100 éve született a groteszk irodalom „nagymestere”, úgyhogy ahogy illik: a PIM remek életrajz-életmű kiállítást rendezett.
Azt mondják, sajtófotóban jók vagyunk, mondhatni „hungaricum”; a magyar zeneszerzőkkel, tudósokkal együtt. „Az elmúlt években számos hazai és külföldi kiállítás bizonyította, hogy a magyar fotográfia ...
Leonardo da Vinci festményeiből és rajzaiból nyílt kiállítás a londoni National Gallery-ben. A kiállítás a Leonardo milánói korszakából (1482 – 1499) fennmaradt összes festményt és ...
Az étvágykeltő kísérőszöveg elején azonnal több tucat izgalmas szókapcsolat fogadja az olvasót: memetikus atavizmus, mito-motorikusan manipulált mém-bonsai, paranoia-recycling, izolált zsugorodás, pátosz-giccs, hipotézis gyök, és folytathatnám ...
Önmagában az sem semmi, ha valaki hetvenöt évet él a Föld nevű bolygón, de ha az illető még fotográfus is, akkor ez a jubileum egy ...
Nagy ponyva feszül két ház között, rajta a jellegzetes írásképpel egy név. Hívogat, magához vonz, tudni akarom, mi van arrafelé. Tudni akarod, akarjuk, mert tudjuk, mire számíthatunk, és ez elvarázsol. Be kell menni. Meg kell nézni. Át kell csusszani a féreglyukon, ki kell lyukadni egy másik korban.
A szecesszió szó kivonulást jelent. Kivonulunk egy stílusból, elszakadunk a jól megszokott, általánosan elfogadott mintától, mert nem értünk vele egyet. A szecesszió művészete nem értett egyet. Art nouveau, ahogy a francia mondja, ’új művészet’. A századforduló művészete, mely megelégelte, hogy régi korok jól bevált s mondhatni elcsépelt mintáit fesse újra. Nem kell több neo, se reneszánszból, se gótikusból, se barokkból, legyen inkább friss, modern, egyszerű, mégis dekoratív. Így születtek meg az ornamentika jegyében a kacskaringós, lágyan omló ruhát viselő, lebegő hölgyemények Alfons Mucha képein.
Alfons Mucha cseh származású, ám élete során bejárta a világot, sok helyen élt hosszabb ideig (Párizs, New York), mielőtt visszatért volna hazájába. A rajzolást autodidakta módon kezdte, később tanulta is, míg végül maga is tanított. Bár a szecesszió korában alkotott, nézeteit tekintve inkább a szimbolizmus állt közel hozzá.
Művészetének központi alakja a nő. A nő, aki kínál, a nő, aki erotikus, incselkedő, de mégsem hat könnyűvérűnek. Nőalakjai finom eleganciával élik képbe zárt életüket, azt kívánjuk, bárcsak mi is haraphatnánk az almából, kortyolhatnánk a pezsgőből, szívhatnánk a dohányból. Ezek a nők megpróbálnak nekünk eladni valamit. Plakátokon szerepelnek, reklámoznak, hívogatnak. Mucha kiválóan értett a reklám mechanikájához, tudta, mivel lehet megfogni a leendő vásárlókat. Ha gyönyörűbbnél gyönyörűbb, légies, boldognak tűnő lányok oly vidáman kínálják a rájuk bízott portékát, akkor minden bizonnyal az csakis jó lehet. Ám ez nem vonja maga után azt, hogy a képek unalmas plakát-szagú plakátokká váljanak. Képtelenség szimpla reklámként tekinteni rájuk, s ez a valós, igazán magával ragadó erő késztette a kor vevőjét vásárlásra.

A kiállítás azonban nem csupán különböző termékek reklámplakátjaiból áll. Számtalan színházi darab premierjét hirdető festmény is látható, ezek közül az egyik legfontosabb talán a Gismonda, mely meghozta Mucha számára az áttörést. Sarah Bernhardt, a kor leghíresebb színésznőjének alakját ettől fogva Mucha örökítette meg, olyan híres szerepeiben, mint A kaméliás hölgy illetve a Médea.
Számtalan magazinborítót is szemügyre vehet a kedves időutazó – igen, itt minden kétséget kizáróan visszaröppenünk az időben – amelynek külön érdekessége, hogy egyes fedlapokból nem csupán az eredeti, de a grafikához készült model fotográfiái is megtekinthetőek. Ezek a fotográfiák különlegesek, még sosem kerültek kiállításra ebben a formában. A képek közötti kapcsolat sokat elárul az akkori világról, emberekről, illetve magáról Mucháról, és rajztechnikájáról, illetve munkafolyamatairól.
Fontos még említeni ciklusait, melyeket gyakorta pannóként rendezett össze. A pannó funkciója szerint a falakat díszítő, nagyméretű táblafestmény, mely Muchánál több, témájában összetartozó képet jelöl, melyek külön-külön is megállják a helyüket, ám teljesen más arculatot kapnak együtt nézve, hiszen viszonyukkal tágítják a képbéli hölgyek életterét, sőt, jelenlétükkel társakat biztosítanak egymásnak. Láthatunk Napszakokat, Évszakokat, Ékköveket nők alakjaiba öltve, s mindük szemében üzenet rejlik, ám csáberejük titkát nem fedik fel, a titkot, mely miatt mindig ilyen izgalmasak lesznek a mester grafikái.
A kiállítás cseh és magyar együttműködésnek köszönhetően jött létre, melynek partnerei a Regionálni Muzeum v Chrudimi, a Moravská Galerie v Brně, MUDr.Zdenek TRIMAL (Znojmo) magángyűjtő, a budapesti Magyar Művészeti Egyetem Könyvtára valamint az eredeti Mucha-fotók tulajdonosa: PhDr.Jiři ŘAPEK (Prága).
Alfons Mucha, a grafika mestere
Helyszín: Pécsi Galéria
Pécs, Széchenyi tér
Megtekinthető: 2010. április 30 – június 6.
Naponta 10 – 18, vasárnap 12 – 18 óra között, szünnap: kedd
Jegyárak: Felnőtt: 1000,- Nyugdíjas, diák, csoportok tagjai: 500,-