Karc

Örkény 100

100 éve született a groteszk irodalom „nagymestere”, úgyhogy ahogy illik: a PIM remek életrajz-életmű kiállítást rendezett.

2011 képekben

Azt mondják, sajtófotóban jók vagyunk, mondhatni „hungaricum”; a magyar zeneszerzőkkel, tudósokkal együtt. „Az elmúlt években számos hazai és külföldi kiállítás bizonyította, hogy a magyar fotográfia ...

Leonardo da Vinci Londonban

 Leonardo da Vinci festményeiből és rajzaiból nyílt kiállítás a londoni National Gallery-ben. A kiállítás a Leonardo milánói korszakából (1482 – 1499) fennmaradt összes festményt és ...

Homeopatikus valóság és Össznemzeti Rorschach-teszt

Címkék: kiállítás

 Az étvágykeltő kísérőszöveg elején azonnal több tucat izgalmas szókapcsolat fogadja az olvasót: memetikus atavizmus, mito-motorikusan manipulált mém-bonsai, paranoia-recycling, izolált zsugorodás, pátosz-giccs, hipotézis gyök, és folytathatnám ...

A mű megtapasztalása

 Már megszokott, hogy a performerek népes gárdája különleges produkciókkal csábítja a műélvezőket a kortárs művészetek fellegvárába szeptember végén, Egerben. Idén hetedik alkalommal rendezték meg az ...

Markovics ’75: a magyar fotó „nagyapja” és a világ csodái

Tárlatkritika: Mai Manó Ház - Markovics Ferenc HETVENÖT + 5?

2011-10-24 13:44:25 Bedecs Réka

Önmagában az sem semmi, ha valaki hetvenöt évet él a Föld nevű bolygón, de ha az illető még fotográfus is, akkor ez a jubileum egy életmű kiállítást is időszerűvé tesz. Így esett, hogy e hónap közepén megnyitotta kapuit Markovics Ferenc Hetvenöt+5? címet viselő átfogó tárlata, mely igyekszik teljesíteni a lehetetlent: Megkísérli négy fal között bemutatni egy élet végtelen kreativitásának gyümölcseit.

A fotós még gimnáziumi tanulmányai során egy szakkör keretében kötött ismeretséget és –mint a későbbiekben kiderült- életre szóló barátságot a fényképezőgépek világával. Azóta több generáció művészetkedvelő közönsége nőtt fel alkotásait szemlélve. Szerteágazó érdeklődésének köszönhetően neve nem csak a fotó, hanem a filmkészítés és a sajtó világában is egyaránt ismertté vált. 1969-től majdnem húsz évig tevékenykedett a MAFILM standfotósaként. Ez idő alatt több mint ötven játékfilm létrehozásában vett részt, melyek között olyan, a magyar történelem nagy alakjairól szóló életrajzi munkák találhatók (pl. Zrínyi, Rózsa Sándor), amiket már szüleink is láttak és minden bizonnyal gyermekeink is formálódnak majd általuk. Ezen kívül Markovics Ferenc kipróbálta magát a Film Színház Muzsika és a Reform magazin művészeti és képszerkesztőjeként is.

Munkája a szakmai és a laikus közönség által egyaránt elismerésre tett szert. 1966-ban a Photographic Society of America, ’68-ban pedig a Magyar Fotóművészek Szövetsége választotta tagjává. A művész a szerkesztőbizottság egyik pilléreként ma is közreműködik a Fotóművészet című folyóirat létrehozásában. Azon kevés fotográfus közé tartozik, aki a világról szavakkal is éppoly hitelesen tud mesélni, mint optikai lencsék segítségével. Több mint, hatszáz kiállítás és díj szegélyezi gazdag életpályáját, melynek kétségtelenül különleges eleme mind az évfordulóhoz kapcsolódó RögzítőSHOW című könyv, mind a Magyar Fotográfusok Házában megrendezett tárlat.

Bár a Mai Manóban látható anyag természetszerűleg szűkös keret hat évtized „termésének” bemutatására, mégis valós keresztmetszetet ad a közönségnek Markovics műfajon belüli sokszínűségéről. A kilenc egységre tagolt kiállításon leginkább a portrék, csendéletek és életképek jutnak fő szerephez. Felsorolni is nehéz lenne, hány hazai és nemzetközi művészt örökített meg a fotós, melyek közt külön egységet képez a jazz világában és a filmgyár háza táján eltöltött időszak krónikája. Mindenesetre Bárdi György, Hernádi Judit, Anthony Quinn, Ella Fitzgerald, Luis Amstrong, Bacsó Péter és Ragályi Elemér egyaránt úgy jelenik meg a képeken, ahogy mi magunk talán nem képzelnénk el, de biztosan rájuk ismerünk. Az ikonok emberekké szelídülnek, miközben a róluk készült fotográfiák egy hosszabb-rövidebb rájuk vetett pillantás alatt kultikussá válnak számunkra.

A kiállítótér egy bizonyos pontján betűkkel leírt fotók és képekkel megjelenített történetek egyaránt helyet kapnak. A leírások egyrészt rengeteg háttér információval szolgálnak a megtekintő számára, másrészt ebből kifolyólag egészen új szemszöget is biztosítanak a szemlélődéshez. A „beszélő fotók” közt különösen figyelemre méltó egy Juliette Grecoról készült alkotás, ami a Digitális Fotó Magazin, „Legkedvesebb képem” című rovatában is megjelent Markovics hozzá kötődő, személyes élményeinek leírásával. Itt az alkotó ugyan azt írja, hogy: „Óvatosan bánok a legekkel, a felsőfokkal”, de ezen a tárlat felét már megtekintő látogató csak szolidan mosolyog és nyugtázza magában, hogy a megállapítás csak a szavakkal való kifejezésmódot érinti, a képek minőségét viszont cseppet sem.

A szó lehető legjobb értelmében véve, különleges színfoltot jelentenek a kiállítás fotótechnikával kapcsolatos installációi, melyekben a művész ugyanolyan szabadon és egyértelműen fejezi ki magát, mint képekben. Fantázia és egyszerűség megfelelő arányú kombinációjával találkozunk itt, mely alkalmas arra, hogy szarkasztikus humorral beszéljen az élet olyan volumenű kérdéseiről, amiknél sokszor szavak és képek egyaránt csődöt mondanak. A legegyszerűbb tárgyak segítségével nyilvánul meg az ember önmagához, embertársaihoz és Istenhez fűződő viszonya, illetve az ezeket körülvevő mindmáig megválaszolatlan, sőt talán megválaszolhatatlan kérdések.

Mikor ez ember azt hiszi, már mindent látott, belép az utolsó terembe, ahol nincs más lehetősége, mint megállni, ámulni és képzeletben levenni a kalapját a kiállítás koncepcióját kialakító/k előtt. A Baba utcai ház címet viselő képcsoport egy fogyatékosok otthonául szolgáló intézményt, illetve a hozzá kötődő személyek életét mutatja be. (Csupa nagybetűvel írt) ÉLŐ és alkotó emberek hétköznapjait láttatja itt meg a fotográfus. A többnyire szájjal és lábbal festő művészek, valamint a róluk készült képek végtelen természetességet és humort sugároznak. Olyan ritka és jótékony dolog e kettő, amiből sosem szívhatunk túl sokat magunkba, de azért érdemes vele próbálkoznunk minden nap.
Valami ilyesmit próbál meg átadni nem csak a fotók, hanem az antik kisasztalon elhelyezett dvd lejátszó segítségével is Markovics Ferenc, a magyar fotó egyik „nagyapja”, nekem és megannyi más tiszteletbeli unokájának, gyermekének, testvérének, akik a tárlat megtekintése végén leülnek még egy kicsit hallgatni a fényképek igaz meséit, egy zsúfolt kiállítás és egy tartalmas élet csodáit.

Aki látni szeretné a zebrák egyediségét, a spenót szépségét, vagy a vastüdőben megélhető boldogságot, netán szívesen felfedezné, mit jelent az a +5 a kiállítás címében, az látogasson el a Mai Manó Galéria André Kertész termébe december 4-ig.

 

Markovics Ferenc HETVENÖT + 5?
Képek: www.maimano.hu
Megtekinthető: 2011.október 15. és december 4. között

 

Hozzászólás ehhez:

Tárlatkritika | Mai Manó Ház - Markovics Ferenc HETVENÖT + 5?

Milyen nap van ma?