Kikötő Online

Mániákusan Európa

eUrope Mania Pécs - második nap

Amikor Pécset kulturális fővárosnak nyilvánították, az igaz lokálpatrióták szinte érezhették, hogyan veregeti őket vállon szelíd mosollyal, barátságosan a kontinens: Európa befogadta a várost. Pécs pedig kötelességtudóan rója le háláját: ha eddig nem lett volna egyértelmű, milyen fontos az EKF betűszó első betűje mögött rejlő jelző, most Europe Mania néven fesztivált is rendez május 6-8. között a Rókus-dombon.

Május 7-én eldöntjük, hogy Parov Stelar után is van élet, irány tehát a fesztivál. Mielőtt azonban teljesen átadnánk magunkat az európai életérzésnek, muszáj megemlíteni egy csekélységnek tűnő hibát, melynek gyakori előfordulásától (nemcsak a fesztiválon, egyéb helyeken is) mintha alapból komolytalanná válna az EKF minden további célkitűzése: a rendezvényen tilos „bármely, a kultÚrált szórakozáshoz nem közvetlenül tartozó tárgy birtoklása.” Egy ékezet elrontója lehet minden jónak, talán szőrszálhasogatás, de a kultúra mégiscsak ott kezdődne, hogy le tudjuk írni helyesen a kulturált, kulturális szavakat.

Mindez csak amolyan zárójeles megjegyzés, de aztán nem rostokolunk sokáig a bejárati kordon feliratait böngészgetve, váltunk a programfüzetre. Előbb-utóbb pedig onnan is felnézünk, és javaslatait megfontolva elindulunk erre-arra. A fesztivál a korai, napsütéses órákban kellemes majális-hangulatot áraszt, túl nagy tömeg nincs, hiába, nemrég volt PEN, az egyetemisták nyakán a vizsgaidőszak, plusz még fizetni is kell érte. Pedig a zenei kínálat színvonalas, a fél 4-kor kezdődő Jazzanováról (featuring Paul Randolph) lemaradtunk ugyan, de megbízható fültanúk állítása szerint fantasztikusak voltak, elhisszük. Utánuk a Hollandiából érkezett Mala Vita cigányzenére épülő és minden egyébbel kiegészülő muzsikája remek hangulatot teremt, tényleg pörgős zenét játszanak, nem olyasfélét, mint amikor némelyek a rádiók kívánságműsorában a jól bevált ’egy pörgős számot’ kérik, és kapnak egy semmilyen, de inkább lehangoló popdalt.

A fesztivált színházi produkciók is tarkítják, az észt Andres Noormets által rendezett Vaterland című előadást csípjük el, három színész és két zenész közreműködésével, szavak nélkül, előbbiek a színpadon élik mindennapjaikat, hajat mosnak, esznek, újságot olvasnak, utóbbiak a színpad előtt/mellett, zenélnek, kitűnő aláfestést nyújtva a harmonikaszóval.

Aztán megint át a zenei színpadokra: a következő fellépő a Chicks on Speed, Németországból, elektronikus zenével, feltűnik ugyan nyomokban egy szaxofon is, de valószínűleg inkább csak azért, mert olyan vagány megjelenésű hangszer. A lányok színes, testhezálló ruhákban táncolnak, énekelnek, mögöttük vetítődnek a képek, látszik-hallatszik a profizmus, de a produkció mégis inkább tuctuc-zenére történő aerobikozásnak tűnik, csak épp nem mindennapi tréninggatyában. A közönségből kivirít Lakatos Márk stylist, ő roppantul élvezi, nagy beleéléssel dobálja tagjait. Ez az élmény nem szerepelt ugyan soha a ’Dolgok, melyeket mindenképp látni akarok’ tízes listáján, sztorinak mindenesetre jó lesz.

Ahogy egyre sötétedik, gyűlnek az emberek, a Quimby-koncert nagy tömeget csődít össze. Bár a fesztivál inkább a külföldi zenekarokat, az európaiságot akarja hangsúlyozni, az este húzóneve egyértelműen a dunaújvárosi zenekar. Megérkeznek az egyetemisták is, mégse számít, hogy itt a vizsgaidőszak és drága a jegy. Hosszas beállási kísérletek következnek a zenekar részéről, emiatt csúszás, kábel a rengetegben, így szóviccel Kiss Tibi. Végül elkezdődik a koncert, nagyon-nagyon jók, kisebb és nagyobb slágerek jönnek, Varga Livius, Kárpáti Dódi, Kiss Tibi hatása alá kerül a közönség, kivéve a marcona biztonsági őröket, akik mulatságos módon ott állnak közvetlenül a színpad előtt, rezzenéstelen faarccal néznek farkasszemet a közönséggel és támasztják a korlátot. (Egyiküket egyszer majdnem rajtakaptam, hogy énekli az Autó egy szerpentinent, de kiderült, hogy csak rágózott.) Kapunk ráadásszámokat is, a csendrendelettel mit sem törődve, de a koncerttel nagyjából véget is ér a május 7-ei nap, mindenki elszállingózik.

Összefoglalóan a fesztivál legtöbb fellépője elektronikus zenét játszik, szerethető persze az is, mert mindenfélével kísérletezve érdekes és kiváló produkciókat lehet létrehozni, de úgy tűnik, az élőzenének gitárokkal, dobfelszereléssel, fúvósokkal még mindig nagyobb a varázsa. A Chicks on Speed lányai egy dalukban elharsogták büszkén és sokszor, hogy „We don’t play guitar!”, a Quimby azonban ennél igényesebben énekelte meg helyettük is az elektronikus zene fő problémáját, hihetetlen pontossággal ráérezve a lényegre: „Én már nem muzsikálok, csak egy jelet adok a gépnek: ő mutassa meg helyettem, ahogyan mozdul bennem a lélek.”


Beszámoló az első napról: Parov Stelar
Beszámoló a harmadik napról: Junkie XL, Péterfy Bori
 

Hozzászólás ehhez:

eUrope Mania Pécs - második nap

• 1. atis 2010-05-08 18:19:04

  Azért ne bántsuk az elektronikus zenét :) ott is remek produkciók születnek, amúgy meg alapvetően Parov Stelar is egy dj és elektronikus alapú zenét csinál...Az, hogy Quimbyn többen voltak mint egy Chiks on Speed-en - sőt mint Parovon - inkább csak annak köszönhető amire a szerző is utalt talán: az egyetemisták ezt ismerik, amit nem ismernek arra meg nem mennek ki délután, inkább tanulnak a kedvenc esti fellépéséig.

• 2. anna 2010-05-09 11:57:40

  Igen, tény, hogy ilyen remek időzítés mellett az egyetemista kénytelen lemondani bizonyos élvezetekről, és csak az ismert zenekarokra beesni a Sörgyárba. Az elektronikus zene azonban a kalsszikus akusztikus hangzást kedvelőknek nem épp örömzene...Természetesen azon a területen is remek együttesek és formációk vannak, de azt kétlem, hogy egész Európa elektronikus zenei lázban égne - azonban ez már a szervezők dolga...

• 3. kata 2010-05-10 10:57:57

  Hát nem tudom, inkább ég egész Európa elektronikus zenei lázban, minthogy a quimby lenne a világszenzáció... az egy dolog, h pécsen az emberek nem tudják mi a híres és a jó és csak a quimbyt, kispált meg la fanfaret ismerik. (kispálék és quimbyék jók, mielőtt még vki nekemesne, de nem csak ezek vannak...)