Kikötő Online

Beolvasztott valóság

Paizs László-emlékkiállítás

A 2009 őszén elhunyt Paizs László festőművészként való meghatározása nem egészen pontos, legalábbis a szó klasszikus értelmében, mivel legjelentősebb művei nem a vászon síkján helyezkednek el ecsetvonások formájában, hanem térbeli plexitömbbe öntve sétálhatók körül. A művész tehát sok alkotásában a valóság egy darabjának leképezése helyett magából a valóságból emel ki tárgyakat – szemüveget, drótot vagy éppen ruhacsipeszt – és merevíti ki őket az örökkévalóságnak, plexibe olvasztva.

Március 20-án a Szombathelyi Képtárban nyílt meg a Paizs László-emlékkiállítás, mely összegző céllal készült, az életmű legfontosabb alkotásait gyűjti egybe. A vasi megyeszékhely fontos állomás volt életében, az itt töltött négy év nem csupán a később Budapestre került festőművész, hanem a város kulturális örökségének részeként is meghatározó volt. A legmeggyőzőbb bizonyíték erre maga a kiállítás, melyet Paizs László még személyesen kezdett előkészíteni, de tragikus módon hasonlóképp járt, mint ahogyan a megtekinthető kisfilmben saját alkotásait jellemezte, melyek a tudatos véletlen művei: van ugyan egy kész terv, de a kivitelezésbe jócskán beleszól a kiszámíthatatlanság – vagy ha úgy tetszik, a sors akarata.

A kiállítás célja tehát az életmű összegzése és lezárása, a korábbi évtizedekből éppúgy, mint 2009-ből, találhatók térbeli alkotások és festmények egyaránt. Így az életmű szó hangsúlyozása annak ellenére is fontos, hogy a kortárs művészetből sajnálatos módon kihullott ez a fogalom, helyét átvették a különféle témájú pályázatok, projektek, melyek azonban nem állnak össze egésszé – ahogyan ezt a kiállítást megnyitó Dr. Keserü Katalin művészettörténész megállapította. Másik kiemelt észrevétele a művekben megjelenő kettősség: egyfelől az élet és a pusztulás ellentéte, másfelől pedig az ókori görög alakok és a kereszténység együttes jelenléte. Az antik és a keresztény világfelfogás között általában inkább a különbségeket hangsúlyozzák, Paizs László azonban mindkét kultúrával egyaránt foglalkozik.

Példa erre az egyik festményen szereplő hatalmas Apollón-alak, melyre úgy kell felnézni, mintha tényleg olümposzi magaslatokba tekintenénk, a mellette elhelyezkedő képen pedig egy angyal: nem a világgal harmóniában lévő bájos göndörfürtű figura, hanem egy szinte alig felismerhető, aranyozott foltokban széttöredezett alak, melynél azonban mintha sokkal fontosabb lenne az anyag, melyből készült, mint a kifejezni akart szellemiség. Pedig Paizs Lászlót alkotásaiban erős társadalmi és politikai érzékenység jellemzi, kritikával illeti a szocialista rendszert: plexiüvegben rekedt például a Marx-Engels-féle Kommunista Kiáltvány, örökre összezárva kártyalapokkal és egy gumikesztyűvel, de a művész a címmel sem segít megfejteni a tárgyak közötti összefüggést, a mű alatt ugyanis csupán ez olvasható: Cím nélkül II.. A hangulat azonban érzékelhető akkor is, ha csak találgatunk a szimbolikus tárgyak jelentését illetően, egyértelműen azonban nem tudjuk megfejteni őket.

Ehhez kapcsolható a Könyvégetők emlékére címet viselő darab, egy gerincével felfelé található fellapozott könyv plexiben, mely a történelem szomorú eseményeire utal. A papírégetés technikáját Paizs László azonban nemcsak utalásszinten használja, hanem kimondottan művek létrehozására is: egy másik alkotás festővásznán a beszédes nevű Pernye király és királynő szerepel, égetett papírból kialakított figurákként. Paizs László specialitása még a rovarok plexibe olvasztása, a kiválasztott példányokat haláluk után aligha érheti nagyobb dicsőség. A valamikori élő, mozgó állatok mozdulatlanná, tehetetlenné válnak, egyszerű kellékké; a Szigorúan ellenőrzött rovarok című alkotás alatt az anyagok felsorolásánál ridegen ennyi szerepel: Drót, rovar, plexitömb.

Mint a legtöbb művészt, Paizs Lászlót is megérintették a mai kor már-már közhelynek számító jellemzői. A fogyasztói társadalom uralmát jelzi a gunyorosnak is felfogható Újkori lelet a Korinthoszi-öbölből című munka, mely nem más, mint kólásüveg plexiben, ahol a kólásüvegen kívül, de a plexiüvegen belül helyezkednek el a buborékok. A tömegben, állandó rohanás közepette történő egyéniség nélküli létezést pedig a Rohanunk a rohadalomba című alkotás fejezi ki találóan, a plexitömb közepén egy pontban összetömörülő sok piros, egyforma ruhacsipeszével.

Fotók:
alon.hu, paizs.paizs.hu

Hozzászólás ehhez:

Paizs László-emlékkiállítás - tárlatkritika