Kikötő Online

Az utolsó kolomejka

A hangszóró a 21. században, a mikrofon a múlt század elején. Zene a múltból, minden időnek. A técsői banda zenéje.

Hogy a félreértéseket a lehető leghamarabb elkerüljük, egy filmről fogok írni. Hogy miért nem annak rovatában, az már a címből is kiderül azok számára, akik ismerik a kolomejka szót (én sem ismertem).
Egy nagy hibát követhetünk el megnézése előtt, mégpedig úgy, hogy ha korgó hassal ülünk be a „művész” mozi bársonyszékébe. Hogy miért? Ez már az első percekben kiderül. Elég, ha annyit mondok, „pálutcai” lecsó.

Iván, Misu, Jóska, Jura

Az utolsó kolomejka a zenéről szól, egy técsői bandáról. Mivel én először a filmben találkoztam velük és nem koncertről, CD-ről ismerem őket, ezért bár biztosat nem mondhatok, azt hiszem ez volt a leghatásosabb sorrend. A zenéjükkel együtt ismerhettem meg őket, a világot, ahonnan jöttek, és így a rajongójuk lettem. Jóska, Misu, Jura és Iván zenéjével olyan világba léphetünk be, amiről azt hihettük – vagy talán csak én hittem –, hogy legalább hatvan éve eltűnt. Itt népzenéről van szó, olyan műfajról, amivel én is, és talán rajtam kívül túl sokan, utoljára az iskolában találkoztak. Ez a zene más, legalább hat egymással rokon és nem rokon nép kultúráját forrasztja egybe megrendítő természetességgel.

Iván, Misu, Jóska

A Técsői Banda máramarosi ruszinokból áll, zenéjükben találkozik a román, magyar, ukrán, szlovák, zsidó, cigány, orosz tánczenék és dallamok világa. Olyan zene ez, amely alattomosan támad. Felkúszik az ember gerincén, aztán fel-alá cikázik, és még az olyan tánctól idegen emberek is, mint én azon veszik magukat észre, hogy a lábukkal dobolják a ritmust, és legszívesebben az asztalon pörögve, kurjongatva táncolnának. Persze sosem tennék meg, de az érzés akkor is döbbenetesen erős. Habár a film a bandáról szól, a banda pedig a zenéről, jóval több minden pereg le előttünk. A filmet az élet is rendezte, láthatunk itt esküvőt, temetést, kacajt és sírást. Ám ami mindezeknél fontosabb, a szemfülesek a háttérben feltűnő utakból, házakból, falakból, tárgyakból, emberekből, arcokból, gesztusokból, elejtett mondatokból sokkal többet olvashatnak ki. Egy világba kapunk betekintést, mely olyan messze van a miénktől, hogy már-már félreérthetnénk. Szegénység, pusztaság képeit irigylésre méltó boldogsággal töltik meg a Zenélő emberek és családjaik. Valahogy minden olyan természetes, ahogy a zenéjük is. Itt a tudást nem egy akadémia vagy egy zeneelméleti könyv rendszerezte, hanem a generációkra visszanyúló zenészek sora. Olyan természetesen fakad a muzsika, mint a sóhaj a néző szájából, amikor véget ér a film.

Az utolsó kolomejka (78 perc, 2007)
rendezte: Sívó Júlia és Surányi Z. András
Dunatáj Alapítvány
megtekinthető az Uránia filmszínházban

A Técsői Banda:
Joszif Jurijevics Csernavec – gombos harmonika
Jurij Alexandrovics Csernavec – dob, plonka, dremba, ének
†Mihail Jurijevics Csernavec – hucul kiscimbalom
Ivan Popovics Mikolajovics – hegedű
Hudák Vaszil – kiscimbalom

Hozzászólás ehhez:

Az utolsó kolomejka

• 1. BALÁZS KLÁRA 2009-08-16 22:57:01

  most nézem a técsői banda műsorát HÍR TV-n és nagyon tetszik a műsor