Kikötő Online

Dorothy elveszve

A pécsi Nádor Galéria egykor patinás épülete adott otthont a Közelítés Művészeti Egyesület jubileumi kiállításának, amelyet április 18-ig látogathatnak az érdeklődők. A kiállított munkák bemutatják az egyesület 15 évének legjavát.

Pécs jelenleg legjobb adottságokkal rendelkező kiállítóterében ugyanolyan elidegenítő, meghasadást, reményvesztettséget ábrázoló analitikus munkákat láthatunk minden felületen. A képek se témáikban, se formavilágukban nem térnek el egymástól, az üdítő változatosság szinte egyáltalán nem üti fel a fejét. A hideg kiábrándulást Retek Anikó meghasadt tapétája és leeső csillárja fejezi ki a legegyértelműbben. Elszakadt szálak, rések, szétbomlott harmónia – mindenütt.

Máshol lóg egy óra a falon, mutatói egy fejre mutathatnak, vagy egy másikra, amelyeken különböző élethelyzeteket látunk. Érzelmi időmérő, gyerünk kedves alany, most légy vidám, most meg öld meg az ellenséget, már úgyis ott a macheta a kezedben. Erre van itt az idő? Kétségtelen, mást se látni. Pontos vonalvezetés, a képregény panelekben szinte élethűen jelennek meg a 20-as vagy a 60-as évek. Leitner Barna munkái nagyfokú precizitásról és szakértelemről árulkodnak, mind festői, mind képregény rajzolói szempontból. Ennek ellenére képei mégis hidegek, vagy csak a kiemelt kockákat összekötő történet hiányzik, amely érzelemmel és cselekvéssel töltené meg a lefestett helyzeteket?

Kiss Anna képei is ezt a hidegséget mutatják. A Nyári zápor vagy a Szirmok játéka a szélben természeti jelenségek mikroszkopikusan felnagyított képei, egy virágszirom apró részlete, és az esőcsepp atomjai. Ránézve mégsem megnyugtató érzés járja át a szemlélőjét, hanem a digitalizált rideg valóság.

A képek és installációk többségére jellemző a szürkeség, a sötét tónusok és a hatalmas, minden fölé tornyosulni akaró méret. Az épületbe belépve rögtön méteres, fémes gépemberek fogadják a látogatót, „Workers of the world unite!” felirattal a szakadt pólójukon. Megfagyott arccal és felemelt kezekkel menetelnek előre.

A nagyterem középen elterülő dimbes-dombos beltéri golfpálya, mellette pedig gigászi henger, amelyre a kihelyezett ecsetekkel, festékekkel bárki otthagyhatta névjegyét, rögtönzött alkotását. Habár a henger olyan gyorsan forog, hogy ha akarnánk, se tudnánk rá értelmes sorokat vagy rajzokat felvinni. Lehet nem is célja.

A képek és szobrok (avagy installációk) mindegyikére jellemző a nagyfokú precizitás, mesterségbeli tudás. Egyenes vonalvezetés, határozott mozdulatok, színek, csíkok és kontrasztok. Azonban mind hasonló munkák, mintha egy témára kellett volna dolgozniuk, a gépiesített emberre. Csak egyvalami hibádzik, a mesterien megszerkesztett formák mögötti tartalom, a lélekkel és érzelmekkel megtöltött élet.

Van egy piros cipős lány, Dorothy az Ózból. Bolyong az erdőben, sárguló falevelek és útját álló gallyak között, megy körbe-körbe, hiába csapja össze a sarkát, nem találja a kivezető utat. Hiteles analógiája ez a falon függő munkáknak. A néző – vagy akár a festő maga – megy körbe-körbe, lépne tovább, de minduntalan faágba botlik a lába.
 

Jelenlegi tagok kiállítása –15 év KME – egyenletes közelítés
2010. március 25. – 2010. április 9.
H-P 10-18 óráig
Nádor Galéria, Pécs, Széchenyi tér


Új Tagok kiállítása –15 év KME – egyenletes közelítés
Hattyúház kiállítótér, Pécs, Király u. 15. - Tárlatkritika ITT

Hozzászólás ehhez:

Dorothy elveszve

• 1. kucorka 2010-04-25 14:08:30

  Láttam a kiállítást. Nekem összhatásában nem tűnt ennyire reményvesztettnek a dolog. Inkább az volt érdekes, hogy mennyire különböző módon ábrázoltak a művészek. Szédítő volt a sokféleség, viszont mind jól reflektálnak a kor problémáira. Kár, hogy egyre kevesebben kiváncsiak rájuk:(...