, Münchenben, Essenben, Quebecben, Grenobleben szinte évente volt önálló bemutatkozása, 1993-ban pedig a Pompidou Központban tisztelegtek művészete előtt.  
 

Kádár Márta

A létezés ritmusa
Reigl Judit életmű-kiállítása
Debrecen, MODEM
2010. június 17-től szeptember 19-ig
 

Hozzászólás ehhez:

Reigl Judit életmű-kiállítása