Minimum két év késéssel végre átadásra került a pécsi EKF egyik legnagyobb beruházása, a Zsolnay Kulturális Negyed. Az ötlet tulajdonképpen jó: egy, a nemzeti örökségünk ...
November 29, Kodály-központ, Pécs. Talán tényleg sikerül Pécsnek hosszú távon is profitálni a tavalyi kulturális főváros címből. Legalábbis a Kodály-központ működik, és nem is akárhogyan, ...
Judie Jay nevével általában a „feat.” szó után találkozunk: a magyar underground zenei szcéna nagy részével már dolgozott. A legtöbben talán a Beat Dis és ...
Supergroup. Divatos kifejezés azokra a zenekarokra, amelyek tagjai már a megalakuláskor ismert és elismert zenészek. Ha Magyarországon beszélhetünk ilyenről, egyetlen zenekar jöhet szóba. Ami a ...
Szó szerint mellbevágó élményt nyújtott az a jó másfél óra, amit Ben Frost társaságában tölthettem el a a Trafóban múlt csütörtökön. Az ausztrál származású, jelenleg ...
A külső szemlélő számára, aki vagy nem jár fesztiválokra, vagy minden alkalommal csak egy napra néz ki, minden nap ugyanolyannak tűnhet. De a rutinos rendezvényre járók tudják, hogy ez nem így van. Hol jobb, hol rosszabb. Ez sok esetben függ a koncertektől, a társaságtól, és attól a bizonyos hangulattól, amit se definiálni, se befolyásolni nem lehet: a fesztiválérzéstől.
A tegnapi nap a fesztiválérzés szempontjából nem teljesített túlságosan magasan, ami betudható annak, hogy a koncertek nem érték el a szokásos színvonalukat. A hazai vonalat a The Kolin elektronikai alapokon nyugvó indie zenéje indította, nem is rosszul, kár, hogy csak bemelegítésként. Utánuk következett a Neo, majd a Belga, akik lassan már elmaradhatatlan fellépői a Pécsi Egyetemi Napoknak. Biztosak ők, tévedhetetlenek, szeretjük őket, vonzzák a közönséget, mint méz a legyeket. Velük párhuzamosan a Pécs2010 színpadon a HétköznaPICSAlódások nagyon pörgős punk zenéje késztetett ugrálásra. Közönségük meglepően színesre sikeredett, a sorok között a legváltozatosabb zenei stílusokhoz tartozó fiatalok ugráltak és közösen énekelték József Attila jól ismert sorait.

Az este előre várt, sokat ígérő fellépői, a Client zenészlányainak elmaradt koncertje súlyos űrként telepedett a programra. Helyettük ismét egy magyar bandát hallhatott a közönség, beugróként a Zagar lépett színpadra, akik talán a hirtelen jött felkérés következtében, de mélyen maguk alatt teljesítettek. A koncert már a harmadik szám után unalmassá kezdett válni, az összegyűlt, nem túl nagy embertömeg a majd’ másfél óra végére alaposan lecsökkent. Mi is átnéztünk a többi sátorba, jobb helyet keresve magunknak. Találtunk is, a Red Bull Partycsarnok tetőterében, ahol különleges élményben lehetett része az odatévedt látogatónak. A silent disco névre hallgató bulizási forma rengeteg érdeklődőt vonzott, a terem előtt kígyózó sor áll, benn viszont a teljes csend fogad, emberek fülhallgatóval a fejükön némán táncolnak. Két „adó” közül választhatsz, az egyik discosabb, a másik elektronikusabb, néhol progresszívebb vonalat képvisel. A hangulat itt mindig remek, visszatérő vendégekké válunk magunk is, legalább egy biztos pontja van a fesztiválnak.

Utána visszatérünk még egy körre a nagyszínpadhoz, ahol Tesco Disco hallható. Ők is unalomig ismert kategória, habár igyekeznek felpörgetni a Zagar után álomba szenderült közönséget. A hajnali négyig meghirdetett programot fél négykor lekapcsolják, és szépen kiterelik a közönséget, menjen mindenki, amerre lát. A szervezés határozott, hiba itt nincs, minden percre pontosan indul és zárul (kivéve ugyebár a kapuzárást), már nagyon várjuk DJ Krusht, igyekszünk igazodni a híres japán pontossághoz, ami dicséretes is. Ma már kapott sátrat a VIP-bejáró is, az idő is kedvező volt, reméljük holnap mindez csak fokozódik.
Olvasd el további, PEN 2010-el kapcsolatos beszámolóinkat:
Első nap
Harmadik nap
Negyedik nap
fotók: Jancskár Elvira