Kikötő Online

Egy este Chris Bottival

Koncertbeszámoló a Kongresszusi Központ-beli fellépésről

Ha egy szóval kellene jellemeznem Chris Botti trombitaművész budapesti koncertjét, azt hiszem, a profizmust említeném. A színpadon nemcsak kiváló (szinte kivétel nélkül Grammy-díjas vagy arra jelölt) zenészeket, hanem a szó szoros értelmében előadóművészeket láthattunk. Könnyedén teremtettek egyensúlyt a klasszikus zenei, valamint a fesztelenebb, rockos-funkos populáris részek között, így a közönség e kettő különleges egyvelegét kapta.

Ez a kettős érzés már az első számnál megmutatkozott: az Ave Maria megindító percei végén egy hosszan kitartott hang közben a többi zenész is nagy levegőt vett, „pukkadozott”, nevetgélt, feloldva az addigi meghitt hangulatot. A felszabadultság az egész estét végigkísérte: folyamatos összekacsintások és kiáltások fokozták a hangulatot. Mindannyian láthatóan élvezték azt, amit csinálnak – kérdés, hogy mindez mennyire volt őszinte annak tudatában, hogy immáron hetedik éve turnéznak átlagosan évi 300 koncerttel számolva. Erre (is) céloztam az előadóművész kifejezéssel: habár szinte minden este fellépnek ezzel a műsorral, egyáltalán nem látszottak fáradtnak vagy unottnak. A fásultság annak ellenére sem volt érzékelhető, hogy tökéletesen kidolgozott koncertről van szó.

Botti természetesen vendégművészeket is hívott magával: először Caroline Campbell hegedűművészt szólította színpadra – pontosabban elé, hiszen mindketten (szokásukhoz híven) lejöttek a pódiumról és a hallgatóktól egy karnyújtásnyira adták elő az Emmanuelt. A hölgynek idén jelent meg első szólólemeze, a Truly, Simply, Deeply, amelyről a Cinema Paradiso című dalt hallhattuk is (melyben Botti az albumon is vendégszerepel).

A nagyobb sikert azonban Lisa Fischer, a Rolling Stones egykori háttérénekese aratta: már a The Look of Love első másodpercei libabőrös-borzongós élményt adtak. Érdekes módon a szám funkos örömzenélésbe ment át (köszönhetően elsősorban Mark Whitfield gitáros riffjeinek), egytől egyig járt a lába a közönségnek. A hangulat csak fokozódott a The Very Thought of You és a Good Morning Heartache során.

Botti egy szám erejéig megidézte példaképét, Miles Davist is: beszélt az 1959-ben megjelent Kind of Blue albumról, amelyen Miles kialakította az ún. „modal jazz”-t. Erről a lemezről hallhattuk a Flamenco Sketches című számot. Szintén feldolgozta Leonard Cohen slágerét, a Hallelujah-t, amelyet ketten adtak elő Whitfield-del.

A koncertet álló taps jutalmazta; a két ráadásszámra Botti közelebb hívta magához a közönséget, így közvetlen közelről élvezhettük az Italiát és a Nessun Dormát.

A zenei tökéletesség ellenére azonban a hangzás sajnos nem volt hibátlan (legalábbis a földszint jobb oldalán), a hangosabb részeknél a dobok elnyomták a zongorát, így azt szinte csak Geoffrey Keezer billentyűszólói alkalmával hallhattuk. A ritmusszekció csatlakozásakor összefolytak a hangok, nem lehetett külön-külön tisztán hallani a hangszereket. Szólókból egyébként – jazzkoncerthez méltóan – nem volt hiány, mindenki megmutathatta tehetségét: Botti sokszor a színpad széléről, csodálattal nézte kollégáit. Láthatóan büszke zenészeire: dobosa, Billy Kilson bemutatásakor elmesélte, hogy miután Sting először hallotta játszani, az énekes a világ legjobb ma élő jazzdobosaként nyilatkozott róla.

Sting nevét egyébként többször is említette, elmondása szerint neki köszönheti, hogy ilyen sikereket érhetett el szólóban is. (Ahogy a Live in Boston DVD-n mondja: mindössze négy dolog kellett hozzá: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni és Sting barátjának lenni.)

A zenekar másodszor járt Magyarországon, először 2007-ben, Debrecenben hallhatták őket a magyar rajongók. A tagok Budapestet gyönyörűnek tartják, bár csak a koncert előtt 20 órával érkeztek ide, és másnap már Varsóban játszottak („Egyébként ki szeretne velünk jönni?”).

Azt hiszem, ez utóbbi kérdésre mindenki elmormolt magában egy „én”-t, hiszen az biztos, hogy akármikor, akárhol hallgatjuk meg őket, sehol nem csalódunk bennük. Most azonban inkább itthon maradunk és várjuk a sokat emlegetett barátot, Stinget, aki november 6-án szintén tiszteletét teszi hazánkban.

Hozzászólás ehhez:

Chris Botti koncertbeszámoló